Amit csak az elmúlt 15 évben a madarak agyáról és viselkedéséről megtudtunk, ellentmond több száz év téves nézeteinek. Amiről korábban azt gondoltuk, hogy kizárólag az ember és a főemlősök kommunikációjának, agyi és kognitív funkcióinak, illetve társas viselkedésének része, abból sok mindent leírtak újabban csirkéken és más madárfajokon is. Elmondhatjuk, hogy forradalom ment végbe a csirkék megértésében.
A csirkék viselkedéséről szóló legújabb tudományos kutatások megerősítették, amit már régóta tudnak azok, akik éveken át közelről vizsgálják ezeket a madarakat: a csirkék sokkal intelligensebbek és kognitív szempontból fejlettebbek, mint azt korábban hittük. Bár az intelligenciaszint erkölcsi értelemben mellékes abból a szempontból, hogy miként bánunk másokkal, ezek a felfedezések segíthetnek lebontani a csirkékkel kapcsolatban régóta fennálló előítéleteket és káros sztereotípiákat, amelyek miatt mi, emberek mélyen alulértékeljük őket. Tulajdonképpen úgy bánunk velük, mintha érezni és gondolkodni képtelen tárgyak lennének. A csirkék és a pulykák együttesen 99 százalékát képviselik az Egyesült Államokban élelmezési célból megölt állatoknak. Az Egyesült Államokban mintegy 8,7 milliárd, világszerte mintegy 40 milliárd csirkét vágnak le évente, mindössze hathetes korukban.
Az egyik legmeglepőbb felfedezés, melyre a témával kapcsolatos kutatásunk során jutottunk, hogy a közhiedelemmel ellentétben a mai házi tyúknak nagyon sok közös vonása van vadon élő ősével, a bankivatyúkkal. Annie Potts, több könyv szerzője szerint: “Eltérő körülményei ellenére a házi tyúk, amennyiben lehetősége van a természetes kifejezésmódra, viselkedésében nagyon hasonlít a vadon élő tyúkhoz.” (1) Ez ellentmond annak az elterjedt tévhitnek, amely szerint a természetes viselkedésformákat és vágyakat a tenyésztés alapvetően „kiradírozta” a házi tyúkból.
Viselkedés és kommunikáció
A csirkék több mint 30 eltérő hang képzésére képesek, amelyek különféle információk átadását teszik lehetővé a territóriumukra, a párzásra, fészkelésre, gyötrelemre, veszélyre, félelemre, elégedettségre, élelem felfedezésére vonatkozóan. (2)
A Scientific American tudományos magazin 2013. januári cikke (The Startling Intelligence of the Common Chicken, magyarul: A közönséges csirke megdöbbentő intelligenciája) azzal indít, hogy a csirke “lehet csalárd és ravasz, kommunikációs képességei egy szinten állnak egyes főemlősökéivel, és kifinomult jelzéseket használ a szándékai közvetítésére. Amikor döntést kell hoznia, figyelembe veszi korábbi tapasztalatait és a helyzetről szerzett tudását. Képes bonyolult problémák megoldására, és együtt érez a veszélyben levő társaival.”
A cikk vezető kutatója és társszerzője, Carolynn L. Smith számos mélyreható tanulmányt publikált a csirkék viselkedéséről, az egyiket ezzel a címmel: „The Chicken Challenge: What Contemporary Studies of Fowl Mean for Science and Ethics” (A csirke-kihívás: mit jelentenek a szárnyasokkal kapcsolatos mai kutatások a tudomány és az erkölcs számára, 2012. augusztus), továbbá szerepelt a Thoughtful Birds in Action (Gondolkodó madarak akcióban) című dokumentumfilmben is (mely megtekinthető a linkre kattintva angol nyelven). Kutatásának megannyi meglepő eredménye között Smith számos példát hoz arra, hogy miként használnak a csirkék egy sor olyan komplex “kommunikációs formát, amelyben a jelzés funkcionális tekintetben referenciális és reprezentációs”, tehát olyan kommunikációt, amilyet korábban több főemlősön kívül néhány madárfajnál is megfigyeltek, így a hollónál és észak-amerikai cinegéknél. Az ilyen típusú kommunikáció egyik példája az, ahogyan a hímek élelemmel csábítják el a tojókat az udvarlás olyan formájaként, ami nem vezet azonnal párzáshoz. Ez azt jelenti, hogy a tojók nemcsak megfigyelik és értékelik a hímek viselkedését, hanem véleményt is kell formálniuk a hímekről és arról, hogy melyik milyen táplálékszerző hírében áll, majd pedig ezekre a különféle tapasztalatokra később emlékezniük kell. A tojó csak ezután fejezi ki a párzási preferenciáját.
