Könyvek

Mind a három könyv pdf formában ingyenesen letölthető
a képek alatt található linkeken:

letölthető:  itt

„Állatvédők könyve” (Bonifert Anna): “Az állatok jogairól itt írtam le részletesen az álláspontomat. Sok tanács van benne azoknak, akik kutya, vagy macskamentésben szeretnének önkénteskedni. Külön fejezet van benne az állatkísérletekről és a szórakoztatóipari állathasználatról és az állatkínzást elkövetők pszichológiai vizsgálatáról és kezeléséről. A vegán fejezetekben rengeteg egyéni történet állatokról, etikai érvek, az állathasználat mikéntje, valamint a vegánná válás folyamata pszichológus szemmel és interjúk vegán gyerekekkel.” (Vegán Állatvédelem Egyesület, 2015)

letölthető: itt
  „Miért vegán?” (Bonifert Anna): “A vegánná válás okait, érveit fejtettem ki, amennyire csak tudtam, tömören. Amolyan egy nap alatt elolvasható és bízom benne, hogy meggyőző összefoglaló. Négy fő fejezete van: környezetvédelmi, egészségügyi, élelmiszer elosztási és természetesen állatvédelmi érvek.” (Vegán Állatvédelem Egyesület, 2015)
A második kiadás letölthető: itt

További magyar nyelvű könyvek:

  • „Kína tanulmány” (dr Colin Campell): A legjobb könyv, amit a növényi étrend egészségügyi oldaláról eddig írtak. A doktor úr, akit a „Fork Over Knives” filmben és youtube interjúkban már személyesen is láthattunk, 30 éven át kutatta a daganatos betegségek összefüggését a táplálkozással. (Lingva Európa Kft, 2012)
  • Miért szeretjük a kutyákat, esszük meg a disznókat, és viseljük a teheneket?” (Melanie Joy Ph.D.) Bevezetés a karnizmusba.
    A hitrendszer, amely lehetővé teszi, hogy bizonyos állatokat megegyünk, másokat pedig ne.
    Ami a nemzetközi élelmiszeripar kulisszái mögött zajlik, az már nem összeesküvés-elmélet, hanem tény. Miért van az, hogy bizonyos ételek érzelmi reakciókat váltanak ki? Hogyan lehet egy étel egy címke miatt rendkívül ízletes, míg egy másik – egy különböző címke miatt – gyakorlatilag ehetetlen? Melanie Joy könyvében ragyogóan feltárja a hitrendszert, amely lehetővé teszi számunkra, hogy bizonyos állatokat szeressünk, másokat ne, és bizonyos állatokat megegyünk, másokat pedig a világért sem. E bestseller kötet segít ezen kérdéskör tisztánlátásához.
    Az iparosított állattenyésztés és gyárgazdálkodás rendszerére nem vonatkozik semmiféle jogi kötelezettség arra vonatkozóan, hogy a „gondozásukban” lévő állatokat ne kínozzák. Boldog tehenekről és boldog csirkékről szóló hirdetéseket látunk, ami mind hazugság. Teljesen tisztességtelen, de nem illegális! Bármit megtehetnek azzal az állattal, akinek a húsát, a tejét vagy a tojását el akarják adni, és akármit hazudhatnak, mert szemantikai különbség van az állatok között.
    Vannak, akiket szeretünk, másokat pedig lemészárolunk és megkínzunk. És valahogy racionalizáljuk ezt, megfeledkezve arról, hogy egy hihetetlenül közös „dolog” van ezekben a teremtményekben és bennünk: mindannyian ugyanabból a forrásból lélegzünk. Ők is, és mi is, mind a földi közösség részei vagyunk… Minden állattal helyre kell hoznunk a kapcsolatunkat, és nem csak az ő kedvükért, mert ez nem csak az állati jogokról szól, hanem az emberi felelősségről is! Mahatma Gandhi mondta egyszer, hogy „Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.”

