Visszahódítja-e a Los Angeles-i iskolákat a tejipar?

A rizstej rizsből, a szójatej szójából, a zabtej zabból készül. Az iskolatej és az iskolakakaó ma még mindenütt tehéntejből készül, és éppen ez a gond vele. Susan Levin dietetikus, a Physicians Committee for Responsible Medicine táplálkozásoktatási igazgatója írja le, hogyan próbálja visszahódítani a kaliforniai tejipar az iskolákat és az iskolásokat.

Idén ősszel, amikor Los Angelesben megkezdődött a tanítás, öt év óta először egyes iskolákban, kísérleti jelleggel újra bekerült az étrendbe a csokoládés tej.

Kevesen mernék azt állítani, hogy egy doboz csokis tej – benne egy csomó koleszterinnel, telített zsírral és több cukorral, mint amennyi két Krispy Kreme fánkban van – egészséges eledel. De ha nem az, akkor van-e keresnivalója az iskolai ebédlőkben, és ha nincs, milyen úton-módon tudnánk kitessékelni onnan?

Egyes tankerületi tisztségviselők szerint a cukros és csokoládés vagy epres ízesítés nélkül fennállna a „veszély”, hogy a tanulók kevesebb tejet isznak majd. A Los Angeles-i Egyesített Tankerület (LAUSD) számításai szerint a csokoládés tej étrendbe állításával a tejfogyasztás heti 4332 gallonnal (kb. 16 400 literrel) növekedhet.

Sokat nyer ezzel a tejipar – és sokat veszítenek vele az iskolások.

Nagy hiba ráerőltetni a gyermekekre a tejet, akár ízesítéssel, akár anélkül. A tej és a különféle tejtermékek az érszűkületet okozó telített zsírok első számú forrásai az amerikai étrendben; szerepük van a koszorúér-betegség, a 2-es típusú cukorbetegség és az Alzheimer-kór kialakulásában. Több vizsgálat kapcsolatba hozta a tejtermékek fogyasztását az emlőrák, a petefészekrák és a prosztatarák nagyobb kockázatával is.

Van, aki azt feleli erre, hogy a tejben lévő kalcium így is nélkülözhetetlen a gyermekek csontjainak növekedéséhez és megerősödéséhez. Ezt azonban a tudományos eredmények nem támasztják alá. Egy 2012-es vizsgálat, amelyet az Amerikai Orvostársaság (American Medical Association) gyermekgyógyászati folyóirata közölt, kimutatta, hogy a legtöbb tejterméket fogyasztó serdülő leányok körében legalább ugyanolyan gyakori a csonttörés, mint azok között, akik kevesebb tejet és tejterméket fogyasztanak. A legaktívabb lányok közül azok, akik több tejterméket és kalciumot vettek magukhoz, több fáradásos csonttörést szenvedtek el, mint a kevesebb tejterméket fogyasztók. Egy másik vizsgálatból az derült ki, hogy azok, akik tizenéves korukban sok tejet isznak, a későbbi életéveikben ugyanúgy (nők) vagy jobban (férfiak) ki vannak téve a csonttöréseknek, mint azok, akik kevés tejen nőttek fel (ámbár a különbség a férfiak esetében, úgy tűnik, a sok tejet ivók valamivel nagyobb testmagasságával magyarázható – a fordító megjegyzése).

A kalcium fontos tápanyag, de könnyen hozzájuthat a szervezet a tejtermékeknél egészségesebb élelmiszerekből is, például levélzöldségekből, babból, teljes kiőrlésű gabonafélékből.

A tejgazdaság a környezetünknek is árt. Az aszályok sújtotta Kaliforniában azt kellene támogatnunk, hogy a diákok szakítsanak az állati tejjel. Egy liter tehéntej megtermelése 880 liter víz felhasználásával jár, ez bögrénként több mint 200 liter vizet jelent. Ráadásul az állattenyésztés a klímaváltozás (globális felmelegedés) egyik fő oka: ez az ágazat több üvegház hatású gázt termel, mint a közlekedés és szállítás különböző formái együttvéve.

A nagyüzemi tehenészetekben az állatokat gyakran sújtják betegségek, évente tízből egy tehén idő előtt meghal. Természetes körülmények között – ha egészségesen táplálkozhatnak és mozoghatnak a szabadban – a tehenek átlagos élettartama 20 év. Ha azonban teleinjekciózzák őket antibiotikumokkal és tejtermelést fokozó hormonokkal, és napi 24 órát a tehénistállók állásaiban töltenek el lekötve, ahogy az a valóságban történik, akkor általában már hatéves koruk előtt vágóhídra kell vinni őket.

Photo Credit: Mark Brandon/Shutterstock

Láthatjuk: a tej rengeteg bajt hoz emberre, állatra, környezetre egyaránt. Akkor hát miért intézi úgy a kaliforniai oktatási kormányzat megint, hogy minden étkezéshez legyen tej az iskolai ebédlőkben, még akkor is, ha a diákok egyre kevésbé igénylik azt? A válasz a tejipar bevételeiben keresendő.

A tejtermelők árukészleteinek 7-8 százaléka az iskolákba kerül. Létfontosságú ez a piac a tejtermelők számára, éppen ezért nem kevés pénzt és lobbierőt áldoznak annak sulykolására, hogy a tej a gyermekek étrendjének nélkülözhetetlen része. És a dolog működik. A 2013-2014-es iskolaévben a szövetségi Mezőgazdasági Minisztérium (USDA) az adófizetők pénzéből több mint 20 millió dollárt költött iskolai és egyéb gyermekétkeztetési tejtermékprogramok támogatására.

