A legnépszerűbb indoka az „etikus hús” elvét képviselők csoportjának a húsévesére az, hogy az állatállomány legeltetése olyan területeken történik, amelyek nem alkalmasak a növénytermesztésre, úgy nevezett „marginális területeken” történik.

Érdemes észben tartani azonban, hogy az ezt az elvet képviselők többsége olyan régiókból származik, ahol nem csak, hogy gond nélkül kivitelezhető a növénytermesztés, de a termés is bőséges. Így tehát ez az érvelés megkérdőjelezhető magyarázata az állatok egyébként felesleges kihasználásának és leölésének.

Azon felül, hogy az igazság bújtatására használják a „marginális terület” fogalmát, az állattenyésztéssel kapcsolatban, egyéb más problémákat is fel vet ez az elgondolás. A legtöbb ilyen területen őshonos gyümölcs és mogyoróféle nő, a hidegebb klímájú területeken pedig egy speciális eljárással, ún. éghajlati(climate) termesztéssel könnyen elérhető, hogy a termés bőséges legyen.

Az alaszkai születésű szakács, Rob Kinneen Tim Meyers-t említi meg példaként az  (hideg) éghajlati termesztésre, aki Bethelben, Alaszkában ezzel az eljárással termeli meg a zöldségeket. „Alaszkában az élelmiszerek kilencvenhat százalékát importálják, amely felvet élelmiszer biztonsággal kapcsolatos kérdéseket.” mondja Kinneen. „Tim Meyers a tundrán termeli meg az élelmiszert. Tim hideg éghajlati termesztési technikákat alkalmazva termel, a tápanyagokban gazdag folyómederben. A termést egy föld alatti pincében rakja el, ahol egy olaj tűzhely biztosítja az 1-2 fokos hőmérsékletet a zöldségek tárolásához. Ha egy olyan helyen, mint Bethel, lehet zöldségeket termeszteni, akkor a világ bármely pontján lehetséges.”

Van más lehetőség is mostoha éghajlati viszonyok mellett zöldségeket és gyümölcsöket termelni?  Van, még pedig üvegházakban.

Üvegházakat Vágóhidak helyett

Az üvegház technológiában bekövetkezett innovációknak köszönhetően mára már olyan helyeken és éghajlatokon is lehetséges a növénytermesztés, ahol korábban elképzelhetetlen lett volna, mint például Antarktika, Izland, Hollandia és Las Vegas csak hogy egy párat említsünk. Nem beszélve arról, hogy az üvegházakban történő élelem termelése mindössze a töredékét használja fel annak a víz, föld, energia és egyéb erőforrásnak, melyet az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságok.

Nem minden üvegházas termelő alkalmazza a „legzöldebb” technológiákat a termeléshez, de többségében ez egy fontos tényezője az ily módon történő termelésnek és a nagy üvegház óriások számára a megújuló energia felhasználás nagyon fontos szempont, és egyre inkább elterjedt.  Vegyük példának Hollandiát, melyről így olvashatunk a National Geographic egyik cikkjében: „Ellentmond minden hiedelemnek, amit eddig a nagyléptékű mezőgazdasághoz szükséges erőforrásokról gondoltunk. Mégis, Hollandia a világ második élelmiszer exportőre, az Egyesült Államok után, mely a térfogatát tekintve 270 szerese Hollandiának. Hogy csinálják a Hollandok?”

Teljesen elképesztő (és vizuálisan fantasztikus) módon sikerült számos üvegház farmot létrehozniuk; csillogó komplexumok, ahol temérdek gyümölcs és zöldségféleség terem, az ugyanehhez a termés mennyiséghez szükséges a földterület töredékén.

 

„Ezek a klíma kontrollált farmok lehetővé teszik egy a sarkkörtől több ezer kilométernyire lévő ország számára, hogy első legyen egy olyan gyümölcs globális exportjában, amely egy mérsékeltövi növény: ez a növény a paradicsom. A hollandok emellett világelsők a burgonya és hagyma exportban és másodikok az általános zöldség exportot tekintve.”

Lehetséges ez fenntartható módon?

Megújuló Energia: Nap, Szél és Tűzhányók

2000-ben a hollandok kijelentették, hogy elhivatottak annak érdekében, hogy nemzetközileg elsők legyenek a fenntartható mezőgazdaságban és az élelmiszer biztonság területén a következő szlogent hangoztatva: „Kétszer annyi élelmiszer, fele annyi energiával.”. A Duijvestijns család 14.5 hektáron fekvő üvegház farmja Delftben, Hollandiában díjnyertes paradicsomtermelésre specializálódott, és remek példája a fent említett holland törekvésnek.

