Amikor valaki felhívja a Gentle Barn-t, és a segítségünket kéri, vagy tudomást szerzünk egy szenvedő állatról, akinek senkije nincs, mindent megteszünk azért, hogy valamilyen módon segítsünk. Ezen a héten egy nő hívott minket, és a legrettenetesebb történettel szembesültünk.
Egy szarvasmarha-tenyésztő Tennessee-ben éveket töltött azzal, hogy fiatal teheneket vásárolt árveréseken, hazavitte, felhizlalta, majd egy kis nyereségért eladta őket, hogy vágóhídon végezzék. Néhány hónappal ezelőtt ez az ember egy csapat borjút vásárolt, és közöttük volt egy fiú boci – későbbi nevén Dudley -, akinek a lábára bálázó zsineg csavarodott, elszorítva a vérkeringést, ami a lábfeje leeséséhez vezetett. A borjú alig tudott járni, és a farmer megszánta. Amikor eljött az idő, hogy a csordát vágóhídra küldjék, Dudley-t megtartotta a gazdája, és megpróbálta meggyógyítani.
Antibiotikumokat adott Dudley-nak, hogy a fertőzését kezelje, de később már nem volt elég anyagi forrása ahhoz, hogy tovább ápolja, pl. protézissel vagy műtéttel. Az elmúlt 10 hónapban Dudley nagyon nehezen tudott állni és járni. A sántítás miatt a gerince is elferdült, az izmai elsorvadtak, és folyamatos fájdalmak gyötörték.
Élt egy vegán nő Tennessee-ben, aki tudomást szerzett Dudley-ról, és könyörgött a férfinak, hogy engedje el őt olyas valakihez, aki segíteni tud rajta. Amikor felhívott minket, azonnal állatkórházakhoz és protézisgyártó cégekhez fordultunk. Az egyik legismertebb szarvasmarha-sebész készült megvizsgálni Dudley-t, és egy protézisgyártó cég állt készenlétben, hogy elkészítsék a hiányzó lábát, így Jay és én felszálltunk egy Nashville-be tartó repülőre, hogy megmentsük Dudley-t!
Dudley még csak egy éves. Ha lehetősége lenne rá, még mindig szoptatná az anyja. Amikor vemhes teheneket mentünk a Gentle Barn-nál, átlagosan két éves korukig szoptatják a borjúkat, mert nem avatkozunk bele az anya és kicsinye közti kötelékbe. Ahelyett, hogy egy szerető anyával és oltalmazó családdal lenne, Dudley-t néhány hónapos korában elszakították tőlük, elvesztette a lábfejét, és fájdalomban kellett élnie. A borjúkat, akikkel érkezett, vágóhídra küldték egy pár hónap után, egyedül hagyva Dudley-t. Ahogy a belvárosi, veszélyeztetett gyermekeknek, neki is túl gyorsan kellett felnőnie, és elvettél tőle az ártatlanságát és fiatalságát. Jay és én ezt szeretnénk neki visszaadni!
Amikor megérkeztünk Tennessee-be, rögtön három órát utaztunk Dudley-val, hogy megvizsgálja őt Dr. Anderson, a szarvasmarha-ellátás és -műtét szakértője. Vizsgálatok, röntgenfelvételek, vérvételek és ürülékminták után, megtudtuk a sebésztől, hogy az állapotának, alkatának és szervezetünk jellegének köszönhetően Dudley kitűnő alany egy végtagprotézishez. Ezután Dudley-t előkészítették a műtéthez, ahol amputálták a sérült csontot és izmot, és felhelyeztek egy ideiglenes protézist. Amíg Dudley gyógyult, egy öntőformát készítettek a lábáról, hogy a végleges protézis elkészülhessen.
Nem volt elég, hogy egyedül a lábra koncentráljanak. Dudley egész teste megszenvedett, az izmok elsorvadtak, amiért olyan sokáig bicegett egy csonka lábon mielőtt megtaláltuk. Felépülése alatt akupunktúrás kezelést kapott a fájdalom és a gyulladás miatt, elektromos stimulációt az izomfejlődés elősegítésére, csontkovácsot a gerince kiegyenesítésére és víz alatti taposópados terápiát, hogy az izmai anélkül dolgozzanak, hogy az ízületei meghúzódnának. Ez idő alatt ivartalanították is, hogy amikor a kórházból kiengedik, együtt élhessen egy tehén családdal a Gentle Barn-on.
A lábprotézis egy hónappal később érkezett, és tökéletesen passzolt. Figyelmeztettek minket, hogy egy protézist valakire ráilleszteni és hozzászoktatni egy hosszú és kitartást igénylő folyamat, ami el fog tartani egy ideig. Minden nap meg kellett vizsgálni Dudley megmaradt végtagját, hogy nincsen-e bedagadva, felhólyagosodva és nem fáj-e neki, a protézist pedig kitisztították és ellenőrizték. Egy héttel a folyamat kezdete után Dudley lába bedagadt, és nem tudták ráilleszteni a darabot. Úgy tűnt, hogy amikor lefeküdt, a lába megnyomta a protézist, és ez okozta a problémát. Tehát visszaküldték az ortopédiára, hogy beállítsák. Eközben készítettünk néhány röntgenfelvételt a lábáról, és felfedeztünk egy fertőzést és rendellenes csontnövekedést, amely problémák még az eredeti sérülése miatt alakultak ki. Amíg a megigazított protézisre vártunk, Dudley ötödik műtétjére került sor, hogy elsimítsuk a csontot, és kitisztítsuk a fertőzést. A folyamat gyors volt, a felépülés pedig könnyű, Dudley hamarosan megint normális állapotba került.
Dudley még egy pár hónapig a kórházban maradt, türelmesen hozzászokva az élethez egy végtagprotézissel. Befejezte a fizikai terápiát, ami az izomépítéshez, kényelmes sétához, és az egészséghez volt szükséges. Amikor teljesen meggyógyult, és tökéletesen illeszkedett a protézis, vissza kellet hoznunk egy Gentle Barn-ra, hogy végre szerető családra találjon élete hátralévő részére. A Kaliforniáig tartó út viszont hosszú, és nincs nagyobb állatkórház a közelben, úgy döntöttünk, hogy Tennessee-ben tartjuk őt, ahol füvön lehet, és közel a kórházhoz. Évek óta az egyik célunk az, hogy minden államban legyen egy Gentle Barn, tehát ez a tökéletes alkalom, hogy megnyissuk a másodikat. Amikor Dudley készen áll, reményt és inspirációt fog adni háborús veteránok, idősek és gyermekek ezreinek, akik fizikai nehézségekkel küzdenek.
A támogatásotok nélkül nem tudtuk volna mindezt végigcsinálni! Dudley műtétje, operáció utáni kezelése és a protézis több ezer dollárba került, de hisszük, hogy megérte! Köszönjük, hogy segítettetek megmenteni és meggyógyítani őt, lehetőséget adva ezzel arra, hogy ő is segíthessen azoknak az embereknek, akiknek szükségük van rá.
Fordította, lektorálta: Gabriella Dudás és Réka Czeiner
Eredeti cikk itt
