A láthatatlan erő mely megosztja a vegánokat és elgyengíti a vegán mozgalmat – Dr. Melanie Joy

Több haszonállatot mészárolnak le minden egyes héten, mint ahány ember halt meg az összes háborúban együttvéve az emberiség teljes történelme alatt. Mindeközben az állatok legfőbb reménye, ebben a pillanatban, a vegán mozgalom. Tehát az állatok jóléte rajtunk múlik, vegán szószólókon és a szervezeteinken, hogy biztosítsuk a mozgalom erejét –amennyire csak lehetséges megerősítve, hogy a vérontást csökkenthessük és megelőzzük.

Társadalmi igazságossági mozgalmak, mint a vegán mozgalom, csak annyira lehetnek erőteljesek amennyire egységesek. Az Egységesség nem ugyanaz, mint az egyformaság, amely vélemények, viselkedéstípusok stb. hasonlósága vagy egysíkúsága. Az egységesség annak a kapcsolódásnak és szolidaritásnak az érzete, amely nagyrészt abból a csoporttagokba vetett bizalomból ered, hogy egymás legjobb érdekeiben és a közös cél érdekében fognak tenni, hogy elkötelezetten becsületesek, amely érték, pl. az együttérzés és igazságosság értékek és gyakorlatainak egyesülése. Egyszerűen nem tudjuk úgy érezni, hogy egységben vagyunk, ha nem bízunk azoknak a becsületességében, akikkel együttműködünk. Amikor egy mozgalom egységesebb belül, kevesebb belharcra és több együttműködésre számíthatunk a szószólóktól, és mikor külsőleg egyesített, kevesebb ellenállásra és több együttműködésre számíthatunk más társadalmi igazságossági mozgalmakkal. Egy egységes mozgalom, egy erőteljes mozgalom.

Azzal a ténnyel szemben, hogy a vegán mozgalom kétségtelenül az egyik leggyorsabban növekvő társadalmi igazságossági mozgalom a mai napon, és, hogy vegán szószólók dicséretes munkát végeztek az #ARmetoo (Animal Rights Me Too) óta, úgy tűnt, hogy a vegán mozgalom egységessége csökkent és töredezik. Több kiemelkedő vezetőt vádoltak meg szexuális zaklatással, amely kinyitotta a gátkapukat a túlélők kiömlő történeteihez. A párbeszéd folyamatosan hevült, főleg a közösségi médián és vegánok, akik előzőleg azt feltételezték, hogy nem lehet közöttük értékrendszer béli különbség elkezdtek azon töprengeni, hogy vajon lehetséges-e, hogy egy szakadék másik oldalán állnak. Vegánok sokaságai aggódtak azon, hogy ez a megosztottság mit jelent számukra, mivel nem érezték a vegán csoportokat biztonságos helyként többé a domináns, állatevő alapkultúrától és, hogy mit jelenthet ez az állatok számára, akiknek az életük múlik a mozgalom erejétől és egységességétől.

Habár, ha közelebbről megvizsgáljuk a helyzetet, láthatjuk, hogy az #ARmetoo nem tördelte fel a mozgalmat. Inkább, egyszerűen rávilágított azokra a repedésekre, amelyeken keresztül a mozgalom ereje már egy ideje szivárgott, repedésekre, amelyekre néhány vegán szószóló már évek óta próbált rávilágítani. Az #ARmetoo lehetőséget nyújtott arra, hogy végre belekezdjünk ebbe a létfontosságú beszélgetésbe – egy beszélgetésbe, amely túl mutat szexuális zaklatáson vagy akár szexizmuson – hogy megjavíthassuk a repedéseket a mozgalmunkban és, hogy nagyobb hatással élhessünk a jövőben és a teljesebb becsületesség felé fejlődhessünk.

Ez az esszé sorozat arra lett tervezve, hogy felhívja a figyelmet az első számú okra a vegán mozgalom törésében – egy problémára, amely lassítja a mozgalom fejlődését egy gyorsan változó világban – és utakra melyek túlmutathatnak ezen a problémán. Tudatossággal egy újfajta vegánságot tehetünk magunkévá, amelynek az állatjogok értelmezéséhez és előrehaladásához való megközelítése igazodik egy új világ fejlődő értékrendszerével. Ennek révén gyorsabb és hatékonyabban dolgozhatunk a karnizmus átformálásán, miközben egyidejűleg egy jobb világot kreálhatunk minden állat számára, non-humán és humánnak egyaránt.

