Már nem férünk el egy pokrócon

Első emlékeim egyike, hogy az óvoda kerítésének tövében figyelem a békákat, gyíkokat, rovarokat. Próbáltam ezt figyelembe venni a pályaválasztáskor is, ezért jelentkeztem – életem „legnaivabb” döntéseképp – állattenyésztési szakközépiskolába, majd folytattam a kiválasztott irányt, és jelenleg állatorvosi műtőasszisztensként dolgozom.

A beiratkozás napján, 14 évesen hagytam el a húst az életemből.

Hamar rájöttem, mennyire téves azon gondolatom, hogy olyanokkal vagyok körülvéve, akik szintén szeretik az állatokat. Aztán rájöttem, hogy ismerőseim, barátaim is szerették az állatokat, de ők leginkább a tányérjukon. Már akkoriban is tudtam, hogy a vegán életmód lenne az alap, ezt kellene nekem is követnem, de 1992-ben még a vegetáriánus életmódot sem volt könnyű keresztülvinni a családban. Akkoriban nem volt internet, nem találtam olyan ismerőst vagy barátot, aki húsmentesen táplálkozott volna.

Közben eltelt húsz év, mialatt én ovo-lakto vegetáriánus voltam, és azt gondolom, hogy homokba dugtam a fejemet. Takács Sánta András humánökológiai tanfolyama volt a fordulat, ahol tudatosult bennem, hogy nagyobb különbség van a vegetáriánus és vegán táplálkozás között, mint a vegetáriánus és vegyes táplálkozás között.

A tanfolyamot követően utánanéztem az érintett tanulmányoknak, jobban utánajártam a vegán életmódnak. Kerestem azokat a lehetőségeket, csoportokat, könyveket és filmeket, amelyek válaszolhattak a kérdéseimre és további motivációt adhattak. Rátaláltam a vegán piknik kezdeményezésre, amely végleg segített meghozni a helyes döntést, vegán lettem.

A sok beszélgetés és olvasás megváltoztatta a nézeteimet. Már nem csak az etikai vonal volt lényeges, hanem rávezettek, hogy a saját egészségünk is fontos. Ráadásul nem csak magunk miatt, hiszen az életmódunk nagykövetei vagyunk.

A családom tagjai mindkét váltásomnál (vegetáriánus, majd vegán) azt mondták, hogy meg fogok halni, de erre csak azt feleltem, hogy egyszer mindenki meg fog halni. Érdekes, hogy a vegánná válásomat már sokkal jobban elfogadták, mint amikor vegetáriánussá lettem. Először csak hóbortnak hitték, nem gondolták, hogy hosszú távú, életre szóló változás mellett döntöttem.

Egészen pontosan 2012-ben lettem vegán, akkor még egy kisebb pokrócon elfért a vegán piknik résztvevői csapata. Az akkori legnagyobb vegán tematikájú Facebook csoportnak is csak 300-400 tagja volt, de azóta nagyságrendi növekedés történt.

Akkor még szinte mindent el kellett magyarázni az új érdeklődőknek, de ma már sokan tudják, mit jelent a teljes értékű növényi táplálkozás és a vegán életmód. Ebből a szempontból is nagyon sokat változott a világ.

Az étkezésemet magam oldom meg, általában én főzök magamra, de nem vagyok konyhatündér, és kevés dolgot tudok finoman főzni. Nem is szeretek sokat a konyhában lenni, ezért is örülök  annak, hogy egyre több helyen van már vegán kínálat. Ennek negatív vonzata is van, hiszen ezek a kész vegán ételek drágábbak, és sokan ezzel azonosítják az életmódunkat (például drága növényi sajtok, tejek), ami sok embert negatívan befolyásol a döntésében. Érdemes tájékozódni, és sokat kell az első időszakban tanulni, de a teljes értékű növényi táplálkozás nem drágább a vegyes étrendnél, sőt, ha megtanuljuk az alapokat, akkor hosszú távon sokkal költséghatékonyabb, nem beszélve a pozitív egészségügyi hatásról.

Mindenképpen érdemes vegán közösségbe járni, érdeklődni a vegán rendezvényeken a Vegán Állatvédelem Egyesület tagjaitól, könyveket, blogokat, cikkeket olvasni, befizetni vegán főzőtanfolyamra, de a legjobb, ha néhány alkalomra vegán aktivista válik mindenkiből.

Szerezz tudást és tapasztalatot! Az átállás sokkal könnyebb most, mint tíz évvel ezelőtt volt!

Pirik Zsolt

Részlet Kertész Róbert Tibor – 76 vegán élettörténet című könyvének II. kötetéből, a szerkesztő engedélyével.