    „Szerintem Gandhi szerette volna a „Miért szeretjük a kutyákat, esszük meg a disznókat és viseljük a teheneket?” könyvet. Mert ez egy olyan könyv, amely megváltoztathatja a gondolkozásodat és megváltoztatja az életmódodat. A tagadástól a tudatosságig, a passzivitástól a cselekvésig, és a lemondástól a reményig vezet.” John Robbins

    “Az unokáink egy nap megfogják kérdezni: Hol voltatok az állatok Holokausztja idején? Mit tettetek, hogy megakadályozzátok ezeket a rettenetes bűntetteteket? Másodszorra már nem mondhatjuk ugyanazt a kifogást, hogy nem tudtuk.” Helmut Kaplan

    Közvetlen, kedvezményes vásárlási lehetőség az Angyali Menedék Kiadónál

  • “Az állatok felszabadítása” (Peter Singer)
    Yuval Noah Harari – Előszó a 2015-ös kiadáshoz:
    Az állatok a történelmünk első számú áldozatai, és ahogy az állattenyésztő nagyüzemekben a háziállatainkkal bánunk, az talán a legsötétebb bűn, amit az ember elkövetett a történelme során. Amikor Peter Singer könyve, az Animal Liberation 1975-ben először megjelent, nevetségesnek tűntek volna az iménti kijelentések. Manapság – nem kis részben ennek a termékenyítő hatású könyvnek köszönhetően – egyre többen tartják lényeglátónak, de legalábbis megvitatásra méltónak ezeket a gondolatokat.
    Az állatok felszabadítása első megjelenése óta eltelt 40 évben fölerősödött a tudomány érdeklődése az állatok kognitív folyamatai, az állati viselkedés és az ember–állat kapcsolatok iránt. Az új felfedezések lényegében megerősítették Singer alaptételeit. Az emberi haladás útján végig, mindenütt halott állatok hevernek. Kőkorszaki őseink már több tízezer évvel ezelőtt ökológiai katasztrófák sorát idézték elő. Amikor az első emberek elérték Ausztrália partjait mintegy 45 000 éve, rövid idő alatt kipusztították az ottani nagytestű állatok 90 százalékát. Ez volt az első jelentős csapás, amit az ember az ökoszisztémára mért. De távolról sem az utolsó.
    Körülbelül 15 000 évvel ezelőtt érkeztek az első embercsoportok Amerikába, és kiirtották a földrész nagytestű emlőseinek mintegy 75 százalékát. Rengeteg más faj tűnt el Afrikából, Eurázsiából és a kontinenseket körülvevő számtalan szigetről. A régészeti leletanyagból ugyanaz a szomorú történet rajzolódott ki mindenfelé, egyik országban a másik után. A tragédia nyitó jelenetében a nagytestű állatok gazdag és változatos populációját látjuk a színen, a Homo sapiensnek még nyoma sincs. A második jelenetben megjelenik a Sapiens, érkezéséről egy-egy megkövült csont, egy dárdahegy, esetleg egy tábortűz nyomai árulkodnak. A hamarosan megkezdődő harmadik jelenetben a férfiak és a nők kerülnek a középpontba, és a legtöbb nagyobbfajta állat – sok kisebbfajtával együtt – kivész. Összességében a Sapiens kipusztította bolygónk nagytestű szárazföldi emlőseinek mintegy 50 százalékát, még mielőtt bevetette volna az első búzatáblát, megformálta volna az első fém eszközt, leírta volna az első szöveget vagy kezébe vette volna az első pénzérmét.
    A következő nagy határkő az ember–állat viszonyban a mezőgazdasági forradalom. Az élőlények egészen új típusa jelent meg ekkor a Földön: a háziállatok. Kezdetben úgy tűnt, hogy ez az újdonság nem sok vizet zavar, hiszen az ember húsznál kevesebb emlős- és madárfajt háziasított; továbbra is megmaradtak „vadnak” a fajok megszámlálhatatlan ezrei. Az évszázadok múlásával lassan mégis uralkodóvá vált ez az új állati létforma. Ma az összes nagyobbfajta állat több mint 90 százaléka a háziállatok közé tartozik. Nézzük például a házi tyúkot. Őse tízezer éve kisebb dél-ázsiai élőhelyek ritka madara volt. Napjainkban csirkék milliárdjai népesítik be majdnem az összes kontinenst és szigetet, leszámítva az Antarktiszt. A házi tyúknál elterjedtebb madarat aligha találhatnánk bolygónk történetében. Ha az egyedszámon mérjük a sikert, akkor a házi tyúk, a szarvasmarha és a disznó minden idők legsikeresebb állatfajai.
    Sajnos a háziasított állatfajok soha nem látott egyéni szenvedéssel fizették és fizetik meg példátlan kollektív sikerük árát. Az állatok birodalmának sokféle fájdalom és gyötrelem jutott ki évmilliókon át, ám a mezőgazdasági forradalom a szenvedés teljesen új formáit hozta el, amelyek egyre csak súlyosbodnak nemzedékről nemzedékre.
    Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a háziállatok sokkal jobb sorban élnek, mint a nem háziasított unokatestvéreik vagy az őseik. A vadbivalyok egész napjukat táplálék, víz és menedék keresésével töltik, szüntelenül ki vannak téve az oroszlánok, a paraziták, az árvizek és az aszályok fenyegető veszélyeinek. A háziasított szarvasmarhát viszont az ember gondozza és védelmezi. Az emberek a teheneket és a borjakat táplálékkal és vízzel látják el; gondoskodnak az elhelyezésükről; kezelik a betegségeiket; oltalmat nyújtanak nekik a ragadozókkal és a természeti katasztrófákkal szemben. No igen, a legtöbb tehén és borjú előbb vagy utóbb a vágóhídon találja magát. De biztos az, hogy emiatt sanyarúbb a sorsa, mint a vadbivalyé? Mennyivel jobb a mészárszéknél egy oroszlán gyomrában végezni? A krokodilfogak kevésbé élesek a mészároskés acél pengéjénél?
    A mezőgazdasági állatok sorsa nem is annyira a haláluk módja miatt olyan mostoha, mint inkább az életkörülményeik miatt. Két, egymással versengő tényező alakítja a tenyésztett állatok életét: egyrészt az ember húst, tejet, tojást, bőrt, hasznosítható izomerőt és szórakozást akar. Másrészt, gondoskodnia kell a háziállatainak a hosszú távú túléléséről és szaporodásáról. Ez elméletileg meg kellene hogy óvja az állatokat a kegyetlenség extrém formáitól. Ha egy farmer csak fejné a tehenét, de nem adna neki enni és inni, elapadna a tej, meghalna a tehén.
    Sajnálatos módon az ember mérhetetlen szenvedést tud okozni a háziállatainak úgy, hogy a túlélésüket és a szaporodásukat nem veszélyezteti. A probléma forrása, hogy a háziállatok olyan fizikális, érzelmi és társas szükségleteket örököltek vadon élő őseiktől, amelyek a mezőgazdasági telepeken feleslegesek. Az állattenyésztők megszokásból figyelmen kívül hagyják ezeket a szükségleteket, és ez gazdasági értelemben nem kerül nekik semmibe. Apró ketrecekbe zárják az állatokat; megcsonkítják a szarvukat és a farkukat; elválasztják egymástól az anyaállatokat és az utódaikat; szelektíven tenyésztenek torzszülötteket. Az állatok leírhatatlanul szenvednek, de életben maradnak és sokasodnak.
    Vajon nem mond-e ellent mindez a darwini evolúció alapvető elveinek? Az evolúció elmélete szerint az ösztönök, késztetések és érzelmek mind az életben maradás és a szaporodás érdekében alakultak ki. Ha pedig ezért alakultak ki, nem azt bizonyítja-e a mezőgazdasági állatok folyamatos szaporodása, hogy minden tényleges szükségletüket ki tudják elégíteni? Hogyan is lehetne egy tehénnek olyan „szükséglete”, amire igazából nincs is szükség a túléléshez és szaporodáshoz?
    Semmi kétség, minden ösztön, késztetés és érzelem a túlélés és a szaporodás evolúciós nyomása alatt fejlődött ki. Ha azonban megszűnik ez a nyomás, az általa formált ösztönök, késztetések és érzelmek nem illannak el azonnal. A túlélésben és a szaporodásban többé nincs szerepük, de továbbra is áthatják az állatok szubjektív világát. A ma élő tehenek, kutyák, emberek fizikai, érzelmi és társas szükségletei nem a jelenlegi életkörülményeiket tükrözik, hanem azokat az evolúciós nyomásokat, amelyekkel az őseik szembekerültek több tízezer évvel ezelőtt.
    Miért szeretjük annyira az édességeket? Nem azért, mert a 21. század elején csak fagylaltot és csokoládét habzsolva maradhatunk életben. Sokkal inkább azért, mert ha a kőkorszaki őseink érett, édes gyümölcsökre bukkantak valahol, azzal jártak a legjobban, ha minél gyorsabban, minél többet megettek belőle. Miért vezetnek a fiatal férfiak olyan vakmerően, miért keverednek hangos szóváltásokba, miért villognak zárt internetes oldalak meghekkelésével? Nem azért, hogy betartsák a jelenlegi törvényeket (azok tiltják az előbb felsoroltakat), hanem azért, mert ősi genetikai utasításokat hajtanak végre. Ha egy ifjú vadász 70 000 évvel ezelőtt élete kockáztatásával leterített egy mamutot, kiemelkedhetett a vetélytársai közül és elnyerhette a törzs legszebb leányának kezét – s ma is itt bujkálnak bennünk az ő macsó génjei.
