Békében a világgal, békében önmagammal

Anyaaa! Ugye, lehet egy kiskutyám? Vagy egy cica, légyszi-légyszi! – Gyerekként számtalanszor bombáztam a szüleimet ehhez hasonló kérésekkel Aztán persze beadták a derekukat, lett kutya, cica, hörcsög, mindenféle simogatni és szeretni való lakótárs. De nemcsak hozzájuk vonzódtam, hanem minden állathoz, akik számomra a tökéletes létezést testesítették meg. Később sem változott ez, és sírni tudtam volna, amikor láttam, hogy valaki eltapos egy ártatlan bogarat, csak azért, mert megteheti, mert képes rá a vélt nagysága által. Majd újabb évek teltek el, és elkezdtem érezni a kapcsolódást a lelkem és a tányérom tartalma között. Hús. Sohasem szerettem, de régen még csak az íze, az emészthetetlensége taszított. Aztán már egészen másról is szólt: életekről, odaveszett életekről.

Nyolc éve vagyok vegán, első-második-harmadik helyen az állatok tisztelete az ok, és csak utána következik – ám szintén fontos – az egészségem és a bolygónk védelme. Mindig foglalkoztatott, hogyan lehetnék energikus, betegségektől mentes, és az újabb kutatások eredményei egyértelműen meggyőztek, hogy a növényi étrend a kulcs. Hogy megörültem ennek! Hiszen egybevág a másik vágyammal, hogy ne ártsak az állatoknak.

Elmentem életem első vegetáriánus fesztiváljára, és az előadások után kíváncsian odaléptem az egyik infóstandhoz. Néhány barátságos arc, mint kiderült, a Vegán Állatvédelem csapatától. Szóba elegyedtünk, és a következő hétvégén már a vegán pikniken találtam magam a Margit-szigeten. Kicsit zavartan, kicsit tétován, jaj, ők már tutira mindent tudnak a vegánságról, én meg ideállítok egy sütivel, amiben bár semmi állati eredetű alapanyag nincs, de biztos nem is ízlik majd senkinek, és miről kéne beszéljek egyáltalán?

Aztán nem telt bele negyedóra, a sütijeimet elkapkodták és dicsérték, én meg nem győztem figyelni mindenkire, hogy ők hogyan is lettek vegánok és vajon könnyű volt-e nekik az átállás? És ami még erre a piknikre emlékeztet, életre szóló barátságot kötöttem Annával, aki elhívott ide és akitől annyi megerősítést kaptam!

Nem mondom, hogy eleinte minden simán ment. A lelkesedésem óriási volt, de még tanulnom kellett, hogy vegánként nem lesz elég a margarinos zsemle tetejéről elhagyni a sajtot. A ruházkodással nem volt gond, hamar felfedeztem a nem bőr cipőket, a gyapjúmentes kabátot. De az étrend keményebb dió, persze így sok év távlatából pofonegyszerű összeállítani egy teljes értékű növényi menüt, de a kezdetekkor azért kellett némi utánajárás. Például azt sem tudtam, milyen lehet a csicseriborsó, és hogy mit lehet tojás helyett a főzelék tetejére tenni. Ami viszont szerencse, hogy fantáziában nem szenvedek hiányt, és nem ragaszkodom semmilyen sémához. Vagyis eszem ágában sem volt vegán töltött káposztát főzni, és elkészíteni a hagyományos ételek növényi verzióját. Ehelyett kísérleteztem, saját recepteket gyártottam, és hurrá, egyre ehetőbbek és táplálóbbak lettek!

Az első hetekben volt néhány visszalépésem, amikor elhitették velem, hogy igenis szükség van valamennyi állati eredetű ételre, hogy egészséges maradjak. De aztán mindig erős lelkiismeret-furdalásom lett, amiért hallgattam rájuk. És eljött a nap, mikor egyszer és mindenkorra megszabadult a hűtőm az utolsó szelet sajttól is! Könnyebb lettem, boldogabb, elégedettebb.

Aztán én is tagja lettem az immár egyesületté fejlődött Vegán Állatvédelem csapatnak, és évekig vezettem a Kezdő Vegán Klubot, ahol kéthetente összegyűltek a tapasztaltabb vegánok, hogy ötleteket és segítséget nyújtsanak azoknak, akik még csak ismerkedtek az egésszel. Mindig türelemmel, figyelemmel fordultunk feléjük, mert nem felejtettük el, hogy egyszer mi is elkezdtük valahogy, bizonytalanul, tanácsra várva.

Nagy szerencsémre soha nem volt gondom azzal, hogy a környezetem elfogadja a döntésemet. Mert bizony sokaktól hallom, hogy a család, a kollégák, az osztálytársak nem értik meg őket, és kirekesztettnek érzik magukat. Nálunk Apukám, bár hozzátette, ő már idős ahhoz, hogy változzon, de igencsak helyeselte a vegánságomat, és bólogatott, hogy bizony a környezetnek is ez a legjobb és legfenntarthatóbb életmód. És nagyon örültem, amikor megkínáltam kölesből készült szilvás gombóccal, és jobban ízlett neki, mint a hagyományos változat! A férjem pedig kiválasztotta, melyik növényi ételeket eszi meg legszívesebben, ezeket le is jegyeztem egy Word dokumentumba, és lett egy saját, kétszemélyes receptesfüzetünk! Elárulom, hogy a grillfűszeres cukkini most a sláger, jöhet délben, este, pirítósra téve vagy gabonaköret mellé.

Amióta vegán vagyok, szinte minden betegség elkerül, nagyritkán egy kis torokfájás, és ennyi. Az orvosom eleinte szkeptikus volt az étrendem kapcsán, majd látva a jó eredményeket, már nem próbált rábeszélni semmilyen változtatásra. Sőt, hozzátette, hogy bizony, a hormonkezelt húsok meg tejtermékek igencsak károsak az egészségre!

Talán szerencse kérdése is, hogy eddig mindenkivel el tudtam fogadtatni az elveimet és az étkezésemet, de azt hiszem, az is hozzájárult, hogy nem akarok erőszakosan megtéríteni senkit. Mindig csak annyit mondok el az egészről, amennyire kíváncsiak. És elfogadom, hogy lesznek hitetlenek, lesznek érdeklődők is, és igen, vannak és lesznek olyanok, akikben szintén elindul az igény a változásra. Én rájuk koncentrálok elsősorban, biztatással, segítséggel. Egy régi barátnőm nemrég levelet írt, hogy egy ideje teljesen vegán lett, és a kislánya is elhagyta a húst, írjak pár tippet, hogyan lehet tej- és tojásmentes palacsintát sütni. Az ilyen aprónak látszó, mégis nagyon sokat számító visszajelzések mutatják, hogy igenis érdemes kitartani, szelíden, de határozottan képviselni azt, ami nekem fontos.

Íróként a könyveimben hol nyíltan, hol rejtve beleszövöm a történetekbe a vegánságot. Újságíróként számtalan cikket írok erről. Természetgyógyászként pedig elmondom a hozzám fordulóknak, hogyan javíthatnak az életükön a növények erejével.

Tudom, hogy ez az én utam. Remélem, egyre többeknek ez lesz az útjuk. És hiszem, hogy ez a helyes út. Több nem is kell, így vagyok békében önmagammal, ha tükörbe nézek.

Pintér-Galgóczi Dóra

Részlet a VEGÁN ÉLETEK – 76 vegán élettörténet című könyvből