Interjú egy vegán szuperhőssel: A figyelemreméltó maraton futóval, Fiona Oakes-szal

A többszörös világcsúcstartó atléta nyíltan beszél az életéről, a futásról, a vegán életmódjáról és az állatokról akikről gondoskodik. Fiona Oakes neve ismerősen csenghet sok vegán fülében. Ő jelenti a természet erejét és magát az inspirációt is.
Sikerült interjút készítenünk az extrém hosszútávfutóval, aki túl volt már egy elképesztő edzésen és még várt rá 450 állat akikről gondoskodik a saját menhelyén.
Ez egy maratoni cikk lesz, de érdemes elolvasni.

Már hosszú ideje vegán vagy. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?

A különbség igazán és őszintén; összehasonlíthatatlan. A ’70-es évek  kezdetén Derbyshire-ben egyáltalán nem volt lehetőség vegánként élni, ha növényi tejet szerettél volna, el kellett utaznod egy nagyobb városba érte, ahol kaptál egy por állagú készítményt amiből aztán saját magadnak elkészíthetted az italod. Egyetlen út volt; saját magadnak recepteket kreálni és megoldásokat találni, ez az amiben édesanyám nagyon jó volt, én akkor még csak 6 éves voltam.

Van speciális étkezési módod – mint például magas szénhidrát vagy fehérje diéta – vagy azt eszel amit megkívánsz?

Tudom hogy nem ez az általános, de ez az igazság amit meg szeretnék osztani. Számomra ez nagyon fontos, hogy mindig igazán őszintén tudjak beszélni az életmódról, amit követek. Nem szedek és soha nem is szedtem étrend-kiegészítőket. Néha magamra erőltetem és beszedem a B12 vitamint és figyelek a komplettálásra is, habár ez is elég ritka.
Csupán napi egyszer étkezem, esténként és sosem nassolok. Ezek az étkezések elég egyszerűek, alapvető élelmiszerekből épülnek fel, amik elérhetőek, szezonálisak és olcsók. Főként teljes értékű gabonákat, magvakat, hüvelyeseket, rizst, tésztát, gyümölcsöket, zöldségeket és kenyeret eszem.
Szeretem a mogyoróvajat, a sörélesztőpelyhet és a marcipánt is, az utóbbit eszem ha édességre vágyom. Nem igazán iszom turmixot vagy zöldség – és gyümölcsleveket, valójában nem is lenne időm elkészíteni ezeket nap mint nap, mivel 3:30-kor szól az ébresztőm, ezután vagy edzek, vagy etetem az állatokat.Mindig megemlítem hogy 450 éhes szájat etetek a családomban és a sajátom az utolsó amivel foglalkozom. Úgy tekintek az ételre mint üzemanyagra, ami feltölt energiával, hogy az élet fontosabb dolgaival foglalkozhassak.

Mikor és miért kezdtél el futni? Kipróbáltál más sportokat is mielőtt a hosszútáv futás mellett tetted le a voksod? Mi motivál? Voltál valaha egy csapatban vegán atlétákkal?

Mielőtt futni kezdtem kerékpáros voltam, de annak vége lett mikor a menhelyre költöztünk 1996-ban. Túl sok időt vett igénybe az edzés és sok volt maga az az idő amit a kerékpáron töltöttem. Mindemellett elég drága is volt a rengeteg szükséges felszerelés miatt.
Nem tudtam elviselni azt, hogy nem csinálok semmit, ezért jött az ötlet és elkezdtem kocogni. Ezután elkezdtem futni és a többi már történelem!
Meglepett milyen sikeres vagyok ebben a sportban, mivel tinédzser koromban több ortopédiai műtétem estem át és eltávolították a jobb térdkalácsomat.
Azt hiszem, akkor jöttem rá, hogy tudok futni, mikor Paula Radcliffe jól szerepelt a maratonon és azt gondoltam én is tudnám hasonlóképpen teljesíteni a távot – 2002-ben sikerült teljesítenem a maratoni távot – és ez bizonyíték arra, hogy a hosszútávú növényi étrend nem akadályoz ennek a célnak az elérésében, ami abban az időben az atlétikai naptár legnehezebben teljesíthető eseményének számított.
Ahogy egyre több vegán futóval találkoztam, úgy szerettem meg egyre jobban a futást is. Amikor 2004-ben megalapítottuk a klubot, még csak néhányan voltunk. Ahogy kezdtem elérni a kvalifikációs időt ami a világ legnevesebb maratonjaihoz szükséges, elhatároztuk, itt az idő hogy megragadjuk az alkalmat a vegánság népszerűsítésére a sporton keresztül és tagokat toborozni a vegán futó klubhoz, mintsem tovább folytatni a vegetarianizmus népszerűsítését.

