Vegye észre az egészségügy az „állatipar” veszélyeit!

(Fotó: Vágóhíd Franciaországban. A növekvő húsfogyasztás az egész világon súlyos éghajlati és egészségügyi következményekkel jár. Forrás: Xavier Leoty/AFP – Getty Images)

Az Egészségügyi Világszervezetnek a nagyüzemi állattenyésztést globális egészségi és környezeti kihívásként kell kezelnie egy több mint 200 tudós aláírásával megjelent nyílt levél szerint.

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) élére 2017 májusában új főigazgatót választottak. A főigazgatói székben a leköszönő hongkongi Margaret Chant június 30-ától Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz egykori etióp egészségügyi és külügyminiszter váltja. A választást megelőző hetekben-napokban több mint kétszáz tudományos kutató nyílt levelet adott közre, hogy szembesítse a nagyüzemi állattenyésztés egészségügyi kockázataival a WHO-t és a választás miatt a világszervezetre figyelő orvosi-egészségügyi közvéleményt. A felhívás nagy sajtóvisszhangot kapott, írt róla többek között a Lancet, a Guardian, a New York Times és a Huffington Post. Itt a New York Times cikkére támaszkodva foglaljuk össze a nyílt levél alapgondolatait.

A soha nem látott mértékű és egyre bővülő nagyüzemi állattenyésztés aláássa a WHO küldetésének megvalósítását, olvashatjuk a nyílt levélben. A WHO-nak minden oka megvan arra, hogy az állattenyésztés közegészségügyi velejáróit saját hatáskörébe tartozónak tekintse. A világszervezet 2016-os közgyűlésén a most leköszönő főigazgató három „lassan kibontakozó katasztrófára” hívta fel a hallgatóság figyelmét: a klímaváltozás volt az egyik, a mikrooorganizmusok antibiotikumokkal szembeni rezisztenciája a másik és a krónikus betegségek növekvő terhe a harmadik. A nagyüzemi állattenyésztés nem negyedik problémakör, hanem az összekötő kapocs az említett három között.

Az Egyesült Államokban közvetlenül a 2. világháborút követő évektől ipari méreteket öltött az állati eredetű termékek előállítása. A gyárszerűen működő állattenyésztő nagyüzemekben az addiginál sokkal több szarvasmarhát, csirkét, disznót tartottak és vágtak le gazdasági értelemben hatékonyan. Ez volt az egyik oka annak, hogy a húsfogyasztás meredeken nőtt a világháború után az Egyesült Államokban – és nem csak ott. Világszerte az elmúlt négy évtizedben a hústermelés megháromszorozódott, s ezen belül az utolsó tíz évben 20%-kal növekedett a környezeti kutatásokat folytató washingtoni (DC) Worldwatch Intézet adatai szerint.  A lendületesen bővülő hústermelés és húsfogyasztás súlyos egészségi és környezeti következményekkel jár. Ha a jelenlegi trend folytatódik, még jobban elmélyülnek majd ezek a problémák.

A piacot elárasztó olcsó húsfélék és tejtermékek nagyban hozzájárultak a krónikus betegségek esetszámának növekedéséhez. A Washington állam egyetemén, Seattle-ben működő Egészségmérési és Egészségértékelési Intézet becslése szerint 2015-ben világszerte több mint félmillióan haltak meg a feldolgozott húsban, illetve vörös húsban gazdag étrend egészségkárosító hatása miatt. Ezeket a hústermékeket a WHO rákkeltőnek, illetve valószínűleg rákkeltőnek minősítette.

Potenciálisan a legnagyobb bajok származhatnak abból, hogy az állattenyésztő nagyüzemekben szorosan összezárva tartott állatok ideális táptalajai a rezisztens és többszörösen rezisztens baktériumok szaporodásának. Az Egyesült Államokban és az Európai Unióban az antibiotikumok mintegy 75%-át a mezőgazdaság használja fel. Ezeket a gyógyszereket azért adják az állatoknak nyakló nélkül, hogy a túlzsúfolt állattartó létesítményekben ne törjenek ki járványok, de azért is, hogy gyorsabban növekedjenek az állatok, bár az antibiotikumok mint növekedésserkentők lényegében hatástalannak bizonyultak. A széles körű antibiotikumhasználat miatt a megevett hússal és az állati hulladékokkal szennyezett vizekből nyert ivóvízzel kis mennyiségben antibiotikumok kerülhetnek a szervezetünkbe anélkül, hogy tudnánk erről. Ha a baktériumok rezisztenssé válnak az antibiotikumokkal szemben, az azt jelenti, hogy egyre több ilyen gyógyszer válhat hatástalanná olyan humán megbetegedések kórokozói ellen, mint pl. a tüdőgyulladás vagy a húgyúti fertőzések.

