Ökológiai szakadék szélén egyensúlyozunk, mert a legambiciózusabb főemlősfaj az utóbbi időben túl sokat termel, fogyaszt, épít, szállít, utazik, nyüzsög. A sikereit a termelés és a fogyasztás növekedésén méri, és soha nem látott nyomást gyakorol a viszonylagos (dinamikus) környezeti egyensúlyra, amelyhez a földi élővilág, a természetes szelekció véráldozatai árán, folyamatosan alkalmazkodni kényszerül. Ennek a fajnak a környezetükért aggódó tagjai újabban gyakran az „ökológiai lábnyomok” nagyságával fejezik ki, hogy egy ember, egy termék, egy gazdasági ágazat, egy ország vagy egy régió milyen mértékben veszi igénybe a véges környezeti erőforrásokat. Különösen beszédesek és aggasztók a globális felmelegedésben tükröződő szén-dioxid-lábnyomok (más szóval karbonlábnyomok) és a Föld édesvízkészleteit apasztó vízlábnyomok. Az előbbiekkel itt és itt foglalkoztunk, most a vízlábnyomaink meghökkentő méreteiről lesz szó. Tovább…
