Vegán Húsvét 2021

Csapatunk tagjai évről évre fantasztikus vegán fogásokat sorakoztatnak fel ünnepekkor. Van, aki már bevált családi recepteket készít el növényi alapanyagokból, van, aki teljesen új és egyedi különlegességeket álmodik és valósít meg, és van, aki a bejáratott helyekről vásárolja vagy rendeli kedvenc ünnepi ételeit. Az sem kizárt, hogy nem bonyolítjuk túl a dolgokat, de egy biztos: idén sem maradtunk éhesek. 🙂 Sőt, időről időre meg kell állapítanunk, hogy a lehetőségek kifogyhatatlanok, a növényi alternatívák és kombinációk igazából végtelenek.

Lássuk hát képekben, mi mindennel kényeztettük idén a hasunkat és a szemünket… 🙂

Tovább…

Válaszúthoz érkeztem (A tofu nem sír)

Középiskolás éveim alatt az egész családom vegetáriánus volt a Testkontroll című könyv hatására. Két dologra emlékszem ebből az időszakból ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy a kémiát és a történelmet leszámítva az osztály legjobb tanulói között voltam. Töriből végül ötösre érettségiztem, kémiát viszont szerencsére csak két évig kellett tanulnom, lévén közgazdasági szakközépiskolába jártam. Ezt csak azért emelem ki, mert a húsmentes étrendtől ódzkodóknak gyakran az a félelme (kifogása?), hogy hanyatlik a szellemi és/vagy fizikai teljesítményük mértéke. A másik, hogy a sulibüfében jóformán egyedül a kakaós csiga volt számomra opció. Ezért otthonról hozott szendvicsekkel oldottam meg a napközbeni étkezést, ez már akkor sem volt igazából akadály.

Tovább…

Minden a kiskacsákkal kezdődött.

Ötéves voltam. Egy nagyon meggondolatlan ember ajándékozott nekem két kiskacsát húsvétra. A harmadikon laktunk, nem volt nagyon hova tennünk őket, így nem sokkal később elvitték tőlem a kacsáimat vidéken élő rokonokhoz, mondván, „ott jobb lesz nekik”.

Tovább…

Békében a világgal, békében önmagammal

Anyaaa! Ugye, lehet egy kiskutyám? Vagy egy cica, légyszi-légyszi! – Gyerekként számtalanszor bombáztam a szüleimet ehhez hasonló kérésekkel Aztán persze beadták a derekukat, lett kutya, cica, hörcsög, mindenféle simogatni és szeretni való lakótárs. De nemcsak hozzájuk vonzódtam, hanem minden állathoz, akik számomra a tökéletes létezést testesítették meg. Később sem változott ez, és sírni tudtam volna, amikor láttam, hogy valaki eltapos egy ártatlan bogarat, csak azért, mert megteheti, mert képes rá a vélt nagysága által. Majd újabb évek teltek el, és elkezdtem érezni a kapcsolódást a lelkem és a tányérom tartalma között. Hús. Sohasem szerettem, de régen még csak az íze, az emészthetetlensége taszított. Aztán már egészen másról is szólt: életekről, odaveszett életekről.

Tovább…

Gyászoló állatok

Csak találgathatjuk, tudnak-e a nem humán állatok bármit is a halálról, de egyre több bizonyíték van arra, hogy azt az érzést, amit szeretteinek halála az emberben kelt, a macskáktól az elefántokon és delfineken át a kacsákig sok más állat is ismeri. Barbara J. King, a virginiai William & Mary Egyetem antropológia tanszékének tanára 2013-ban a Scientific Americanben foglalta össze az állatok gyászával kapcsolatos ismereteket, megfigyeléseket és sejtéseket.1

Tovább…

Szobatársam Miss Watson

Alapvetően egy igazán pörgős életem van aktivistaként, a csodálatos nyüzsgő fővárosban élek, de munkáimnak köszönhetően sokat utazom vidékre is. Szinte állandóan emberek között vagyok, mindig halmozódnak a sürgős teendőim, felelősségteljes feladatok sora. Egyáltalán nem szeretnék panaszkodni, hiszen igazán elégedett vagyok az élethelyzetemmel, de minden évben eljön az a pillanat, amikor úgy érzem, hogy telítődtem, kimerültem és kifáradtam. Ez az a pillanat, amikor számomra egyetlen megoldás létezik; elvonulni, az építő jellegű magányban rekreálódni, magam mögött hagyva a hétköznapok rohanását. Elvonulásom helyszínének nem először választottam kedves barátom; Anna házát, ahol megadatik a kertes ház adta béke és csend és az ember úgy lehet egymagában a gondolataival, hogy közben nincsen egyedül, hiszen több, imádnivaló négylábú és tollas barát halmoz támogató együttlétével. Nem is sejtettem, hogy az idei visszavonulásomat egy olyan különleges személlyel oszthatom meg, mint Miss Watson. Tovább…

A malacok történelmét kutatva vegán lett a régésznő

Az archeológus Dr Pía Spry-Marqués örökre felhagyott az állati eredetű táplálékokkal, miután megtudta, milyen szoros kapcsolat van az emberek és a sertések között.
„Minden vegán emlékszik egy olyan korábbi döntő pillanatra az életében, amely megvilágosodást jelentett, és átkapcsolta a gondolkodását, hogy abbahagyja az állati eredetű ételek fogyasztását” – meséli a Cambridge-i egyetem archeológusa, aki két éve kizárólag növényi táplálékokat eszik, miután utánajárt a malacok történelmének. „A fiam három éves volt, mikor az emberek megütköztek rajta, hogy még mindig szoptatom. Tovább…