Lovakról

Lovaglás
Nem véletlen, hogy az Állatvédők könyve első kiadásában nem szerepelt egy sor sem a lovaglásról. Noha ez teljesen egyértelműen állathasználat, amit állatvédőként ellenzünk, mégis féltem a témától. A lovaglás az állathasználat azon formája, amit szinte 100%-ban állatszerető emberek művelnek, akik számára teljes képtelenség az, hogy ők bántsanak egy állatot. Egész egyszerűen azért hagytam ki az előző kiadásból ezt a témát, hogy az ő szimpátiájukat ne veszítsem el. De ez nem szabad, hogy indok legyen. Talán itt érdemes közbeszúrnom, hogy teljesen meg tudom érteni azokat, akik lovagolnak, mert én magam is lovagoltam kislányként több éven át aktívan. Imádtam a lovakat, tele volt velük plakátolva a szobám fala. Nem merült fel bennem, hogy ez olyasmi, amit a lovak maguktól akarnak.
A lovak békés, félénk állatok, akik a természetben élve naphosszat legelnek vagy vándorolnak. Sem a patkolás, sem a zabla, sem a nyereg, sem a rájuk erősített szekér nem természetes számukra és kétlem, hogy kellemes lenne. Elviselik, mert kénytelenek. Ha nem viselnék el, nem élték volna túl az ember mellett. Végtelen önámításnak látom, ahogyan a lovasok meggyőzik magukat arról, hogy a lovaglás ember és állat összhangja, barátsága, kapcsolata. A lónak szabadságra és békére van szüksége, pontosan úgy, ahogyan bármilyen más állatnak.
Akik számára ez nem elég, azoktól azt szoktam kérdezni, láttak-e már temetőt, ahol lovak aludták örök álmukat? Még eddig senki nem mondott igent. A lovak, amikor kiöregednek és már nem lehet őket használni, a vágóhídra kerülnek. Megkérdeztem egyszer egy ismerősömet, egy kedves fiatal lányt, akinek két saját lova volt (talán van is), hogy mi történik az öreg lovakkal. Azt a választ kaptam, hogy eladják őket, például kocsit húzni vagy gyerekeket szórakoztatni. Amikor azt kérdeztem, hogy az új tulajdonos vágóhídra viszi-e őket, amikor már végképp nem tudja hasznukat venni, nem tudott válaszolni. Nem tudják. De józan ésszel belegondolva: mi más történne?
Emlékszem egy öreg, lassú lóra, akire akkor ültettek, amikor még nagyon kicsi voltam. Fregatt volt a neve. Egyik nap még ott volt, másik nap már nem. Elvitték vágóhídra, ahogyan minden lovat, amikor már túl öreg lesz. Emlékszem egy másik lóra, Vandára, aki várandós volt, amikor ültem rajta. Másnap szülte meg a csikóját. Ugyan csak hat éves voltam, nem lehettem túl nehéz, de ezzel együtt nem hiszem, hogy egy utolsó napos várandós lónak jólesik, ha dolgoztatják, rugdossák, vagy csapkodják az oldalát. Emlékszem egy harmadik lóra is, Gombócra, aki egy belvárosi lovardában élt, ahová heti kétszer is jártam egy-egy órát gyakorolni. Gombóc egy óra alatt nem kevesebb, mint háromszor dobott le a hátáról. Minden alkalommal vissza kellett ülnöm, ami nagyon jó tanítás volt az életre nézve arról, hogy semmit nem szabad feladni, mindig vissza kell ülni és újra próbálkozni. De vajon ő erről mit gondolt? Nem hiszem, hogy viccből dobott le. Azt hiszem, ha valaki háromszor vadul meg egy óra leforgása alatt, akkor az illető nem érzi túl jól magát abban a helyzetben.
Mondhatnám, hogy szégyellem, hogy évekig lovagoltam, de ez ugyanolyan hasztalan, felesleges dolog lenne, mintha azt mondanám, szégyellem, hogy szaporítótól származott az első kutyám. Egy olyan kultúrában élünk, ahol mindez még normálisnak számít. Ugyanígy elítélni sem érdemes azokat, akik ma is lovagolnak vagy kutyát vesznek. Bízom benne, hogy ahogyan én is, ők is belátják, hogy az állatok birtoklása, használata ellenkezik azzal, hogy tiszteletben tartjuk mindenki jogát az életéhez és szabadságához. Azt tanácsolom azoknak, akik imádják a lovakat és eddig talán lovaglással fejezték ki ezt az érzést, hogy látogassanak el egy lómenhelyre, segítsenek, sőt, akár kövessék példájukat és nyissanak maguk is hasonlót!
Bonifert Anna – Állatvédők könyve (második kiadás)
A könyvet pdf formátumban ingyenesen le tudod tölteni ezen a linken. Ha szeretnél valódi könyvformában hozzájutni, itt az oldalon üzenetben meg tudod rendelni. A könyveknek nincs meghatározott áruk, tetszőleges adomány ellenében küldjük, hiszen nem vagyunk üzleti vállalkozás, számunkra az a fontos, hogy eljussanak az emberekhez ezek az anyagok és segítsék őket a vegánná válásban.