Allergiás reakciód van a Privilégium kifejezés hallatán?

A vegán mozgalom töredezésének egyik központi oka a magas szintű meg nem vizsgált privilégium a vegánok körében. Meg nem vizsgált privilégium olyan privilégium, amelyről nem tudunk, és amely így olyan kapcsolódási módokra kényszerít rá minket, amelyek a saját mozgalmunkat tördelik szét és elválasztanak minket más társadalmi igazságossági mozgalmaktól.

Ezzel egy időben viszont a tudatosság fejlesztése privilégiumról, pont az, ami szükséges a probléma átformálásához elég trükkös. Nem csak hogy a privilégium koncepciója általánosan félreértett, de a saját privilégiumunk védekező üzemmódra állít be minket akármikor, ha szóba kerül. Valóban sokaknak már a kifejezés hallatán is allergiás reakciója támad, így ellenállnak további felfedezésekkel szemben. Ez nem nagyon különbözik azoktól az okoktól, amik miatt trükkös a vegánságról is beszélni: emberek gyakran hevesen védekeznek az ellen az ötlet ellen, hogy ne együnk állatokat, tévhiteik vannak arról mi is valójában a vegánizmus és allergiás reakciójuk lehet már a vegán szó hallatán is. Szóval, hogy segíthessek elmagyarázni a privilégiumot, a privilégiumnak egy specifikus formáját választottam, amelyhez a legtöbb vegán tud kötődni – karnisztikus privilégium – analógia gyanánt.

Karnisztikus Privilégium: Egy analógia

Sok vegán átérzi azt a frusztrációt, elképedést és kétségbeesést, amely gyakran a vegánság átbeszélésével jár nem-vegánokkal. Ártatlanul elkezded megosztani a tényeket a hús, tojás és tejtermék fogyasztás hatásairól az állatokra, környezetre és emberi egészségre nézve – tényeket, amelyekre biztos vagy benne, hogy a nem-vegán ugyanúgy fog reagálni, ahogy egyszer te is, mint akármilyen racionális, együtt érző ember. Valahogy viszont, a szavaid mégsem érnek célba.

A nem vegán nem érti, sőt védekezni kezd. Semmint, hogy nyitottan hallgatna rád, a témában jártasra, minden egyes tény ellen előrukkol egy ellenérvvel: “A nagyapjuk minden nap evett steak-et és mégis 90 évet élt.” “A szomszédjuknak mindig volt kertben tartott csirkéje, jó életük volt, szóval mi a baj a tojás evéssel?” “Csak gazdag emberek engedhetik meg maguknak a vegánságot.” És így tovább. Frusztrálva, de teljes tudatában annak, hogy mennyire fontos ez az állatok érdekében, hogy az emberek feladjanak a fogyasztásukkal, tovább masírozol, nyugodt hangvételben átfogalmazod a pontjaidat, hogy tisztábbak legyenek és bizonyítékokkal támasztod alá őket. Mindegy milyen formában prezentálod a tényeket, szimplán a te saját szubjektív véleményedként vannak regisztrálva.

Elképedve az irracionalitástól melynek tanúja vagy és elkeseredett az üzeneted mondanivalójáért, feltekered az állításaid erejét, hogy célba juthassanak, kiemeled a legbrutálisabb erőszakosságokat, az állati agráripar katasztrofális következményeit. Erre a nem-vegán reakciója az, hogy túl érzelmes vagy és túlreagálod a dolgokat, túlzol annak érdekében, hogy lenyomd a torkán a vegán propagandát. Holtpont. Megérted a tovább folytatott beszélgetés kilátástalanságát és feladod a vitát.

A legtöbb vegán realizálja, valamilyen szinten, hogy a nem-vegán azért viselkedik úgy ahogy, mert egy torzított lencsén át szemlélik a helyzetet. A nem-vegán a karnizmus által volt kondicionálva, egy elnyomó rendszer által, amely mint a legtöbb elnyomó rendszer (pl. rasszizmus, osztályrendszer) előállít egy sajátos elmeállapotot azokban, akik lehetővé teszik a rendszert. A Karnizmus a nem-vegánokat arra kényszeríti, hogy olyan módokon gondolkozzanak, amelyek azt a világképüket támogatják, amely szerint állatokat enni a helyes út, hogy egyébként racionális és együtt érző emberek végül irracionálisan és együttérzés nélkül gondolkozzanak. Ez a hozzáállás annak érdekében létezik, hogy a karnizmust életbe tartsa – hogy megvédje az állatok evésének gyakorlatát. Továbbá arra készteti a nem-vegánokat, hogy védelmi pozíciót vegyenek fel és, hogy eszerint viselkedjenek, ha úgy érzik, hogy az ő jogukat az állatok elfogyasztásához – a “karnisztikus privilégiumukat” – megkérdőjelezik.

