Jóga életmód és növényi étrend

Jóga az otthonodban, vegán lakásétterem a szomszédodban – Szeghalmi Anita vendége voltam.

Alapvetően azért találkoztam Anitával, hogy a jógikus életmód irányelveiről kérdezzem őt a táplálkozásra vonatkozóan. Beszélgetésünk közben kibontakozó nem mindennapi élettörténete azonban arra is választ adott, hogyan fér meg egymás mellett a jóga tudatossága és a hegyeket megmozgató, félelmek nélküli energia, mindezek mellett pedig szelíd törekvésként a vegán életmód.

Tovább…

Már nem férünk el egy pokrócon

Első emlékeim egyike, hogy az óvoda kerítésének tövében figyelem a békákat, gyíkokat, rovarokat. Próbáltam ezt figyelembe venni a pályaválasztáskor is, ezért jelentkeztem – életem „legnaivabb” döntéseképp – állattenyésztési szakközépiskolába, majd folytattam a kiválasztott irányt, és jelenleg állatorvosi műtőasszisztensként dolgozom.

A beiratkozás napján, 14 évesen hagytam el a húst az életemből.

Tovább…

Vegán Húsvét 2021

Csapatunk tagjai évről évre fantasztikus vegán fogásokat sorakoztatnak fel ünnepekkor. Van, aki már bevált családi recepteket készít el növényi alapanyagokból, van, aki teljesen új és egyedi különlegességeket álmodik és valósít meg, és van, aki a bejáratott helyekről vásárolja vagy rendeli kedvenc ünnepi ételeit. Az sem kizárt, hogy nem bonyolítjuk túl a dolgokat, de egy biztos: idén sem maradtunk éhesek. 🙂 Sőt, időről időre meg kell állapítanunk, hogy a lehetőségek kifogyhatatlanok, a növényi alternatívák és kombinációk igazából végtelenek.

Lássuk hát képekben, mi mindennel kényeztettük idén a hasunkat és a szemünket… 🙂

Tovább…

Válaszúthoz érkeztem (A tofu nem sír)

Középiskolás éveim alatt az egész családom vegetáriánus volt a Testkontroll című könyv hatására. Két dologra emlékszem ebből az időszakból ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy a kémiát és a történelmet leszámítva az osztály legjobb tanulói között voltam. Töriből végül ötösre érettségiztem, kémiát viszont szerencsére csak két évig kellett tanulnom, lévén közgazdasági szakközépiskolába jártam. Ezt csak azért emelem ki, mert a húsmentes étrendtől ódzkodóknak gyakran az a félelme (kifogása?), hogy hanyatlik a szellemi és/vagy fizikai teljesítményük mértéke. A másik, hogy a sulibüfében jóformán egyedül a kakaós csiga volt számomra opció. Ezért otthonról hozott szendvicsekkel oldottam meg a napközbeni étkezést, ez már akkor sem volt igazából akadály.

Tovább…

Minden a kiskacsákkal kezdődött.

Ötéves voltam. Egy nagyon meggondolatlan ember ajándékozott nekem két kiskacsát húsvétra. A harmadikon laktunk, nem volt nagyon hova tennünk őket, így nem sokkal később elvitték tőlem a kacsáimat vidéken élő rokonokhoz, mondván, „ott jobb lesz nekik”.

Tovább…

Békében a világgal, békében önmagammal

Anyaaa! Ugye, lehet egy kiskutyám? Vagy egy cica, légyszi-légyszi! – Gyerekként számtalanszor bombáztam a szüleimet ehhez hasonló kérésekkel Aztán persze beadták a derekukat, lett kutya, cica, hörcsög, mindenféle simogatni és szeretni való lakótárs. De nemcsak hozzájuk vonzódtam, hanem minden állathoz, akik számomra a tökéletes létezést testesítették meg. Később sem változott ez, és sírni tudtam volna, amikor láttam, hogy valaki eltapos egy ártatlan bogarat, csak azért, mert megteheti, mert képes rá a vélt nagysága által. Majd újabb évek teltek el, és elkezdtem érezni a kapcsolódást a lelkem és a tányérom tartalma között. Hús. Sohasem szerettem, de régen még csak az íze, az emészthetetlensége taszított. Aztán már egészen másról is szólt: életekről, odaveszett életekről.

Tovább…

Gyászoló állatok

Csak találgathatjuk, tudnak-e a nem humán állatok bármit is a halálról, de egyre több bizonyíték van arra, hogy azt az érzést, amit szeretteinek halála az emberben kelt, a macskáktól az elefántokon és delfineken át a kacsákig sok más állat is ismeri. Barbara J. King, a virginiai William & Mary Egyetem antropológia tanszékének tanára 2013-ban a Scientific Americanben foglalta össze az állatok gyászával kapcsolatos ismereteket, megfigyeléseket és sejtéseket.1

Tovább…