Mesélj nekünk egy kicsit az edzéseidről. Rendszeresebben edzel egy-egy tervezett futó esemény előtt? Van személyi edződ? Ki van Fiona csapatában? Mi vált be neked a legjobban?

Fiona csapata Fionából és Percy Bear-ből – régóta társam és a menhely kabalája – áll.
Mikor elkezdtem jó eredményeket elérni, kerestem edzőt és találtam is néhányat, de megegyezés sosem jött létre, mivel a vegánságom miatt a sportszakértők vonakodtak velem dolgozni.  Választás elé állítottak, felejtsem el a vegánságot vagy felejtsem el őket. Az étrendem az életem, ezért élek , ez nem vita tárgya, tehát továbbálltam és magam találtam ki, hogyan futhatnék jó eredménnyel a versenyeken. Próbálkozások és hibák  – mindkettőből rengeteg – jellemzik a futásomat.
Nincs sem személyi edzőm, sem gyógytornászom és még csak masszázson sem voltam soha. Mindent teljesen amatőr alapon csinálok. Jobban szeretem ha nem kell a sportra költenem, az állatoknak van rá szükségük és én a futással is nekik szeretnék segíteni.
Elmondhatom, mikor edzek akkor keményen edzek. Millió és egy más dolog van amit csinálhatnék, tehát ha nem csinálom  100%-osan akkor nem éri meg.
9 edzésem van egy héten, ebből 3 dupla és 3 gyorsasági, hegymenet, hosszútáv, terep. „Csináld keményen vagy menj haza” ez a mantrám. Ha nem edzel elég keményen, nem fogsz tudni jól versenyezni.
Nemrég hallottam ezt Eliud Kipchoge-tól és ha ő ezt mondja, annak lehet hinni.
Nem tudom, hogy a módszerem beválhat-e másoknál is, de nálam nagyon jól működött és működik is.  Azt hiszem, ami nekem hatalmas segítség az az, hogy mindig tudom magam megfelelően motiválni. 6 évesen lettem vegán – teljesen magamtól – és így élem az életem, törődve az állatokkal.

Világcsúcstartóként mit tartasz a legnagyobb sporteredményednek?

Számos és különböző rekordom van. Személyes maratoni rekordom 2 óra 38 perccel a legjobb a listán, megnyertem a North Pole és az Antarctic marathonokat, első vegán nőként háromszor teljesítettem a Marathon des Sables-t.
A folyamatos edzés fenntartásáért és hogy az eredményeim javuljanak, a növényi étkezés nem csak megfelelő hanem kiváló energiaforrás.
A napi eredmények a rengeteg edzés bizonyítékai, megmutatják hogy képes a tested ezt fenntartani éveken át sérülés és betegség nélkül és a növények ezt látványosan megkönnyítik.
A legnagyobb sport eredményem közvetíteni ezt a világ felé.

Mindezeket úgy vitted véghez, hogy nincs térdkalácsod. Mesélnél nekünk erről? Hogyan tudsz így futni és milyen intézkedéseket teszel annak érdekében hogy ne sérülj meg?

A térdkalácsom eltávolították  – ahogy korábban említettem – műtétek sorozatával, egy növekedési hiba kiküszöbölése érdekében. Ez nagyon nehéz időszak volt, de megpróbálok nem a múltban élni. Egy híres mondás szerint sosem akarsz úgy rajtvonalhoz állni , hogy tudod, megsérülhetsz – Én sosem állok úgy rajthoz hogy azt gondolom, nem sérülhetek meg.
Valószínűleg ezért ragaszkodtam az úton való futáshoz a futókarrierem kezdetén.
Nagyobb városi versenyeken, meghívásos eseményeken, melyek nem drágák és csak évi két nagyobb esemény melyeken részt veszek, azért hogy ne kelljen sok időt távol lennem a menhelytől.
26,2 mérföld ( 42, 16 km-en) az aszfalton volt az a pont amikor azt gondoltam a térdem fel fogja adni. Ekkor eldöntöttem – akkor az első 20-ban voltam Londonban, Berlinben, a Great North Run-on és helyezést értem el Amszterdamban, Firenzében, Moszkvában, Rioban stb. – más lehetőségek után nézek a futásban.
Barátok ajánlották a Marathon des Sables-t  – legnehezebb futóverseny a Földön – én pedig vállaltam a kockázatot a térdemmel és csatlakoztam a „bulihoz”. Szerencsére már értem el sikereket korábban hasonló, nem szokványos eseményeken, mint például a North Pole-on.

2018 mozgalmas év volt számodra,  beleértve a „Running for Good” című dokumentumfilmet. Megosztanál velünk néhány gondolatot és emléket erről a fárasztó 250 km-es versenyről?