Az állattartó nagyüzemek kulcsszereplői az éghajlatváltozásnak is, mivel több üvegházgázt bocsátanak ki, mint a közlekedés és szállítás különböző ágazatai együttvéve. A Climatic Change című folyóiratban 2014-ben megjelent vizsgálat, figyelembe véve a népességnövekedést, arra a következtetésre jutott, hogy az élelmezéssel összefüggő üvegházgáz-kibocsátás kis híján kimeríti a „szénköltségvetésünket” (vagyis azt a többletkibocsátást, amit még megengedhetünk magunknak, ha azt akarjuk, hogy 2050-re a globális átlaghőmérséklet legfeljebb 2 °C-kal legyen magasabb az iparosítás előttinél). Az étrendi változtatások, mindenekelőtt a hús- és tejtermékfogyasztás csökkentése, meghatározó feltételei annak, hogy ne lépjük túl a 2050-re kitűzött hőmérsékleti célt – állapítja meg a tanulmány. Egy másik 2014-es vizsgálatban brit kutatók azt találták, hogy a húsevő népességre fejenként kétszer akkora üvegházgáz-kibocsátás jut, mint a növényi alapú étrenden élőkre. Újabb számítások szerint ha mindenütt a világon követnék a húsfogyasztás mérséklését támogató egészségügyi irányelveket, az élelmezéssel kapcsolatos üvegházgáz-kibocsátást 29–45%-kal lehetne csökkenteni. Ehhez természetesen nagyszabású átalakításokat kellene végrehajtani az élelmezés rendszereiben.

Eddig is előfordult, hogy országos, nemzetközi vagy világméretű kampányokkal szálltunk szembe súlyos közegészségügyi fenyegetésekkel. Nemegyszer olyan fenyegetésekkel is, amelyek mögött nagy multinacionális cégek álltak. Példa erre a WHO Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezménye az abban részt vevő országok dohányzásellenes intézkedéseinek támogatására. Most hasonló erőfeszítésre lenne szükség. Lehet, hogy a húsevés a múltban nélkülözhetetlen volt az emberiség fennmaradásához, de változtak az idők, és ma az étkezőasztalra kerülő hús a halálunkat hozza közelebb.

A nyílt levél ajánlásainak összefoglalása

A WHO a következőket teheti annak érdekében, hogy az emberiség a mostani nagyüzemi állattartásnál egészségkímélőbb mezőgazdasági termelési pályára álljon át.

  • Meg kell erősíteni a WHO-nak az antimikrobiális rezisztencia elleni világméretű akciótervét, szorgalmazva azt, hogy a tagországok betiltsák az állattenyésztésben az antibiotikumok növekedésserkentésre, illetve kis dózisban betegségmegelőzésre való használatát. Ez a reform a fogyasztókat terhelő költségnövekedés nélkül szabhatna gátat a szükségtelen antibiotikumhasználatnak.
  • Országonként, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezetével (FAO) összehangolt tárgyalási folyamatban kell kijelölni az antibiotikumok mezőgazdasági használatának standardjait. A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy specifikus és ellenőrizhető kívánalmak alapján jelöljék ki az állattenyésztő létesítmények törvényes antibiotikumfelhasználásának határait.
  • Ösztönözni kell a hústermelőket arra, hogy szabálykövetően szabaduljanak meg a fel nem használt antibiotikumoktól, a hulladékoktól és a melléktermékektől, megelőzve ezzel a környezet veszélyes hulladékokkal való szennyeződését és az üvegházgáz-többletkibocsátást.
  • Együtt kell működni valamennyi érintett kormányzati szervvel, az egészségügyön kívüliekkel is, az állattenyésztő nagyüzemek méretének és számának csökkentése érdekében, hogy a mostaninál jobb egyensúlyt teremthessünk a táplálkozási szükségletek kielégítése és a környezet ökológiai tűrőképességének figyelembevétele között.
  • Fel kell lépni az ellen, hogy a tagállamok szubvencionálják az iparszerű állattartást és annak bemeneteit, mert ezzel jelentős károkat okoznak a lakosságnak.
  • A tagállamoknak meg kell fontolniuk olyan fiskális megoldások bevezetését, amelyek csökkenthetnék a hús iránti keresletet és a húsfogyasztást, különösen azokon a területeken, ahol a fogyasztás meghaladja az egészségügyi ajánlások szintjét. Szakmai jártassága a WHO-t alkalmassá teszi arra, hogy értékelje az ilyen szakpolitikai megoldások hatékonyságát és költség/haszon mérlegét.
  • A tagállamokat új táplálkozási szabványok elfogadására kell sarkallni, és támogatni kell, hogy egészségügyi felvilágosító kampányokat indítsanak a húsfogyasztás egészségi kockázatainak bemutatására.
  • A tagországok egészségügyi és mezőgazdasági kormányzatainak szoros együttműködésével kidolgozandó szakpolitikai eszközökkel támogatni kell, hogy a lakosság étrendjében nagyobb arányban kapjanak helyet a növényi alapú élelmiszerek.
  • Meg kell fontolni az olyan növényi alapú, húst helyettesítő élelmiszeripari termékek fejlesztésének anyagi támogatását, amelyek hozzájárulhatnak a nagyüzemi állattenyésztés okozta károk kiküszöböléséhez vagy enyhítéséhez.

A nyílt levél aláíróinak névsora: https://openletteranimalfarming.com/signatories/

Összeállította és fordította: Garai Attila