A vegánok tudják, hogy mennyire életbe vágóan fontos az, hogy az általános tudatosság elmélyüljön annak érdekében, hogy a karnizmus elnyomó rendszerét átformálhassuk. Akárhogy is, a karnisztikus privilégium – amely specifikusan úgy lett kiszámítva, hogy a nem-vegán ne tájékozódhasson, hogy a fenn álló rendszert fenntarthassák – ellehetetleníti a produktív beszélgetést. Karnisztikus privilégium védekező jellegű viták csapdájába ejt minket, amelyek csak a dühünket élénkítik, leszívják az energiánkat és megtörik morálunkat mialatt megakadályozzák a nem-vegánt abban a fajta tanulásban és növekedésben, amely szükséges egy elnyomás transzformálásához. Nem-vegánok és vegánok egymás ellen feszülnek két sarokban ahelyett, hogy azért a közös célért dolgoznának együtt, amelyet valójában mindenki szeretne: egy igazságosabb és jószívűbb világot. Végül mind veszítünk, legtöbbet az állatok.

A karnista privilégiumon túl

A privilégium egy előny, gyakorlati vagy pszichés, amelyet egy személy vagy csoport birtokol és megvon másoktól. Néhány előny szerzett, mint a jogosítvány megszerzése mikor elérünk egy bizonyos kort és átmegyünk egy vizsgán. Ezzel szemben azok a fajta előnyök, amelyek felépítik azt, amit általánosan “privilégiumnak” hívunk, viszont nem szerzett előnyök. Olyan előnyök, amiknek elsajátításáért semmit sem tettünk, egyszerűen adottak számunkra azért mert véletlenül egy domináns csoport tagjai vagyunk – az alap, avagy a társadalmi többséghez tartozó csoport tagjai.

Tartozhatunk például egy rassz, nemi vagy ideológiai (pl. Keresztény, Karnista) erőtartó csoporthoz és ennek megfelelően jutunk privilégiumhoz. Néhány személy vitatja, hogy valójában melyik csoportok az erőtartóak – néhány fehérszemély például állítja, hogy fordított rasszizmust élnek át és hogy társadalmilag hátrányosak a rasszuk miatt. Azonban társadalomtudósok könnyedén megállapíthatják elérhető és nyilvános adat kollekciók alapján, hogy ki tart a kezében valós társadalmi erőt. Azokat a csoportokat, amelyeket “többségiként” jelöltek meg, valóban egyúttal erőtartóak is.

Egy ok, amiért nagyon fontos, hogy megértsük mi az a privilégium az az, hogy megértsük a másokra gyakorolt hatását. Privilégium csak másokkal kapcsolatban létezik: nem lehetséges, hogy előnnyel éljünk, ha senki sem él hátránnyal. Más szavakkal, ha mindenki birtokosa lenne ugyanannak az előnynek, definíciójából fakadóan nem lenne előny. Például, ha az összes rivális egy versenyben ugyanazzal az előnnyel indul – előrébb a versenypályán – akkor az többé már nem lenne előny.

A privilégium érmének másik oldala az elnyomás. Az elnyomás annak az élménye, hogy azokat az előnyöket, amelyeket mások élveznek, tőlünk megvonják. Tehát éppúgy ahogy privilégiummal bíró csoportok igazságtalan előnyökkel bírnak, elnyomott csoportok igazságtalan hátrányokkal bírnak. Visszatérve a verseny példájára, ha néhány futót hibájukon felül hátrébb helyeznek el a pályán, az egy igazságtalan hátrányhoz vezet. (Természetesen a hátrány mérete és típusa nem megegyező csoportokon át: egy színes bőrű vagy cigány személy például sokkal problémásabb hátrányokkal küzd, mint egy átlag vegán.)