Az előző év fantasztikus volt. Egy álom vált valóra, sikerült megszereznünk egy új helyet a menhely számára (Gracedale Farm). Ez egy menedék sok állat számára most és a jövőre nézve is, ez azt jelenti hogy lehetőségünk van még több állatot megmenteni.
Ez elég nagy dolog nemcsak a 2018-as évet tekintve, hanem az egész életemre nézve – azért élek hogy gondoskodjak azokról a sebezhető lelkekről, akik „nem juthatnak szóhoz” ezen a Földön. Nem szeretnék semmit mást, csak hogy képes legyek segíteni nekik és pozitív hatással lenni a jövőjükre.
Meglepetésként ért , egy másik világcsúcs megdöntése félmaratoni távon. Volt egy szabad hétvégém, találtam egy versenyt, felvettem a tehén jelmezemet és belevágtam. Az emberek érdeklődve kérdezték, miért öltöztem tehénnek… így válaszoltam: „mivel feltetted ezt a kérdést, udvariasan elmagyarázom a tejipar borzalmait!”
Az Atacama Átkelésen az új Will’s cipőimet használtam. Elképesztően jól bírták, nem estek szét, pedig keményebb terep volt mint a  Marathon des Sables.
13.500 láb (4115 méter) magasan kezdtünk és kb 10.000 lábra (3048 méter) mentünk le, azt mondhatom mindenen keresztülmentünk amin csak lehetett. Jég, homok, dűnék, sziklák, sósivatagok, vízátfolyások. Néhol sikeresen, néhol sikertelenül vettem az akadályokat, csak úgy mint a cipőm.
Will’s Shoes 30%-ot adományoz a menhelynek minden eladott cipő után, ez nagyszerű az állatoknak, a futóknak és arra is hogy népszerűsítsük a veganizmust.
A film kicsit szürreális számomra. Mikor Keegan megkérdezte, készíthet-e egy filmet rólam 2016-tól kezdődően, úgy éreztem álmodom.  Azon gondolkodtam, miért akarna bárki a Földön tudni az életemről. Nem vagyok különleges, nem tettem semmi elismerésreméltót.
Állatok halnak meg ebben a percben is , nincs jogom semmit sem érezni de szeretném megpróbálni megállítani. Talán ha egy napon a világ ráébred arra a pusztításra, amit az emberek okoznak az állatoknak, a környezetnek és egymásnak, akkor hátradőlhetek, mint aki egy icipici részt vállalt benne, de most teljes gőzzel a menhelyért dolgozom, futok és terjesztem, népszerűsítem mindazt amiben hiszek.
Nem említettem a mélypontokat a tavalyi évben, amik mindig ugyanazok, elbúcsúzni a barátoktól a menhelyen akik eltávoznak közülünk. Ez sajnos elkerülhetetlen, mikor ennyi állatról gondoskodsz, ugyanakkor sosem könnyű és mindig nagyon-nagyon fájdalmas.

Indulni fogsz ez év áprilisában a Marathon des Sables versenyen. Mesélj nekünk erről és a többi versenyről amin még részt veszel 2019-ben!

A fárasztó Marathon des Sables verseny emléke végigkíséri a mindennapjaimat.
Mikor részt veszel egy ilyen versenyen és teljesíted , hajlamos vagy semmit sem biztosnak vélni. Megnyitod a csapot és folyik a víz – annyi vizet ihatsz amennyit csak akarsz. Úgy érzed ez egy áldás, mikor visszaemlékszel milyen félelmetes érzés a sivatagban víz nélkül.
Nem vagy éhes, ágyban aludhatsz, nem kell hatalmas hátizsákot cipelned és megszakadni a súlyától mialatt megsülsz a hihetetlen és felejthetetlen saharai hőségben.
Negyedik alkalommal fogok részt venni ezen a versenyen és megpróbálom törött lábujjak , törött sátrak, lyukas cipők nélkül teljesíteni. Csak megpróbálok a tőlem telhető legkeményebben futni magamért és az állatokért.
Amikor visszatérek lesz egy versenyem, a London Maraton, ahol a bajnokok között fogok rajtolni. Két hetem lesz regenerálódni a Marathon des Sables után. Terveim szerint a tehén jelmezemet fogom viselni amire ráveszem a Vegan Runner trikómat.
Ősszel szeretném a legjobb időmet futni a Berlin Maratonon ami jelenleg 2 óra 55 perc körül mozog. Ezek miatt a versenyek miatt is elég elfoglalt leszek a következő hónapokban.

Mondd el nekünk milyen egy tipikus napja Fiona Oakes-nak. Mesélj a menhelyről, az állatokról és arról hogyan tudnak az olvasók segíteni.