Smith egy másik példája arra mutat rá, hogy miként alkalmaznak az alárendeltebb hímek ügyes és megtévesztő stratégiákat az udvarláskor, hogy elvonják a tojó figyelmét a domináns hímről, aki különben zátonyra futtatná a tervüket. Hogy túljárjanak a domináns hím eszén, a kiszemelt tojót távolabbra csalják, anélkül, hogy a domináns hím észrevenné a szándékaikat. És ez a stratégia gyakran beválik!
Potts azt a példát idézi, hogy a csirkék élénkebben reagálnak azokra a hívásokra, amelyek az újonnan talált, és nem a már ismert élelemre hívják fel a figyelmet. “Úgy tűnik tehát, hogy a csirkék reprezentációs gondolkodásában részt vevő kognitív folyamatok hasonlóak az emberek asszociatív tanulásának folyamataihoz.” (3)
Carolynn ‘K-lynn’ Smith, PhD, Agy, Viselkedés és Evolúció Tanszék, Macquarie Egyetem, Ausztrália
Viselkedés és társas élet
A hierarchia nagyon fontos szerepet tölt be a csirkék társas életében. A vezérkakas védelmezi a csoport által belakott területet, a csoport kiscsibéit és tyúkjait. A csoport több domináns tyúkja egyaránt kapcsolatban áll a vezérkakassal, valamint a perifériára szoruló, alárendeltebb tyúkokkal és kakasokkal is. A kakasok számos udvarlási rituálét mutatnak be, hogy magukhoz vonzzák a nőstényeket. A tyúkokra hatnak mind a fizikai, mind a viselkedési tulajdonságok. Amint kialakult a hierarchia, az fenntartja a csoport rendjét és stabilitását.
Smith emellett kifejezetten a csirkék szövevényes társas életére jellemző viselkedési formákat is azonosított. Ilyenek a következők:
- Az egyedek önértékelést végeznek, összehasonlítják magukat a csoport többi tagjával: “A csirkék tudatában vannak a többiektől való különállásuknak”.
- Tanulnak a csoport többi tagjától: “A csirkék információt kapnak az anyjuktól az ízletes élelemről, az anya pedig változtat a viselkedésén a kiscsibéi képességeitől függően.”
- Felmérik a csoportjuk számos tagjának szociális státuszát, amit széles körben a logikus gondolkodás ismérvének fogadnak el.
- A szociálisan domináns egyedek lesznek általában a csoport vezérei, tőlük tanulnak a többiek, valószínűleg utánzás és versengés révén.
- Viselkedésükben rugalmasak, tehát képesek eltérni a kialakult szokásoktól annak érdekében, hogy új problémákat oldjanak meg, beleértve az innovációt (újszerű megoldások a környezeti vagy társas problémákra), a szociális tanulást (információszerzés a többiektől) és az eszközhasználatot.
- Hosszú távú kapcsolatokat alakítanak ki, aminek feltétele a hosszú távú memória.
- Képesek koordinálni az olyan csoportos tevékenységeket, mint a gyűjtögetés és a csoport védelme.
A csirkék több szinten kommunikálnak, hangképzéssel és még testbeszéddel is.