Nem ez az első eset, amikor a kormányzat az amerikaiak egészsége árán nyúl a tejtermelők hóna alá. Nézzük csak meg az USDA MyPlate (Egészségtál) nevű táplálkozási útmutatóját: ebben a tányérban zöldségek, gyümölcsök, fehérjeforrások és gabonafélék kapnak helyet, de mellette egy kisebb karika a tejespohár helyét jelöli ki:

A MyPlate ajánlás bevezetésekor, 2011-ben az Egyesült Államok tejtermelői szövetségének (National Milk Producers Federation) igazgatója győzelemként ünnepelte, hogy az USDA új MyPlate ajánlása a maga egyszerű képi eszközeivel – a tejespoharat jelző karikával – a zsírszegény és zsírmentes tejtermékek mindennapos, napi háromszori fogyasztásának szükségességét jelképezi.” (A Harvard Egyetem még ugyanabban az évben javasolta a MyPlate ajánlás módosítását.A fordító megjegyzése)

Az Országos Egészségügyi Intézetek (National Institutes of Health, NIH) becslése szerint mintegy 30–50 millió lehet a laktózérzékeny amerikai felnőttek száma – ide tartozik az ázsiai amerikaiak 95 százaléka és az afroamerikaiak 60–80 százaléka. Ennek ellenére az állam aktívan támogatja a tejtermelést, alacsonyan tartva ezzel az árakat, hogy a fogyasztás ne csökkenjen tovább. A tejipar 1995 és 2009 között közel 5 milliárd dollár állami támogatást kapott. A kormányzat attól is megóvja a tejtermelőket, hogy amikor csökken a kereslet, kénytelenek legyenek engedni az áraikból, mert felvásárolja a megmaradt tej- és sajtkészleteket. Tavaly, amikor visszaestek az eladások, és sajthegyek maradtak a termelők nyakán, az USDA megvásárolt a feleslegből mintegy 5000 tonnát 20 millió dollárért.

Mindezek mellett az USDA működtet egy programot, amely a tejtermelők „tagdíjaiból” kampányokat finanszíroz a tejtermékek népszerűsítésére – olyanokat, mint a „Got Milk?” (Kaptál tejet?) hirdetések voltak az 1990-es évek elejétől. S bár a szövetségi kormányzat azt szorgalmazza, hogy az amerikaiak kevesebb gyorséttermi ételt egyenek, a tejtermékprogramokba bevonja a gyorséttermeket, és új, tejben-sajtban gazdag termékek kifejlesztésére ösztönzi őket. Ilyen program keretében került étlapra például a Wendynél a „cheddarrajongók baconos sajtburgere”, a Taco Bell Cantinánál a „dupla steak quesadilla” vagy a Pizza Hutnál a „felülmúlhatatlan sajtos pizza”.

A tejipar anyagi eszközeit a táplálkozástani ismeretek oktatásához, terjesztéséhez is használják. Ez nagyrészt abból áll, hogy az alsó és a felső tagozatos tanulókat megpróbálják egy életre tejivásra, tejtermékfogyasztásra nevelni. A „Jelentkezz a csokis tejért!” elnevezésű támogatott program félmillió és egymillió dollár közötti költségvetését például kezdetben arra költötték, hogy veszélyesnek állítsák be az iskolások előtt az elégtelen tejfogyasztást, és ezzel meggyőzzék őket: nap nem telhet el csokis tej nélkül.

Ideje lenne beszüntetni azt a gyakorlatot, hogy a gyermekeink egészsége árán tömjük tele a tejipari cégek részvényeseinek zsebét. Miközben az állami szerveink azon munkálkodnak, hogy a gyermekek több tejet igyanak, mit tesznek azért, hogy eleget egyenek gyümölcsből és zöldségből – olyan táplálékokból, amelyek védenek a szívbetegségek, a cukorbaj és más idült betegségek ellen? Az amerikai gyermekek többsége csak egy adag zöldséget és egy adag gyümölcsöt eszik meg naponta, és azt az egy adagot is úgy tuszkolják bele a menübe, hogy a pizzát és a sült krumplit is zöldségnek veszik.

Mivel a tejtermékek iránti kereslet 1970 óta mintegy 40 százalékkal csökkent, az államnak jó oka lenne rá, hogy beszüntesse ennek a hanyatló és a lakosság egészségére ártalmas ágazatnak a támogatását. Amíg ebben változás nem történik, addig részben a mi kezünkben van a megoldás kulcsa, mert mindenki szabadon dönthet, milyen termékeket vesz meg a pénzéből. Szerencsére egyre több fogyasztó igényli az egészséges, tehéntejtől mentes változatokat – a szójatejek, mandulatejek, rizstejek, sőt a borsótejek is kezdik kiszorítani az igazi tejeket az élelmiszerboltok polcairól. A növényi tejek piacán nagy fellendülést láthatunk, 2024-ig további 16,6 százalékos – mintegy 35 milliárd dolláros – piacbővülés várható. Mostanság az amerikaiak fele nyilatkozik úgy, hogy rendszeresen választ a polcokról növényi tejeket.

New York City egyik legrégibb, 92 éve működő tejipari vállalata nemrég úgy döntött, hogy megbékél az új trenddel. A csökkenő profit miatt az Elmhurst Dairy bezárta kapuit, majd hamarosan újra megindította a termelést, de immár kizárólag növényi eredetű italokat kínál. Henry Schwartz igazgató szerint „92 évi tejforgalmazás után ideje új modellre áttérni és a jövőbe tekinteni”.

Fordította: Garai Attila

Eredeti cikk