    Pontosan ugyanez a logika érvényesül a mai állattenyésztő telepek teheneinek és borjainak életében is. Régen az őstulkok társas életmódot folytattak. Az életben maradáshoz és a szaporodáshoz szükségük volt a hatékony kommunikációra, együttműködésre és versengésre. A többi társas életmódú emlőshöz hasonlóan az őstulkok is játék révén sajátították el a társas készségeket. A kölyökkutyák, a kiscicák, a borjak és a gyermekek mind azért szeretnek játszani, mert az evolúció beléjük plántálta ezt a késztetést. A természetben szükségük volt a játékra, anélkül nem sajátíthatták volna el az életben maradáshoz és a szaporodáshoz nélkülözhetetlen társas készségeket. Ha egy kiscica vagy egy borjú valamilyen ritka mutáció miatt nem szeretett játszani, nem volt sok esélye az életben maradásra és a szaporodásra. Ehhez hasonlóan az evolúció az anyjukhoz való kötődés ellenállhatatlan vágyát is beleplántálta a kölyökkutyákba, a kiscicákba, a borjakba és a gyermekekbe. Az anya és az újszülött utód kötődését fellazító véletlenszerű mutációk a halálos ítélettel voltak egyenlők.
    Mi történik, ha egy tehenészetben a kisborjút elszakítják az anyjától, berakják egy szűk ketrecbe, beoltják különféle betegségek ellen, ellátják élelemmel és vízzel, s ha már elég nagy és érett, mesterségesen megtermékenyítik egy bika spermájával? Objektíven nézve a dolgot, ennek a borjúnak a túléléshez és a szaporodáshoz egyáltalán nincs szüksége sem az anyjához való kötődésre, sem játszótársakra. Összes szükségletének kielégítésén emberi gazdái őrködnek. Szubjektív nézőpontból azonban a borjú változatlanul heves késztetést érez az anyjával való együttlét és a más kisborjúkkal való játék iránt. Ha ezeket a késztetéseit nem teljesítheti ki, szenvedni fog.
    Az evolúciós pszichológia tehát arra tanít minket, hogy egy évezredekkel ezelőtt kialakult szükséglet a szubjektív érzésekben akkor is jelen van, ha a jelenben már nincs túlélési és szaporodási értéke. Tragikus módon a mezőgazdasági forradalom felruházta az embert azzal a képességgel, hogy gondoskodjék a háziállatainak az életben maradásáról és szaporodásáról, miközben a szubjektív szükségleteikről tudomást sem vesz. Ebből következően a háziállatok kollektív értelemben a bolygónk legsikeresebb állatfajai, egyénileg azonban ők minden idők leginkább szánalomra méltó, legboldogtalanabb teremtményei.
    A helyzet csak romlott az utóbbi évszázadokban, ahogy a hagyományos állattartás a nagyüzemi állattenyésztésnek adta át a helyét. A hagyományos társadalmakban, például az ókori Egyiptomban, a Római Birodalomban vagy a középkori Kínában igencsak keveset tudtak biokémiáról, genetikáról, zoológiáról, epidemiológiáról, ezért az ember manipulációs képessége is korlátok között maradt. A középkori falvakban a tyúkok szabadon közlekedtek a házak között, magokat és férgeket csipegettek a szemétdombokon, fészket raktak maguknak a csűrben. Ha egy becsvágyó parasztnak eszébe jutott volna ezer tyúkot összezárni egy zsúfolt hodályban, alighanem madárinfluenza járvány tört volna ki, ami nemcsak a baromfiállományt pusztította volna el, de a falu népét is megtizedelte volna. Papok, sámánok, csodadoktorok tehetetlenek lettek volna ellene.
    Amikor a modern tudomány megfejtette a madarak, a vírusok és az antibiotikumok titkait, megnyílt a lehetőség az ember előtt, hogy extrém életkörülményeknek tegye ki az állatait. A védőoltások, a gyógyszerek, a hormonok, a rovarirtó szerek, a légkondicionáló rendszerek, az automata etetők és egy sor más készülék meg szerkentyű jóvoltából immár semmi akadálya, hogy tyúkok tízezreit zárjuk apró ketrecekbe, és soha nem látott hatékonysággal termeljünk tojást, baromfihúst.
    Az ilyen nagyüzemi létesítményekben élő állatok sorsa napjaink legsürgetőbb etikai kérdéseinek egyike, és az érintettek számát tekintve bizonyosan a legsürgetőbb. Jelenleg ugyanis bolygónk nagytestű állatainak zöme a mezőgazdasági nagyüzemekben él. Képzeletünkben oroszlánok, elefántok, bálnák és pingvinek népesítik be a Földet. Igen, a National Geographic csatorna, a Disney-filmek és a gyermekmesék ezt a képet tárják elénk, ám a tévé képernyőjén túl, a való életben ez az állatvilág már a múlté. Mai világunkban 40 000 oroszlán és 1 milliárd házi sertés, 500 000 elefánt és 1,5 milliárd szarvasmarha, 50 millió pingvin és 20 milliárd csirke él.
    Európában 2009-ben 1,6 milliárd volt a vadon élő madárfajok összesített egyedszáma. Ugyanebben az évben az európai hús- és tojásipar 1,9 milliárd csirkét nevelt. Globális méretekben a háziállatok össztömege mintegy 700 millió tonna, ennyi jut az összesen 300 millió tonnányi emberre és a kevesebb mint 100 millió tonnányi nagytestű vadon élő állatra (a „nagytestű” azt jelenti, hogy legalább néhány kilós).