Fotó: Marji Beach
Csirkék – főemlősök – emberek
Az USA-beli Science Daily magazin „Bird brain? Birds and humans have similar brain wiring” (Madáragy? A madarak és az emberek hasonló agyi hálózatai) című cikke (2013. július) a londoni Imperial College kutatóinak eredményeit mutatja be, akik felfedezték, hogy “[az emberi agyban és a madáragyban] azok a területek, melyek fontosak az olyan magas szintű kognitív képességekhez, mint a hosszú távú memória és a problémamegoldás, hasonló összeköttetésben állnak az agy többi területével.” Murray Shanahan professzor, a tanulmány egyik szerzője így fogalmaz: “A madarak már kb. 300 millió éve az emlősöktől elkülönülve fejlődnek, így aligha meglepő, hogy mikroszkóp alatt a madáragy eltér az emlősök agyától. Mégis, sikerült kimutatni, hogy a madaraknak figyelemre méltó az intelligenciájuk, az olyan emlősökhöz hasonlóan, mint az ember vagy a majmok.”
Lesley Rogers, a New England-i Egyetem nyugalmazott idegtudomány professzora kimagaslóan járult hozzá az agyi fejlődéssel és viselkedéssel kapcsolatos ismereteinkhez. Akkor fedezte fel a csirkék előagyi lateralizációját, amikor a lateralizációt még az emberi agy egyedi tulajdonságaként tartották számon. Később köztudottá vált, hogy a féltekei specializáció az állatvilágban mindenütt jelen van.
Mégis, ahogy arra számos bioetikus és viselkedéstani szakember rámutat, problematikusak ezek az összehasonlítások, mert megnehezítik, hogy hitelesebb ismereteket szerezzünk a csirkék gondolkozásáról és érzéseiről. Karen Davis, Ph.D., a United Poultry Concerns elnöke, rendkívül gondolatébresztő elemzést mutatott be a fajok közti összehasonlításokról ”Are Chickens Smarter Than Toddlers? A View of Cross-Species Comparisons” (Okosabbak a csirkék a totyogó gyerekeknél? Betekintés a fajok közti összehasonlításokba) címmel. Lesley Rogers, a madarak idegrendszerének vezető kutatója szerint pontosabb és igazságosabb lenne, ha az állatokat nem a leegyszerűsített emberközpontú intelligencia modell szerint rangsorolnánk, hanem elismernénk, hogy az intelligenciának számos különböző mértéke és típusa létezik. Ahogy arra Mark Bekoff evolúcióbiológus az „Are Pigs as Smart as Dogs and Does it Really Matter?” (Tényleg okosabbak a disznók a kutyáknál, és számít-e ez egyáltalán?) című cikkében rámutat, az ilyenfajta összehasonlítások együgyűek és veszélyesek, mintha azt akarnánk sugallni, hogy a butább állatok kevésbé szenvednek, mint az okosabbak.
Továbbá sosem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy milyen, a miénktől teljesen eltérő típusú intelligenciával rendelkezhetnek más állatfajok, túl az emberi felfogóképesség határain. Ahogyan azt Annie Potts is megfogalmazta: “Jóllehet a csirkék az emberekével összehasonlítható érzéseket is produkálnak (pl. gyász, félelem vagy öröm), vitathatatlan, hogy olyan sajátos és kivételes érzelmi és tudati formákkal is rendelkezhetnek, amelyek leírásába még a legnagyobb tudományos ügybuzgalommal sem kezdhetünk bele – egyszerűen azért, mert ezek az utánozhatatlan csirkeperspektívák sem fogalmilag, sem gyakorlati módon nem fejeződnek ki az emberi értelmezési tartományon belül.” (4)
Fotó: Willowite Állatmenhely
Viselkedés és érzelmek