Egy átlagos napom hajnali 3:30-kor kezdődik és akkor ér véget ha minden teendővel végeztem. Mindig rengeteg feladatom van a menhelyen; kitakarítani az állatok alatt, megetetni őket, kipakolni a szállítmányt, adminisztrálni, állatorvoshoz menni.
Szeretek minden dologgal végezni ami aznapra van feladat, ezért korán kelek , hogy biztosan elég időm legyen mindenre, még úgy is ha valami közbejön.
Télen először edzek mivel az állatok körül nappal érdemesebb dolgozni. Ez nyáron megváltozik persze ahogy hosszabbodnak a nappalok.
Jelenleg körülbelül 450 állatról gondoskodunk; 86 lóról, 121 disznóról, 100 bárányról, 32 tehénről, 13 kutyáról, 12 kecskéről, 18 macskáról és sok-sok szárnyasról; pulykák, csirkék, kakasok, kacsák, hattyúk, libák, pávák is élnek a menhelyen.
Elég sok logisztikát igényel a munkák elvégzése és az egész finanszírozása.
1996-ban alapítottuk a menhelyet és kezdetben saját magunk finanszíroztunk mindent. Azóta szerencsére sok más ember is segít nekünk. Semmilyen hasznunk nem származik a menhelyből, sőt még mindig főként a saját pénzünkből finanszírozunk mindent.
Ha az emberek segíteni szeretnének, akkor meglátogathatják a weboldalunkat vagy a facebook oldalunkat, de az instagramon @towerhillstables is jelen vagyunk.
Felvehetik velünk a kapcsolatot a fentieken keresztül bárhogyan és kitaláljuk hogyan tudnának segíteni. Valaki szponzorál egy-egy állatot, vesz néhány dolgot az Amazon kívánság listánkról, segít a menhely körüli munkákban, hozzájárul egy-egy csekk befizetéséhez, vagy akár önkénteskedik a menhelyen, ez mind rajta áll.

Miért lett létrehozva a Fiona Oakes Alapítvány és milyen tevékenységet folytat?

A Fiona Oakes Alapítvány a veganizmus népszerűsítéséért és támogatásáért lett létrehozva, amely főleg a sporton keresztül történik.
Kis összegű támogatásban részesítjük a fiatalokat akik a jövőben sikereket szeretnének elérni a sport valamelyik területén és népszerűsíteni a veganizmust. Továbbá vegán eseményeket szponzorálunk.
Szeretném ha 2019-ben fejlődnénk és elérnénk a céljainkat. Reményeim szerint a film segítségünkre lesz ebben.
Bárki aki szeretné támogatni  ezt a kezdeményezést, megteheti ezen az oldalon keresztül.

Támogatod a Freedom for Animals-t. Van más csoport is akiket támogatsz vagy amihez a nevedet adod?

Valóban büszke támogatója vagyok a Freedom for Animals-nek https://www.freedomforanimals.org.uk/, a The Vegan Society-nek https://www.vegansociety.com/, alapítótagja a VITA-nak http://www.vita.org.ru/english/english.htm ami egy állatjogi csoport Oroszországban, továbbá Vegan Runners tag is vagyok https://www.veganrunners.org.uk/, valamint támogatom az Omskiye Khvostiki-t is ami egy kutyamenhely Szibériában.

Hol fog tartani a veganizmus 5 év múlva? 10 év múlva?

Ott lesz ahol lennie kell – teljesen mainstream, elfogadott és a modern, civilizált világba illeszkedő.
Jelentősége, életképessége és  szükségessége miatt komolyan fogják venni az egész világon, szüksége van rá bolygónknak a fenntarthatóság miatt.

Köszönöm szépen hogy időt fordítottál erre a beszélgetésre. Van esetleg néhány gondolatod lezárásképp?

A válaszaim nem mindig szépek, nem illenek a megszokott sztereotípiákba,amiket az emberek gondolnak rólam és az életemről, de az igazságot mondom. Nincsenek ‘előtte-utána’ vegán Fiona képeim az interneten, hamis és beállított fotókkal.
Azért amit teszek , nem várok köszönetet, emiatt érzem áldottnak magam, mert tudom nem szeretnék bántani más teremtményeket.
A kulcsszavak amelyek végigkísérik az életemet a következők; elkötelezettség, fegyelem, határozottság, tisztesség, odaadás. Remélem a tetteimmel segítek az állatokon.
Nem szeretnék masszív vitákban részt venni melyek energiát vesznek el és háttérbe szorítják azt amiért igazán lehet tenni.
Ha lenne sírfám, szeretném ha ez állna rajta: Befejezte a munkát!

 

Fordította: Mária Tóth