Az előnyök és hátrányok, amelyekkel felruháznak minket nem véletlenszerűek: speciális célt szolgálnak. Privilégiummal felruházni néhány személyt kulcsfontosságú egy elnyomó rendszer működtetéséhez – társadalmi rendszerek, amelyek erőbéli egyensúlyhiányra épülnek csoportok között, mint a rasszizmus, szexizmus vagy karnizmus – épségben maradnak. Például, ha néhány futót hátrébb helyezünk el a pályán, míg más futókat előrébb, azzal a privilégiummal rendelkező futót segítjük a verseny megnyerésében. Egy elnyomói rendszer olyan, mint egy szakadatlan versenysorozat, amely igazságtalanul lett manipulálva: ugyanazok a futók nyernek (vagy veszítenek) újra és újra és időközben a nyertesek kevésbé lesznek fáradtak, több önbizalommal rendelkeznek, míg a rés nyertesek és vesztesek között egyre csak nő.

A privilégium kulcs eleme az elnyomás rendszerének. Továbbá a privilégium az elsődleges oka annak, hogy miért épp azok támogatják ezeket a rendszereket, akik normális esetben épp az átformálásukon dolgoznának. A privilégium az egyik központi tényező, amely szabotálja a logikus beszélgetést és fenntartja a széles körben elterjedt igazságtalanságot és mégis, azért mert láthatatlan, sokan, akik elkötelezettek a racionális gondolkodás és igazságosság mellett, együttérzés gyakorlatát hirdetik, végül épp az ellenkezőjét teszik. Más szavakkal, anélkül, hogy realizálnánk, a privilégiumunk arra vezet minket, hogy megvédjük, semmint, hogy kérdőre vonjuk az elnyomást.

A privilégium pszichológiája

Gondolj a privilégiumra, mint egy olyan dologra, amely beköltözött a pszichédbe, ahol fent kell maradnia annak érdekében, hogy létezhessen. Túlélési ösztönnel rendelkezik: a privilégiumod az által marad életben, hogy te – a házigazdája – figyelmét eltereli a létezéséről, hogy ne ismerd fel, így albérlődként tovább élhet. Ez a dolog egy erődöt épített az elmédben – valóban, ez tényleg egy erőd – amit nem látsz, de eltakarja a valós tudatosságodat. Tehát, a te tudomásod nélkül, végül a privilégium lencséjén keresztül kezded el látni a világot, mely arra késztet, hogy olyan módokon gondolkozz, érezz és tégy, amelyek irracionálisak, igazságtalanok és rosszindulatúak. De te, egy személy, aki a racionális gondolkodást, igazságosságot és az együtt érző tetteket értékeli, sosem gondoznál akarattal egy ilyen dolgot. Így tehát a privilégiumodnak át kell vernie azért, hogy továbbá is elszállásold, azáltal, hogy eltorzítja az észlelésedet, hogy ne tűnjön fel mikor irracionális állításokat vetsz fel és, hogy a saját morális értékeid és mások érdekei ellen tégy.

Ezenfelül, azért, mert nem látod a privilégiumod annak ami, hibásan saját magadnak látod, és az érzései a te érzéseiddé válnak. Tehát, akármikor valaki rávilágít a privilégiumodra, hogy segítsen észrevenni, védekezni kezdesz, mintha személyes támadás ért volna.  Az eredmény az, hogy épp azt a dolgot kezded el megvédeni, amit ki kellene lakoltatnod a pszichédből annak érdekében, hogy visszaszerezd a saját autentikus gondolataidat, érzéseidet és aktív ügynökévé válhass a társadalmi transzformációnak.

A privilégium minden formája – férfi, fehér, karnisztikus stb. – osztozik ugyanazon a védekező pszichológiai struktúrán. A különbség egyszerűen a privilégium tartalma, vagy, hogy melyik elnyomást hivatott megvédeni. Tehát, vegánok számára a fő különbség karnisztikus privilégium és privilégium más formái között egyszerűen az, hogy a vegánok látják a karnisztikus privilégiumot, míg talán nem látnak más típusú privilégiumokat, amelyeket továbbra is birtokolhatnak. A privilégium láthatatlan azok számára, akik birtokolják: csak akkor láthatjuk a privilégium erődjét mikor a másik oldalán állunk.

