– Arra nevelni, hogy egyen húst, tulajdonképpen szélsőségesebb.
„A vegánokat gyakran elítélik, amiért gyerekeiket arra „kényszerítik”, hogy úgy táplálkozzanak, ahogy ők. Pedig ésszerűtlen elvárni egy vegán szülőtől, hogy a gyerekeinek csirke nuggets-et adjon, csak azért, mert a legtöbb ember ezt teszi.
Alultáplált gyerek = vegán gyerek?
A közelmúltban felbukkant egy hír egy olyan alultáplált gyerekről, akit elvettek a szüleiktől (Nagy-Britanniában). Ez természetesen szomorú hír, de mivel az alultápláltság több mint 3 millió embert érint csak az Egyesült Királyságban, felmerül a kérdés, miért vált ez a hír nemzetközi szalagcímmé? Azért, mert a gyerek vegán volt.
A hírek nyomán elterjedt a kérdés: „A gyerek elleni visszaélés-e, ha vegán étrenden tartják?”
A Telegraph még azt is felvetette, hogy „A vegánok lehetnek-e egyáltalán jó szülők?” – ezzel mérföldekről is láthatóvá téve a média elfogultságát.
Nézzük először az egészségre vonatkozó állításokat
A növényi alapú étrend mindenki számára megfelelő, minden életkorban. Ez a British Dietetic Association, a szakképzett szakemberek álláspontja. Vegán vagy nem, minden szülőnek gondoskodnia kell arról, hogy gyermekeik megkapják a megfelelő táplálékot. De mivel a csecsemők és gyerekek hozzájuthatnak a vegán étrendből mindenhez, amire a szervezetüknek szüksége van, sőt, annál többhöz is, akkor miért vált ki ez az étrend ekkora ítéletet, haragot és félelmet?
Az állatok szeretetére nevelünk
Arra neveljük a gyerekeinket, hogy szeressék, gondozzák és védjék az állatokat. A képeskönyvet beszélő teheneitől kezdve, a tévében műsorra tűzött állatszereplős meséken keresztül majdnem minden Disney filmig az állatok a középpontban állnak, ösztönözve a gyerekeket, hogy érezzenek együtt velük.
Amikor egy gyereket a szülei ezzel egyidejűleg etetnek hússal és egyéb állati eredetű termékekkel, az nagyon zavaró üzenetet küld. A gyerekek gyakran idegesek lesznek, amikor megtudják, hogy a tányérjukon levő hús olyan állatoktól származik, amelyeket megtanultak szeretni. Nem hibáztathatjuk őket, sőt, teljesen érthető a kiborulásuk. Ebben az életkorban a gyerekek már megértik, hogy az állatok fájdalmat és szenvedést érezhetnek, vágyaik és érzelmeik vannak, és hogy nem akarnak meghalni – ugyanúgy, ahogy ők.
A gyerekeket ezután arra kondicionálják, hogy a húst ételként kezdjék el látni, és elfelejtsék, hogy a falatok a tányéron egyszer egy érző, lélegző állat részei voltak. A legtöbb szülő álmaiban nem szerepel, hogy egyszer elmondhassa a gyerekeinek, hogyan ölték meg az állatokat. Valószínűleg azért nem, mert érzik, hogy az igazság nem kisgyereknek való. De ha az igazság ilyen felzaklató, akkor bizonyára fel kellene hagynunk a finanszírozásával ahelyett, hogy folytatjuk az elrejtését.
Fontos, hogy a gyerekek megértsék, honnan származik az étel, de a „történetek a vágóhídról” nem lenne kellemes esti mesének. Az iskolai kirándulás is sokkal jobb egy gyümölcsösben, mint a vágóhídon.
Döntsön a gyerek?
A vegánokat gyakran szankcionálják, hogy az állatok evésére „kényszerítsék” gyerekeiket. De ésszerűtlen elvárni egy vegántól, hogy gyerekeit csirkecombbal vagy sajtos tésztával etesse, csak azért, mert a legtöbb ember ezt teszi. Minden szülő dönt a gyereke helyett. Ha a kicsikre hagynánk a választást, wc-papírba öltözve járnának és csillámport ennének.
A vegán szülők különböző okokból választják ezt az életmódot: az állatok iránti szeretetből, környezetvédelemből, vagy a saját egészségük javítására irányuló vágyból. Miért ne akarnák megosztani ezeket az élményeiket, érzéseiket a számukra legfontosabb emberekkel?
Természetesen minden gyerek dönthet az étkezése megváltoztatásáról, amikor már elég idős hozzá. A vegán gyerekeket nevelő emberek egyszerűen csak azt szeretnék, hogy ez a döntés a tények és az együttérzés által, ne pedig a szokásrenden alapuljon. Ahelyett, hogy arra tanítják gyerekeiket, hogy szeressék a kutyát és a macskát, de egyék meg a disznót és a marhát, a vegánok azt mutatják meg nekik, hogyan gondozzák és értékeljék az állatok életét – ez egy sokkal következetesebb nézőpont.
A vegán étrendet sokan ellentmondásosnak vagy extrémnek tartják. Ha azonban felismerjük, hogy egészséges, boldog életet élhetünk az állatok megölése és bántalmazása nélkül is, akkor melyik tűnik a vitatható és szélsőségesebb választásnak?”
az eredeti cikket fordította: Anikó Gacsó
Pingback: Riogatások, hisztériakeltés a médiában (Vegetáriánus és vegán hozzátáplálás – 2. rész) | Bébispenót