Örökölt narratívák fogságában

Mindannyian domináns és nem domináns társadalmi csoportok tagjai vagyunk, és szinte a fogantatásunk pillanatától kezdve ivódnak belénk azok a narratívák, amelyek meghatározzák az egész életünket, kapcsolatainkat és tevékenységeinket – társadalmi-közösségi, személyek közötti, és személyen belüli szinten. Társadalmi igazságossági mozgalmak vezetőiként vagy résztvevőiként különösen érzékeny téma, hogy gyakran olyan hatalmi narratívákat működtetünk, amelyeknek – elvileg – a felszámolásán dolgozunk. Hogyan lehetséges mindez, és melyek a valódi társadalmi változások alternatív narratívái? Több részesre tervezett cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.

Elrendelt szakmai pályafutás

Melanie Joy neve sok vegán magánember és aktivista számára ismerősen cseng már Magyarországon is. A Harvard Egyetemen végzett pszichológus, nemzetközi előadó, kapcsolati és szervezetfejlesztési coach, vegán aktivista. Öt, több díjjal kitüntetett könyv szerzője. Könyveiben és videóiban is többször elmeséli, hogy személyes és szakmai életútját drámai módon befolyásolta egy négyéves korában megtörtént eset. Apja halászhajóján múlatták az időt, amikor gyermekként kifogott egy halat. Ami addig hatalmas teljesítménynek és erénynek számított, a felnövekvő gyermek számára sorsdöntő – bár akkor még nem tudatos – paradoxonná duzzadt:  
„Nem tudtam összeegyeztetni, miként lehet, hogy érző emberek – ráadásul a saját szüleim – ártanak más lényeknek, és ebben az ellentmondásban sem kivetnivalót nem látnak, sem rosszul nem érzik magukat tőle. (…)

Akár apám gyilkolt élvezettel halakat, akár mozifilmek ábrázolták szerepmintaként az érzelmileg felzaklatott nőket felpofozó férfiakat (elvégre az 1960-as években vagyunk), vagy gyerekek bántalmazták rendszeresen egymást a játszótéren, közönyös tanárok orra előtt, mindig pontosan ugyanazzal a kapcsolati paradoxonnal szembesültem. Azzal, hogy az Aranyszabályt – az alapelvet, amelynek egymáshoz való kapcsolódásunkat kellett volna szabályoznia – ugyanolyan könnyen dobták sutba, mint amennyire nagyra becsülték; és legfőképpen azzal, hogy ez az ellentmondás kimondottan láthatatlan volt.”
(Melanie Joy: Hatalomarchia). Fotó: Matthias Schillig

Új fogalmakkal az „ősrégi” világrend megértéséért és átalakításáért

Egyetemistaként súlyos ételmérgezést szenvedett egy fertőzött marhahúspogácsa elfogyasztása után, ami miatt vegetáriánus, majd kis idő múlva növényi étrendre váltott. Doktori tanulmányai során már fókuszáltan az erőszak és erőszakmentesség pszichológiáját vizsgálta, ezen belül is az állatok elfogyasztásának társadalmi lélektanát, jelenségét, amelynek leírására bevezette az azóta világszinten ismert, és alkalmazott tudományos fogalmat: a karnizmust. Erről vegán emberként egy főleg vegánok által látogatott fórumon nem is szeretnék bővebben írni.

Sokkal érdekesebb annak felismerése, hogy a karnizmus működése mögött meghúzódó lélektani jelenségek, a világ egyik legrégebbi és legelterjedtebb, ugyanakkor szinte láthatatlan domináns narratívájának fennmaradását szolgáló társadalmi mechanizmusok minden elnyomó rendszerben azonosak! Melanie Joy megalkotott egy újabb addig ismeretlen fogalmat, ez pedig a hatalomarchia.

Mi a hatalomarchia?

hatalomarchia egy nem kapcsolati rendszer. Egy hitrendszer, amely az erkölcsi érték hierarchiájába vetett azon hit köré szerveződik, ami szerint egyes egyének vagy csoportok erkölcsi szempontból érdemesebbek másoknál, és amely rendszernek szerkezete az igazságtalan hatalmi egyensúlytalanságok fenntartását szolgálja. A hatalomarchia visszatükrözi és megerősíti a kapcsolati diszfunkciót – a nem kapcsolati hatalmi dinamikát, amely sérti az integritást és károsítja a méltóságot. A hatalomarchia egy metarendszer, ethoszként vagy összefogó rendszerként általánosan hatja át az elnyomó rendszereket.

Az elnyomásnak/bántalmazásnak* pedig három szintjét különböztetjük meg:
– társadalmi/közösségi szint – domináns és nem domináns csoportok közötti hatások
– személyek közötti szint – akár különböző, akár azonos társadalmi csoportokhoz tartozó személyek közötti
– személyen belüli szint.
(*Az elnyomás és bántalmazás között azonosságokat és különbségeket a könyv részletesen tárgyalja, de itt erre terjedelmi okok miatt nem térek ki.)