Privilégium – Olvasottság

Mikor elnyomó rendszerekről beszélünk, mint szexizmusról vagy karnizmusról, gyakran védekező jellegű vitákba ragadunk, amelyek végül holtpontban végződnek, ezáltal megakadályozva a tanulást, növekedést és pozitív változást. Emberek gyakran azt feltételezik, hogy az oka ennek az eredménynek az, hogy értékrendszer béli különbségeink vannak – az, hogy például, emberek, akik állatokat esznek vagy azok, akik ellenzik a nők ellen irányuló szexuális zaklatásokat érintő fejlődő rendelkezéseket, más értékrendszerrel bírnak, mint a vegánok vagy feministák. Habár pár embernek valamilyen szinten eltérő értékek hozzásegíthetnek a problémához, gyakran inkább a probléma valójában nem egy értékrendszer béli különbségen, hanem olvasottsági különbségen alapszik.

Nyelvi olvasottság az a képesség, hogy fel tudjuk ismerni a betűket, és megértjük a szavakat, amelyeket belőlük kreálnak. A privilégium-olvasottság viszont a tények tudása a privilégiumról (illetve az elnyomásról, melyet a privilégium védelmez és magáról a privilégium struktúrájáról) és az, hogy megérthessük azoknak a tényeknek a jelentését is. Más szóval, privilégium-olvasottság a tudatosság, amely egy intellektuális és érzelmi állapot is. Mikor privilégium-olvasottak vagyunk, informáltak vagyunk a privilégium természetéről és struktúrájáról és együtt érzünk azokkal, akikre behatással van.

Privilégium olvasottság két szinten létezik: a “meta-szinten” (meta – saját magára utaló) ahol megértjük a privilégium struktúráját és természetét (és az elnyomás rendszerét) általánosságban. Továbbá a specifikus szinten, amikor megértjük a tényeket a privilégium specifikus formáiról (és az elnyomói rendszerről, amelyet védelmez). Például, mikor általánosságban vagyunk privilégium olvasottak, megértjük az összes módját annak, ahogy egy privilégium és egy elnyomói rendszer működik: tudatában vagyunk az általános struktúráknak és elnyomások elemeinek, épp úgy ahogy egy autószerelő érti az általános struktúráját és elemeit egy motornak. Mikor viszont olvasottak vagyunk a privilégiumnak egy specifikus formájában, megértjük a specifikus privilégium kifejezési módjait és az elnyomó rendszert, amiből gyökerezik, épp úgy ahogy egy autószerelő átlátja a Volkswagen motor egyedi sajátosságait.

A privilégium-olvasottsági rés

Az irónia az, hogy habár az, ami pontosan ahhoz kell, hogy a beszélgetési holtponton áttörjünk, amibe oly sokszor belefutunk mikor elnyomásról beszélgetünk az a privilégium -olvasottság / tudatosság. A privilégium természete viszont olyan, hogy megakadályozza azt, akinek van, hogy olvasottá váljon. Eredendő tervezésénél fogva, a privilégium kívül tart olyan információkat melyek megkérdőjelezik a rendszert, amely azért létezik, mert a privilégium védelmezi és egy kulcsfontosságú módon, ahogy ezt teszi az az, hogy elhiteti a “házigazdájával” hogy olvasottabbak annál, mint amilyenek valójában.

Például, a legtöbb nem-vegán sokkal kevésbé olvasott a vegánsággal kapcsolatban, mint a legtöbb vegán, s mégis nem vegánok gyakran úgy tesznek mintha szakértők lennének a témában, vitatkozva vegánokkal akik, hónapokat, talán éveket töltöttek önoktatásukkal – és első kézből élték át – az ideológiát és az életstílust.

Hasonlóan, úgy hogy soha nem ült végig egy kurzust sem a “nem” (gender) pszichológiai dinamikájával kapcsolatban és/vagy a patriarchizmus rendszeréről és hatásairól (az ideológiáról, amely lehetővé teszi a szexizmust), így aztán a feminizmus esszenciális filozófiájának és orientációjának akármilyen valós értelmezése nélkül, néhány férfi mégis felhatalmazott hangulatban vitatatja a feminizmus szükségességét, és ráadásképp azt állítja, hogy férfiellenes.