Az érzelmi intelligencia az állatok agyában végbemenő kognitív és tudati folyamatok másik mérőeszköze. A tudománytól függetlenül a legtöbb ember könnyen képes érzelmeket azonosítani a hozzánk közel álló állatokon, pl. kutyákon vagy macskákon. Mi pedig, akik sok időt töltünk a csirkék közelében, zsigeri és vegyes érzelmeket vélünk felfedezni, de a társadalmunk általában még mindig nem gondolja azt, hogy a csirkék viselkedése érzelmi állapotokat fejezne ki és hogy érzelmi alapon cselekednének így vagy úgy. De a csirkék viselkedése és érzelmei kapcsán a tudomány sorra bizonyítja, hogy a közvélekedés téves. Egy 2011 tavaszán a Bristoli Egyetem által publikált tanulmány (5) fontos új felfedezésekre jutott a házi tyúkok agyműködésével kapcsolatban: elsőként jöttek rá arra, hogy a tyúkok világos, pszichológiailag és viselkedésileg empatikus reakciókat adnak a kiscsibéiknek. “Kimutattuk, hogy a felnőtt nőstény madarak rendelkeznek az »empátia« legalább egy elengedhetetlen alaptulajdonságával: azzal, hogy egy másik egyén érzelmi állapota kihat rájuk, illetve osztoznak benne” – jelentette ki Jo Edgar Ph.D.-hallgató, a bristoli kutatás egyik résztvevője. A kutatócsoport szerint azért rendkívül fontos ez a fölfedezés, mert a modern mezőgazdaságban a csirkéket rutinszerűen kényszerítik arra, hogy szemtanúi legyenek társaik fájdalmának, szenvedésének és halálának. A trauma és a szorongás ilyen fokú átélése csak tovább súlyosbítja azokat a nyomorúságos körülményeket, amelyek között ezek az állatok élni kényszerülnek.
Viselkedés és memória
A csirkék mindennapos megfigyelése lehetővé teszi számunkra, hogy a memóriájukról és emlékfelidéző képességükről a gyakorlatban, a legkülönbözőbb hétköznapi helyzetekben meggyőződhessünk. A legújabb tudományos eredmények szerint a csirkék több mint száz arcot képesek egyedileg felismerni több hónapos elkülönítést követően is. Azt is megerősítik a megfigyelések, hogy a csirkék fontolóra veszik a jövőt és képesek önuralmat gyakorolni a későbbi jutalom érdekében, amiről korábban azt gondolták, hogy az ember és a többi főemlős kizárólagos adottsága.
Ahogyan azt már korábban megállapítottuk, a csirkék nem csak próba szerencse módszerrel tanulnak. Megjegyzik, amit korábbi tapasztalataik során megtanultak, s előhívják, alkalmazzák a tanultakat későbbi szituációkban. Andy Lamey, az ausztráliai Monash Egyetem kutatója 2012 májusában tette közzé a csirkék viselkedéséről írt tanulmányát. Kutatásának egyik fontos eleme az anyatyúkok és csibéik megfigyelése volt; különösképpen arra volt kíváncsi, hogy hogyan és mit tanítanak az anyák a kicsinyeiknek az ehető élelemmel kapcsolatban, hogy ebből mit és hogyan tanulnak meg a csibék (és hogyan jegyzik azt meg), valamint hogy hogyan módosítják az anyatyúkok a tanítási módszereiket a kicsinyeik tanulási folyamatának fejlődése során.
Koraérett csibék
Egy nemrég megjelent nagy jelentőségű, a csirkék viselkedését vizsgáló tanulmány szerint, amelynek szerzője a 20 éves tapasztalattal rendelkező veterán kutató, Christine Nicol (Bristoli Egyetem), a csirkék a kikelésük után már néhány nappal olyan összetett képességekkel rendelkeznek, mint a számtani alapok, az önkontroll és az alapvető technikai képességek – mindez az ember esetében csak egy-két éves korban alakul ki. A tanulmányról a média kattintásvadász főcímek alatt adott hírt, mint pl. TÉNYLEG okosabb lehet a csirke egy egyéves gyereknél?