    Így tehát a tenyésztett állatok sorsa nem holmi sokadrangú etikai kérdés. Földünk nagyobb állatainak többségéről van szó, több tízmilliárd érző lényről, akik mind érzések és érzelmek komplex világában élik az életüket, s akik termelési folyamatok futószalagján lelik halálukat. Ha Peter Singernek igaza van, akkor a nagyüzemi állattenyésztés több fájdalmat és gyötrelmet szabadított a világra, mint az emberi történelem összes háborúja együttvéve.
    Az állatok tudományos vizsgálata eddig gyászos szerepet játszott ebben a tragédiában. A tudományos közösség nagyrészt arra használta az állatokról nyert bővülő tudást, hogy hatékonyabban manipulálja az állatok életét az ember gazdasági tevékenységének szolgálatában. Ugyanakkor ez a bővülő tudás minden reális kétséget elsöpörve megmutatta azt is, hogy a mezőgazdasági állataink érző lények, komplikált társas kapcsolatokkal és szofisztikált pszichés működési mintákkal. Lehet, hogy kevésbé intelligensek minálunk, de bizonyosan tudják, mi az a fájdalom, a félelem, a magány és a szeretet. Ők is tudnak szenvedni és boldogságot érezni, akárcsak mi.
    Legfőbb ideje, hogy megnyíljunk e tudományos eredmények előtt, mert az ember uralkodó pozíciójának erősödésével párhuzamosan az a képességünk is egyre nő, hogy károkat okozzunk a többi állatnak, vagy jót tegyünk velük. Földünkön négymilliárd éven át a természetes szelekció uralkodott. Újabban a szelekciós erőket egyre inkább az ember általi intelligens tervezés váltja fel. A biotechnológia, a nanotechnológia és a mesterséges intelligencia hamarosan képessé tesz minket arra, hogy radikálisan átalakítsuk az élőlényeket és ezzel újradefiniáljuk magának az életnek az értelmét. Ennek a szép új világnak a tervezésekor az érző lények összességét kell szem előtt tartanunk, és nem csupán a Homo sapienst.
    Az állatok felszabadításának etikai kérdéseit minden embernek szívén kell viselnie. Lehet, hogy nem mindenki teszi magáévá Singer eszméit. Mégis, miután az ember korlátlan hatalmat vívott ki magának minden más állattal szemben, etikai kötelességünk körültekintően megvitatni e könyv érveit és következtetéseit.
    https://orioldbooks.com/termek/az-allatok-felszabaditasa/
  • „Mérlegen a vegetarianizmus” (Reisinger Orsolya): Vegetáriánus és vegán kismamák, kisbabák helyes táplálásáról szóló érthető és alapos könyv. Az szerző maga védőnő és vegán is egyben. Egy hazai kutatás eredményeit is ismerteti. Alaposan körbejárja, milyen hiányállapotok merülhetnek fel elméletileg és milyen ételekkel, milyen táplálék kiegészítőkkel lehet ezeket megelőzni. Nagyon praktikus könyv. Nekem rengeteget segített annak idején, amikor vegán lettem, különösen tápanyag-táblázatai miatt. (Oltalom, 2003)
  • „Hogy legyek vegán 30 nap alatt?” (Sarah Taylor): 30 napra, és ezzel 30 lépésre bontja a vegánná válás folyamatát. Ez az a könyv, amiből ennek a könyvnek az ötlete született. Érdekes és sok praktikus tanácsot tartalmaz. Kedves, vidám, szórakoztató könyv. (Bioenergetic, 2011)
  • „Békés táplálkozás” (Ruediger Dahlke): Az állati eredetű táplálékok káros hatásairól, lelki folyamatainkról, az állat használat kegyetlen valóságáról és a növényi ételek megelőző és gyógyító erejéről szóló könyv, sok meggyőző hivatkozással. (Bioenergetic, 2012)
  • „Világbéke étrend” (Will Tuttle): Az állathasználat spirituális okait és következményeit is részletesen kifejtő, egyedülálló könyv. 16 nyelvre fordították le és az Amazon egyik bestsellere lett. Tájékozott „öreg” vegánok számára is megdöbbentő újdonságokat tartalmaz. Pdfben, epub és prc formátumban ingyenesen letölthető a vilagbeketrend.blogspot.hu oldalról.
  • „A tudomány áldozatai” (R.D. Ryder): Átfogó összesítés arról, milyen területeken folynak állatkísérletek és pontosan mik történnek a laborokban. Megrázó, de épp ezért rettenetesen meggyőző könyv. Emellett ebben a könyvben definiálja Ryder a fajizmust, mint a diszkrimináció egy fajtáját. (Európa, 1996)
  • „80/10/10” (dr Douglas Graham): A nyers vegán étrend bibliája. Amit javasol, az radikálisan más, mint egy átlagos étrend. Rendkívül informatív és alapos. Mindenkinek csak ajánlani tudom, akit az egészséges táplálkozás és egészséges életmód érdekel. Az Édesvíz kiadó boltjában kapható. (S. Management Bt, 2006)
  • „Ne veszítsd el a csontjaidat!” (Tóth Gábor): Egy nagyon intelligens vegán szerző egyik legjobb könyve, amiben érthetően kifejti, miért károsak az állati eredetű élelmiszerek a csontozatra és hogyan őrizzük meg egészségünket növényi ételekkel. (PilisVet Életmód Kiadó, 2010)