Mindkét esetben az olvasottsági rés láthatatlan a privilégiummal rendelkező egyén számára és nagyrészt az ő olvasottsági hiánya hibáztatható a beszélgetés elhalásában. Ha nem-vegánok valóban megértenék a karnizmus borzalmas hatásait – hogy hogyan térítette el az elméjüket és szívüket a rendszer, és hogy hogyan okozza a karnisztikus privilégiumuk azt, hogy az alap értékeikkel és mások érdekeivel szemben tegyenek – kétség kívül szövetségesként semmint ellenségként látnák a vegánokat. Ha férfiak valóban megértenék a patriarchizmus elsöprően pusztító következményeit lányokra és nőkre nézve – hogy hogyan lettek arra hangolva, hogy olyan módon viselkedjenek amely nőket és férfiakat egyaránt bánt, hogy milyen rettenetes sérüléseket okoz kapcsolatokban és hogy hogyan akadályozza meg a férfi privilégium őket abban, hogy ráeszmélhessenek arra, hogy a feminizmus, eredeténél fogva arra lett tervezve, hogy felszabadítson minden nemet a patriarchizmus erőszakos fojtásától – kétséget kizáróan a feminizmus szövetségeseivé válnának semmint ellenségeivé.

Gyakran emberek azt hiszik, hogy privilégium-olvasottabbak, mint amilyenek, mert megtéveszti őket az, hogy az elnyomás egy általánosan legitim, bőségesen dokumentált fenoména a társadalomtudományokban, így aztán azt feltételezik, hogy az ügy csupán elméleti. Ezzel szemben hatalmas irodalmi anyag létezik, átkaroló gyakorlati kutatás mely évtizedek munkáján alapul és különböző kultúrákon, demográfiákon ível át, mely elmagyarázza az elnyomó rendszerek elemi struktúráját és a specifikus pszichológiai és szociális mechanizmusokat is, amelyek kifejezik és megerősítik a privilégiumot. A társadalomtudományokban ezeknek a jelenségeknek a létezése és kifejeződése nem vita tárgya, épp úgy ahogy a gravitáció tulajdonságai és létezése nem vita tárgya. A privilégium és elnyomás tényszerű realitások, nem egyszerűen vélemény kérdése, amellyel úgy döntünk, hogy egyet értünk-e, hogy hiszünk-e benne vagy sem.

Lásd, pl.: E.J.R. David and Annie O. Derthick, “The Psychology of Oppression”, Springer Publishing Company (2017)  és Maurianne Adams Ed. et al. “Readings for Diversity and Social Justice”, Routledge (2013).

Tényeket véleményeknek és véleményeket tényeknek nézünk

Egy másik ok, amiért beszélgetések privilégiumról és elnyomásról zsákutcába torkollanak az az, hogy a privilégiumunk arra vezet, hogy tényeket véleményekként és véleményeket tényekként kezelünk. A vélemények szubjektívak így aztán lehetnek is vita tárgyai. Másfelől viszont a tények objektívak és így nem vitathatóak.  A tények szilárd alapja nélkül– egy egyetértés nélkül a helyzet alapvető realitásával kapcsolatban – a beszélgetés egész egyszerűen nem haladhat előre.

Gondoljunk csak bele például abba mikor nem-vegánok gyakran “vegán propagandának” tartják a tényeket melyeket megosztasz és tényeknek a saját véleményeiket (pl. “Humánus állattartás nem árt az állatoknak”). Hasonlóan, nem rég beszéltem egy (fehér) vegán szószólóval, akinek azt mondta egy másik vegán aki “interszekcionalistaként” mutatkozott be (olyan személy, aki azt vallja, hogy az elnyomás minden formája kapcsolatban van egymással és egymást erősíti), hogy az aktivizmusuk hiányosságot mutatott a rasszizmus tudatosságával kapcsolatban. Akárhogy is, az első vegán azt mondta nekem, hogy ők egyszerűen “nem hisznek vagy fogadják el az interszekcionalitást”.