 

Részlet a National Geographicból:

„A Duijvetijns család minden fronton független erőforrásokból dolgozik. A farm majdnem az összes, a termeléshez szükséges energiát és trágyát maga termeli meg, sőt a csomagoláshoz szükséges anyagok egy részét is. A termelési területet optimális hőmérsékleten tartják egész évben azzal a hővel geotermikus víztározók segítségével, melyek legalább fél Hollandia alatt csobognak a föld alatt.

Az egyetlen öntözésre alkalmas forrást az esővíz jelenti, meséli Ted, aki a művelési program vezetője. Kevesebb, mint 15 liter vizet használnak fel minden kiló megtermelt paradicsom esetében, ami igen csekély az átlag 60 liter vízhez képest, melyet a nyílt földeken használnak fel minden megtermelt kilóhoz. Évente egyszer a teljes termést újra növesztik magról, és az öreg tőkéket felhasználják a csomagolóanyagok legyártásához.”

Izland is remek példája a geotermikus üvegházas termelésnek- az ő esetükben azonban a hőt az ország vulkánjaiból nyerik, melyek bőségesen megtalálhatóak a szigeten. Ezzel az eljárással fenntartható módon képesek a zöldség és gyümölcstermelésre egész évben egy olyan régióban, ahol hónapokon át a sötétség és a fagyos időjárás dominál és ezt megelőzően csak nagyon rövid termelési időszakra adott lehetőséget a helyi farmereknek.

View this post on Instagram

A post shared by Thomson Reuters Foundation (@thomsonreutersfoundation)

„Korábban az utolsó paradicsomokat Novemberben szedtük le és az újakat csak Áprilisban. Legalábbis 20 évvel ezelőtt ez így volt” mondja az üvegházas termelő Pall Olafsson.

Thin Lei Win újságíró a következőket írja: Olafsson a meleg forrásoknak tulajdonítja a sikert, melyek a föld mélyéről feltörve, csekély távolságra, hozzájárulnak ahhoz, hogy Hveravellir Izland legnagyobb zöldség gazdasága legyen, az évi 500 tonna paradicsom, uborka és paprika terményével.

A természetes melegvizet átpumpálják az üvegházakba, hogy melegen tartsák azokat, illetve ezek a forró vízű források az üvegházakban lévő mesterséges világítás alapjául szolgáló energiát is biztosítják még akkor is, amikor a téli évszakban mindössze pár órányi természetes fény áll rendelkezésre.”

A Helyi Élelmiszer újra fogalmazása

Az Egyesült Államokban az üvegházakban történő termelés a „helyi, fenntartható élelmiszerek” egy új arcát sejteti. A Gotham Greens, melynek tulajdonában több zöldház áll például Brooklynban, Chicagóban és New Yorkban, nagy hangsúlyt fektet a „farmról a villára” filozófiára, melynek lényege, hogy az általunk elfogyasztott élelmiszer a lehető legkisebb távot tegye meg a termelőtől az asztalunkig, az éttermekig és az élelmiszer boltokig, áruházakig. A cég karöltve több hasonlóan gondolkodó társával együtt úgy reklámozza magát, hogy saját terményeit egy helyi alternatívaként kínálja a kaliforniai vagy más melegebb éghajlaton termelő versenytársaihoz képest, akik eddig ellátták az észak-keleti és közép-nyugati államokat azokban az időszakokban amikor azok nem tudtak termelni.

Mivel sokan választják elsősorban a nap és a szél energiát, ezek az üvegházak nemhogy drasztikusan csökkentik a transzport távolságát és az ez által felhasznált üzemanyag felhasználást, de csökkentik a víz felhasználást is az által, hogy a kialakított vízrendszer forgatja a felhasznált vízmennyiséget (ami megszünteti a mezőgazdaság elfolyás által generált szennyezését is).

„Amíg a tradícionális módon termesztett fejes salátához majdnem 50 liter víz felhasználása szükséges, addig egy Urben Seed üvegházban növesztett salátához elég mindössze 6.5 deciliter,” írja az Urban Seed, amely Las Vegas-i üvegház farmok működtetésével foglalkozik Nevadában. „Hogyan spórolunk meg 90% -ot a vízfelhasználáson a tradicionális metódushoz, és 40%-ot a hidropónikus növénytermesztéshez képest? Egy zárt loop rendszer (hurokrendszer) segítségével, ami azt jelenti, hogy a termelésben felhasznált, a rendszerben mozgó vizet újra összegyűjtjük, megtisztítjuk és újra felhasználjuk. Azt a vizet, amit nem sikerül ily módon felfognunk, azt megteszik a növények.”

„Az egész világ azt hiszi, hogy Vegas nem tud élelmiszert termeszteni.”  mondja Rachel Wenman az Urban Seed elnök helyettese. „Őszintén azt gondoljuk, ha Las Vegasban lehetséges az növénytermesztés, akkor bárhol az.”