 

Receptes könyvek:

  • Gréta konyhája vegán életmód, és szakácskönyv Stőhr Gréta (Impresszum Kiadó, 2014)
  • Kristóf konyhája: mesés menük nem csak vegánoknak Steiner Kristóf (Kulcslyuk Kiadó, 2016)
  • Legyen néktek eledelül (Oltalom Alapítvány)
  • Tél ízei – vegán szakácskönyv (Élj Inkább Alapatívány, 2014)
  • Tavasz ízei – vegán szakácskönyv (Élj Inkább Alapítvány, 2014)
  • Vegán szakácskönyv Adele McConelle (Bioenergetic, 2014)
  • Legyen vegán! Aine Calin (Kossuth Kiadó, 2015)
  • Vegán helyettesítők – kedvenc ételeink állati eredetű összetevők nélkül – Newman és Steen (Bioenergetic, 2016)
  • Egészséges finomságok – Adorján Éva (Libri, 2013)
  • Élő ételek könyve – Lénárt Gitta (Bioenergertic, 2014)
  • Élő édességek könyve – Lénárt Gitta (Bioenergetic, 2014)
  • Szivárvány szakácskönyv – Lénárt Gitta (Bioenergetic, 2015)
  • Napeledel – Joan von Roojen (Napeledel Könyvkiadó, 2010)