Melanie Joy több évtizedes szakmai munkássága és aktivista tevékenysége erre a felismerésre épül. Pszichológia és szociológia professzorként tizenegy éven át privilegizáltság és elnyomás, feminista pszichológia és állatvédelem témákban adott elő a massachusettsi Bostoni Egyetemen. Hat kontinensen, több mint ötven országban tartott előadásokat, munkásságáról a nemzetközi média legjelentősebb fórumain számoltak be. Az erőszakmentes társadalomért végzett munkáját Ahimsa-díjjal tüntették ki, amelyet korábban a dalai láma és Nelson Mandela is megkapott. A Beyond Carnism jótékonysági szervezet alapító elnöke.

Versengés helyett együttműködés?

Hatalomarchia című könyve a szerző munkásságának többszintű szintézise. Az elnyomás pszichológiájának részletes, tudományos igényességű vizsgálata és szemléltetése mellett igen izgalmas téma az, hogy a hatalomarchiák mechanizmusai hogyan – és miért – működnek, sőt reprodukálódnak újra a különböző tematikájú társadalmi igazságossági mozgalmak között, az egyes mozgalmak résztvevői között, és az aktivisták esetén akár személyen belüli szinten is. Hogyan lehetséges, hogy egy bizonyos elnyomási forma ellen küzdő mozgalmak résztvevői teljesen érzéketlenek más elnyomási formákkal kapcsolatban, rosszabb esetben akár elkövetők is bizonyos elnyomási/bántalmazási formákban más nem domináns csoportok tagjaival, de akár saját mozgalmuk résztvevőivel, vagy magánéletük szereplőivel szemben?

Hogy lássuk, ez nem egy elméleti kérdés, gondolkodjunk el a következő hétköznapi helyzeteken: hogyan lehetséges, hogy egy vegán aktivista rasszista kijelentéseket tesz, egy LMBTQ+ mozgalmár gondolkodás nélkül állatokat fogyaszt, egy feminista az ageizmus áldozata, egy demokratikus mozgalom vezéregyénisége veri a gyermekeit, az etnikai kisebbségek jogaiért dolgozó szervezet vezetője a kiégésbe hajszolja a saját szervezete önkénteseit, a világbékéért meditáló spirituális csoport guruja egy adott nemzet/csoport tagjainak felsőbbrendűségét hirdeti? (a teljesség igénye és a sztereotipizálás legkisebb szándéka nélkül összeállított fiktív és random felsorolás, amely szinte a végtelenségig kombinálható).

Időszerű, sőt, életbevágóan fontos a jelenlegi világi körülmények között egyéni és mozgalmi (szervezeti) szinten önvizsgálatot tartanunk. Vajon hol működtetjük – és ezzel termeljük újra – ugyanazokat az elnyomási mechanizmusokat, amelyek ellen egy-egy életterületen küzdünk? Mi ennek a személyes oka? Hogyan kerülhetjük el azt a legalapvetőbb érzékelési torzítást, amikor azt hisszük, ha életünk valamely területén vagy szintjén megszabadultunk egy „izmustól”, akkor azzal automatikusan felszabadítottuk magunkat az összes „izmus” alól, miközben életünk rengeteg további – vagy új – területén ugyanúgy az „izmusok” csapdájában vergődünk? És ami a legfontosabb: hogyan legyünk együttérzők magunkkal ebben az önvizsgálati és átalakulási folyamatban? Hogyan legyünk együttérző tanúi és jó szövetségesei másoknak, akik hasonló – mégis mindig egyéni – úton járnak? Mik az elnyomó társadalmi narratívák együttműködésen alapuló alternatívái?

Cikksorozatunk következő részében a hatalomarchiák és a mögöttük meghúzódó elnyomó rendszerek néhány alapvető lélektani összetevőjét és társadalmi kivetülését nézzük meg részletesen, természetesen bemutatva az együttműködő, vagy integrált hatalmi modellen alapuló alternatív narratívákat is.


A cikksorozat Melanie Joy, PhD: Hatalomarchia – Az elnyomás pszichológiájának megértésével a társadalmi átalakulás szolgálatában című könyve alapján készül, és a könyv szerzőjének mondanivalóját tükrözi. A könyv magyar változata 2021. novemberben jelent meg a Lelkesedés * Tanulás * Szabadság Kiadó gondozásában. 2022. márciusban felkerült Nyáry Krisztián (Buksó könyves podcast) 10+1 ajánlási listájára politikai kommunikáció témában. Ha van gondolatod, gyakorlati tapasztalatod, kérdésed, felvetésed a cikksorozatban szereplő tartalmakkal kapcsolatban, oszd meg velünk! Ha úgy gondolod, más területen dolgozó aktivistáknak is érdekes lehet ez a tartalom, vidd hírét a cikksorozatnak!

Írta: Rémán Izabella

A kiemelt kép forrása: Frank Oschatz / Pixabay