Privilégiumunkkal fenntartott kapcsolatunk megváltoztatása

Az egyik legfontosabb dolog, amit tehetünk a vegán mozgalom megerősítéséért (és egy igazságosabb és együtt érzőbb világ eléréséért) az az, hogy megváltoztatjuk a privilégiummal fenntartott kapcsolatunkat. Nem tudunk “megszabadulni” a privilégiumunktól, mert a privilégium általában nem valami, amit mi választottunk. Azok közülünk, akik pl. fehérnek születtek nem tudnak hirtelen feketévé vagy barnává válni, és egy olyan adott rendszerben, amely a világosabb bőrű embereket részesíti előnyben a sötétebbekkel szemben, mindig igazságtalan előnyökben fogunk részesülni, ha akarjuk, ha nem. Ezzel szemben viszont van választásunk abban, hogy olvasottakká váljunk, hogy szövetségeseivé váljunk az elnyomás transzformálásának, semmint, hogy megvédjük az elnyomás fennálló rendszerét. Addig, amíg nem vagyunk olvasottak, valószínűbb, hogy az elnyomás oldalán állunk alaphelyzetként. Ilyen a beköltözött privilégium természete: azt tesszük, amit mond addig, amíg nem látjuk meg annak ami.

Mikor eléggé olvasott az olvasott?

Honnan tudjuk, hogy elégséges szintre értünk olvasottságunkban ahhoz, hogy a privilégiumunkat eredményesen beszélhessük át és egészségesen álljunk hozzá – hogy kibillenthessük, semmint megerősítsük az elnyomás rendszerét? Honnan tudhatjuk, hogy észszerű követelés-e az, hogy növeljük olvasottságunkat, hogy nem csak elitista érvelések, másféle védekező jellegű próbák a kommunikáció elfojtására? Honnan tudhatjuk, melyik információ forrásban bízhatunk, mikor úgy tűnik rengeteg egymással ellentétes “tények” léteznek az ügyről?

Amikor privilégiumról van szó, a legfontosabb, hogy a privilégiummal rendelkező személy privilégium-olvasott legyen, mivel a privilégium-olvasottság általában szükséges a privilégium által kreált védekező jellegű torzítások megcáfolásához. Például egy transz nemű személynek nem kell annyi privilégium-olvasottság a nemiséggel (gender) kapcsolatban, mint egy cisz nemű személynek, mert a meglátásaik és érzéseik nem lettek eltorzítva a cisz nemű privilégiumtól. Olyan alkalmakkor mikor egy hátrányosabb helyzetű személynek mégis csak privilégium-olvasottabbnak kell válnia, az olyankor van, mikor úgy érzik meg kell védeniük azt a privilégiumot ami éppen elnyomja őket – mikor, például egy nő védi a férfi privilégiumot. Ez a fajta védekező jellegű viselkedés rendszerint egy olyan pszichológiai fenoménát fejez ki amelyet “internalizált elnyomásnak” hívunk, amely a privilégiumhoz hasonlóan torzítja a meglátásainkat, kivéve, hogy ebben az esetben a meglátások épp ahhoz tartoznak, akiket a privilégium negatívan befolyásol.

Ahhoz, hogy privilégium-olvasottá válhass, egy egyetemi bevezető kurzuson kéne átesned az elnyomói rendszerekről, és a specifikus privilégium típusáról, amelyet épp felfedeznél. Például, ha megszeretnéd változtatni a kapcsolatodat a férfi privilégiumoddal kapcsolatban, meg kellene értened az alapvető rendszereit az elnyomásnak és a privilégium pszichológiáját, és továbbá a feminizmus alapnézeteit is meg kellene értened (a rendszert mely ellen áll a férfi elnyomásnak) illetve a férfi elnyomás specifikus formáinak jellemzőit is. S ne feledjük, az olvasottság az intellektuális és emocionális tudatosságot jelenti – magába foglalja azt a valós megértést és együttérzést azokkal, akiket a privilégiumod befolyásol.

Azt is meg kell határoznod, hogy melyik információ forrás hihető. Ennek több módja van. Először is, keress olyan forrásokat szociális tudósoktól, akiknek a kutatásai lektorálva voltak (peer-reviewed research), ami azt jelenti, hogy az akadémia független tagjai nézték át és érvényesítették. Továbbá nézz olyan források után, amelyeket megalapozott kutatói intézetek kutatásaira építettek, mely lehet akadémikus vagy kormányzati, mint pl. az ENSZ statisztikai irodája. És nézz olyan források után, amiknek a motivációja, vagy egyszerűen a hatása az, hogy csökkentse, semmint, hogy fenntartsa vagy növelje a társadalmi erőkiegyensúlyozatlanságot melyek lehetővé teszik a privilégiumot és az elnyomást. Légy szkeptikus azokkal a forrásokkal kapcsolatban melyek tagadják, minimalizálják, vagy azáltal indokolják a privilégiumot, hogy például nincs is elnyomás, vagy, hogy a helyzet nem olyan ártalmas, mint amilyennek tűnik, vagy azt állítják, hogy a privilegizált viselkedés normális, természetes, vagy szükségszerű.

