Az archeológus Dr Pía Spry-Marqués örökre felhagyott az állati eredetű táplálékokkal, miután megtudta, milyen szoros kapcsolat van az emberek és a sertések között.
„Minden vegán emlékszik egy olyan korábbi döntő pillanatra az életében, amely megvilágosodást jelentett, és átkapcsolta a gondolkodását, hogy abbahagyja az állati eredetű ételek fogyasztását” – meséli a Cambridge-i egyetem archeológusa, aki két éve kizárólag növényi táplálékokat eszik, miután utánajárt a malacok történelmének. „A fiam három éves volt, mikor az emberek megütköztek rajta, hogy még mindig szoptatom. Érdekes, hogy azt cseppet sem tartották furcsának, mikor ők maguk tehéntejjel készült kávét ittak, vagy csokikrémet ettek! Én viszont belegondoltam, milyen természetellenes dolog tehéntejet inni. Írtam erről egy könyvet, és ennek kapcsán megismertem a nagyüzemi sertéstartás szörnyűségeit. Ez akkora sokkot jelentett, hogy már másnap vegán lettem.”
Amint Dr Spry-Marqués elmélyült a sertéseknek paleolit korszaktól napjainkig tartó történelmének tanulmányozásában, megtudta, milyen érzékeny és szociális ez az állatfaj, ráadásul az érzéseiket is nagyszerűen kinyilvánítják. Megdöbbent, hogy az ipari hústermelés során milyen kegyetlenségek érik a sertéseket, mennyire durván bánnak velük – a malacokat például érzéstelenítés nélkül kasztrálják!
A húsipar melléktermékei is megtalálhatók a legkülönbözőbb használati tárgyakban, a festőecsettől kezdve az orvosi gézen át a joghurtokig és a porcelánig. A spanyol származású régésznő beismerte, hogy mielőtt még tanulmányozta volna a sertések és az emberek történelmének párhuzamát a készülő könyve számára, jónéhány ételreceptet beleszerkesztett, többek között fokhagymaszószos sertésheréről is. Akárcsak a legtöbb ember, ő sem szánt különösebb figyelmet arra, honnan is származik az az étel, ami a tányérjára kerül. „Malaccal csak a hentespulton, hússzelet formájában találkoztam, vagy az éttermek, bárok által kínált sonkaszeletként. Többnyire átsiklunk efelett, és egyáltalán nem sokkol a látvány. Most pedig már attól kapok sokkot, hogy azelőtt miért nem sokkolt! Igen, szeretem a spanyol kolbászt és sonkát. De nem éri meg!”
A vegán bor a régésznő egyik nagy felismerése volt. „Azt hittem, a bor mindenképp vegán. Hiszen csak szőlőből van, nem? Hát jobb, ha mindenki megtudja, hogy korántsem. A bor állati adalékokat is tartalmazhat, tojásból, halak kopoltyújából. A sertések hasnyálmirigyéből származó tripszin használata tilos az EU-ban, viszont engedélyezett az Egyesült Államokban. Az italok derítésére használják, például a sörnél is.” A kutatónő rájött, hogy a sertések széleskörű használata a fogyasztói igények kielégítésének érdekében milyen gyakran megtörténik.
„Minél kevesebb húst fogyasztunk, annál kevesebb melléktermék keletkezik. A sertések minden egyes részével, melyet emberi célokra használunk fel, az állatok gyilkolásához járulunk hozzá. De ha felhagynánk a húsfogyasztással, a gyártók kénytelenek lennének más, humánus alternatívákat kifejleszteni.”
Dr Spry-Marqués könyve nem egyszerűen csak egy veganizmusra biztató írás, hogy más útra térítse a szalonnarajongókat. Feltárja a sertések kultúrtörténetét, mely szerint már 9000 évvel ezelőtt háziasították őket. Eltérően más állatoktól, mint például a csirkéktől, akiket előbb foglyul ejtettek az emberek, majd tenyészteni kezdték – a sertéseket, pontosabban az őseiket, az emberi ételek maradékai vonzották a közelbe. Ezután kezdődött meg a háziasításuk. „Láthatjuk, milyen sorsra jutottak szerencsétlenek, néhány falat étel fejében!”- mondja döbbenten a kutatónő. „Azt hinnénk, léteznek teljesen sertéstartás-mentes területek, holott éppen ott kezdődött minden. Az előzményekhez képest néhány ezer évvel később a sertéseket Kínában újból tenyészteni kezdték, hangsúlyozva, hogy ez hozzátartozik a történelmükhöz. A zsidó és az iszlám vallás tiltja a sertéshúsfogyasztást, mindamellett a hús szállítására vonatkozó szabályokat megvétózták. A spanyol inkvizíció alatt a hatóságok sonkát használtak, hogy megbizonyosodjanak arról, egy adott személy áttért-e a katolikus hitre.”
A régésznő egyetért Melanie Joy pszichológussal a húsevéssel kapcsolatos nézetek tekintetében. A húsfogyasztás nem tartozik az ember személyiségéhez. Hát nem furcsa, hogy Angliában az emberek boldogan befalják a töltött sertéscombot, míg eszük ágában sincs töltött kutyát enni? Miért borzadunk el a gondolattól, hogy ló-steaket együnk, míg nyálcsorgatva vágyakozunk egy marhahúsos burger után? Az Ótestamentum tiltja a sertéshúsevést, éppúgy minden ragadozó és teve elfogyasztását. A szerző rámutat, milyen önkényesen jelöljük ki az ehető és tiltott dolgokat. „Láthatatlan hitrendszert erősítenek meg bennünk, mely arra buzdít, hogy együk meg az állatokat. Ez az alapja minden húsevő kultúrának. Ha rátekintünk az állatfajok változatosságára, csupán néhányat tartunk ehetőnek közülük. A többi megevésének gondolatára undor fog el. Mit szólnának egy patkányhoz a tányéron?”
Két évvel azután, hogy a kutatónő elkötelezett vegán lett, sokkal egészségesebbnek érzi magát, és tudatosabb lett a táplálkozását tekintve. „A legkisebb lépés is számít. Ha szembemegyünk a szokásokkal, előbb-utóbb megváltoznak.” Arra a kérdésre, mit remél a könyve kapcsán, így felelt: „Szeretném megismertetni az olvasókkal, milyen történelem áll az ételek mögött. És ha valaki ennek átgondolása után vegán lesz, nem volt hiábavaló a munkám”.
A cikket fordította: Galgóczi Dóra