És akkor persze ott van a föld is.

Az állattenyésztés jelenleg a globális művelésre alkalmas földek 83%-át használja fel úgy, hogy közben mindössze a napi kalória bevitelünk összesen 18%-át teszi ki az állati fehérje. 2018-ban az Oxfordi Egyetemen végeztek egy kutatást, amelyet a legátfogóbb analízisnek tartanak, ami a mezőgazdaság környezetre történő hatásait vizsgálja. A kutatók összefoglalták, hogy ha a hús és tejipart lecserélnénk növénytermesztésre, akkor globálisan a mezőgazdasági területeknek több, mint 75% szabadulna fel úgy, hogy mindeközben jutna mindenkinek bőven élelmiszer.

Az üvegházas mezőgazdaság megsokszorozza a hatékonyságot. A Gotham Green létesítményeiben „nagyjából 20-30-szor több termény jut 4 négyzetméterre, mint a tradicionális földművelés esetében, nem beszélve arról, hogy ezek az üvegházak háztetőkön vannak, tehát az alattuk lévő terület már más célból, de használatban van.”

Ugyan senki nem mondja, hogy az üvegházas mezőgazdaság a legjobb, vagy egyetlen módja annak, ahogyan termesztenünk kellene az élelmiszereinket, de vitathatatlanul egy gyorsan fejlődő és szignifikáns résztvevője a fenntartható élelmiszer ipari mozgalomnak, kitaposva az utat olyan technológiák számára, amik sokkal környezet és klíma-barátabb megoldásokat jelentenek a jelenleg piacon lévő „környezetbarát” állattenyésztésnél.

Természetesek az üvegházak?

Azok, akik úgy gondolják, hogy az üvegházas termesztés nem „természetes”, azok jobb, ha tudják, hogy a jelenlegi állattenyésztés semmivel sem természetesebb, ahogy a domesztikációjuk sem nevezhető ily módon természetes folyamatnak. Mi természetes abban, hogy kényszeresen tenyésztjük állatok millióit azért, hogy utána apró életterekben tartsuk őket azért, hogy elvegyük a húsukat, az anyatejüket és a tojásukat még pedig úgy, hogy valójában egyik sem szükséges a túlélésünkhöz.

Nem beszélve arról, hogy a legtöbb állatfaj, amelyet jelenleg az Államokban tenyésztenek nem is őshonos fajok, a kolonizáció alatt kerültek csak a földrészre.

Amikor Colombus és legénysége megérkezett Közép-Amerikába, a földeken helyi növényfajták nőttek bőségben, de a telepesek számára az ott található élelmiszerek alsórendűnek számítottak, ezért elkezdték áttranszportálni a szarvasmarhákat, disznókat, birkákat, kecskéket a húsukért és tejükért. Hatalmas földeket sajátítottak ki a telepesek az állataik számára, elvéve azokat az őslakosoktól sőt, engedték, hogy az állatok lelegeljék azokat a növényeket, termesztéseket, amik a helyiek főtáplálékául szolgáltak.

Ebben a cikkben Linda Alvarez Ph.D felfedi azt, ahogyan a telepesek hogyan használták a mezőgazdaságot az őslakosok ellen azzal, hogy eltörölték étkezési szokásaikat, a földhöz való jogaikat, és hogyan töröltek el egész közösségeket az alultápláltságnak és éhezéseknek köszönhetően. A termőföldjeiken állatokat legeltettek vagy erővel elvették azokat, hogy spanyol növényeket termeszthessenek rajtuk.

Az állattenyésztés, mint a mezőgazdaság minden más eleme, egy ember által feltalált rendszer az élelmiszer termelésre. Az üvegházas termelés szintén egy emberi találmány, de nem támaszkodik érző élőlények kihasználására és leölésére.

Nagyon fontos megemlíteni azonban azt, hogy amikor megvizsgálunk egy olyan kérdést mint a „marginális földek/területek” kérdése, azzal nem azt akarjuk éreztetni, hogy a föld bármely pontján lehet vegánnak lenni, ahogyan azt sem, hogy ez az életmód ugyanannyira elérhető lenne mindenki számára, mert nem az.

Azonban hasznos tudomásul venni azt, hogy a legtöbb ürügy, amivel az állatok élelmiszeripari felhasználását magyarázzák, nem adnak egy fair és teljes képet az állatmentes élelmiszer termelési metódusokról, illetve a generációkon átívelő, tradicionális, első sorban növényi alapú konyhákról, illetve azokról az innovatív technológiákról, amelyek egy vitathatatlanul empatikusabb módon közelítik meg az élelmiszer termelés, és egy fenntarthatóbb étkezés kérdését.

 

Eredeti cikk itt

Fordította: Szörényi Anikó