Egy indikátora annak, hogy már kellően privilégium-olvasott vagy az az, hogy már nem állsz helyből a védekező sarokba mikor helyzetszerűen és igazságosan rámutatnak a privilégiumodra – és ha mégis védekeznél, rájössz, hogy nem te, hanem a privilégiumod próbálja aktívan megvédeni magát. Ezzel szemben inkább befogadó vagy információra a privilégiumoddal kapcsolatban és nyitott vagy a hozzáállásod és viselkedésed módosítására annak érdekében, hogy erőteljesebb szövetségessé válj. Egy másik indikátor az az, hogy mikor megosztják az élményeiket, megadod a kétség előnyét annak a személynek, akire a privilégiumod kihatott: tudatában annak hogyan működnek az elnyomói rendszerek és megértve a privilégium pszichológiáját, rájössz arra, hogy azok perspektívája, akik a privilégiummal nem rendelkeznek nagy valószínűséggel pontosabb képet alkotnak a helyzetről, mint te.

Ezen a weboldalon találhatunk olyan forrásokat, amelyek szerintem pontosak és elérhetőek minden olvasó számára.

Az a reményem, hogy ezek az esszék felbátorítják majd a mainstream vegánokat – vegánokat akik még nem köteleződtek el a privilégium-olvasottságuk fejlesztésében – hogy belegondoljanak abba, hogy itt az ideje egy más féle megközelítésnek, ahhoz, hogy hogyan viszonyulunk az ideológiánkhoz, más vegánokhoz és nem-vegánokhoz. Persze, néhányan vegán már évtizedek óta rá mutatott arra, hogy a valódi vegánság szükségszerűen rendelkezik egy ilyen fajta átfogó megértéssel, és azok a gondolatok melyeket itt megosztottam erre a már meglévő fontos munkásságra épülnek. Ezekben az esszékben erre a munkásságra építkezek. Bennük foglalom össze a privilégium és az elnyomás dinamikájának transzformálása iránti értékelésem és elkötelezettségem, együtt érző tudatosságnövelésen, tiszteletteljes párbeszéden és a méltóság tiszteletben tartásán keresztül – kérdések, amelyekkel a sorozat következő tanulmányaiban foglalkozom.

Ez az esszé egy négy részes sorozat első része.

 

Dr. Melanie Joy

Dr. Melanie Joy egy Harvard egyetemet végzett pszichológus, nemzetközi előadó, céges konzultáns, oktató és párkapcsolati tanácsadó. Írója többek között a díjnyertes Why we love dogs, eat pigs, and wear cows: An introduction to Carnism című könyvnek, és a Strategic Action for Animals and Beyond Beliefs: A Guide to Improving Relationships and Communication for Vegans, Vegetarians, and Meat Eaters könyvnek.  Dr. Joy többek között vegán érdekképviseleti képzéseket fejlesztett ki és használ már több mint egy évtizede és specialitása a hatékony kommunikáció, szervezeti vezetőség, a változás pszichológiája, interperszonális kapcsolatok és a “kiégés” kezelése illetve megelőzése. Hat kontinensen képzett vegán felszólalókat, adta elő a híres “Karnizmus” prezentációját és munkásságát számos médiumon keresztül láthattuk viszont a világon sok felé. Dr. Joy a nyolcadik díjazottja az Ahimsa díjnak – melyet előzőleg a Dalai Láma és Nelson Mandela vehetett át – a “globális erőszakmentességen” tett erőfeszítéseiért, továbbá díjazottja az Empty the Cages díjnak, melyet előzőleg Tom Regan vehetett át – az állatjogok előrehaladásáért tett munkásságáért. A Peter Singer díjat az állatok szenvedésének csökkentéséért szerkesztett stratégiájáért vehette át nemrég. Ezen kívül a legutóbbi “TEDx talk on Carnism” videója a minden idők legnézettebb TEDx videóinak top egy százalékban van. Dr. Joy az alapító elnöke a jótékonysági szervezetnek – Beyond Carnism – társ alapítója a ProVeg International-nek, és társ igazgatója a Center for Effective Vegan Advocacy (CEVA)-nak.

 

Fordította: Mészáros Máté (matee.meszaros@gmail.com)