Dr. Giorgio Vallortigarát, az olasz Trentói Egyetem etológusát sokan a csirkék viselkedéstanának és kognitív funkcióik kutatásának úttörőjeként tartják számon, különösképpen az újonnan kikelt kiscsibéket tanulmányozta behatóan. Vallortigara munkája demonstrálja, hogy a csirkék alapvető számtani, geometriai és fizikai fogalomalkotási képességekkel születnek, fejlett a problémamegoldó készségük, gyorsan tanulnak, és megjegyzik a tanultakat. Rosa Rugani és Lucia Regolin olasz pszichológusok, valamint Vallortigara kimutatták, hogy a csibék szívesebben csatlakoznak a több dologból álló csoportokhoz, mint az egy vagy kisebb számú dologból állókhoz. A tanulmányban részt vevő csibékről kiderült, hogy „bevésték” ezeket a dolgokat (imprinting), és a továbbiakban úgy kötődtek hozzájuk, mintha az anyjuk vagy a társaik lennének. “A legösszetettebb számtani képességük a számok manipulálása elemi számtan alkalmazásával. Tudjuk, hogy a rézuszmajom képes erre, és tudjuk, hogy egy ötnapos kicsibe is képes rá” – magyarázták a kutatók.
Az Uncooped-nak adott interjújában Vallortigara így érvelt: “Alapvetően arra használom a fiatal csibéket, hogy a tudás eredetét vizsgáljam; azokra az alapképességekre vagyok kíváncsi, mint a számok, a tér, az idő és az ok-okozat fogalom használata, és arra próbálok rájönni, hogy e képességek közül mi érhető el már a csibék világra jöttekor, tehát még azelőtt, hogy a világ dolgaival való interakcióik alakíthattak volna rajtuk tanulás és tapasztalat útján. Felfedeztük, hogy az újonnan kikelt csibék valóban már kezdettől fogva rendelkeznek néhány meglepően kifinomult képességgel: ismernek olyan fizikai alapelveket, mint a szilárdság, birtokában vannak a számtani alapoknak (kis számossággal), képesek reagálni a zárt felületek geometriájára orientáció és navigáció céljából…”
Tojótyúkok “feljavított ketreces” tartása egy európai gazdaságban. Ez az új “etikus” standard a tojók számára. Éppen olyan szánalomra méltók, mint a régi ketreces rendszerbeli társaik. Fotó: Jo-Anne McArthur
Hogyan irányíthatja a tudomány az erkölcsöt?
A tudományos kutatók közül sokan tartózkodnak attól, hogy kiemeljék a csirkék viselkedésével kapcsolatos munkájuk etikai vonatkozásait, mások azonban belátták már, hogy napjainkban a csirketartás súlyos erkölcsi problémákat vet fel. A tudomány megerősíti, hogy a húsukért és tojásukért kizsákmányolt csirkék a kikelésüktől a lemészárlásukig elképesztő mértékű fizikai és pszichológiai szenvedésnek vannak kitéve.
A már említett Lesley Rogers idegrendszer-kutató, a Development of the Brain and Behaviour in the Chicken (A csirkék agyának és viselkedésének fejlődése) című könyv szerzője szerint kötelességünk, hogy megértsük a madarak közül kiváltképpen a csirkék kognitív képességeit, mert ők a leginkább kizsákmányolt és semmibe vett madárfaj. Bár felfedezéseinek szerinte nincsenek erkölcsi vonatkozásai, még Vallortigara is egyértelmű erkölcsi ítéletet mond ki, amikor így fogalmaz: “Akkor is arra ösztönöznék mindenkit, hogy tisztelettel bánjon a csirkékkel, ha nem lennének olyan intelligensek, mint amilyenek.”
Erkölcsileg igazolhatatlan a tény, hogy több mint 40 milliárd csirkét zsákmányolunk ki minden egyes évben, annak ellenére, hogy biológiailag nincs szükségünk állatok húsára. Ha minden további nélkül hozhatunk olyan döntéseket, amelyek nem okoznak kárt az állatoknak, akkor így is kellene tennünk, ahogyan azt Karen Davis az „Eliminating the Suffering of Chickens Bred for Meat” (Vessünk véget a húsukért tartott csirkék szenvedésének) című cikkében meggyőzően kifejtette.
A csirkék viselkedéstanának erkölcsi következményei
A csirkék viselkedésével és biológiájával kapcsolatos kutatások nagy részét a nagyüzemi gazdaságoknak az a célja motiválja, hogy miként tudnák a csirkéket, mint erőforrást, még hatékonyabban kihasználni. Annie Potts a Chicken (Csirkék) című könyvében rámutat: “Nem véletlen, hogy a csirke volt az első madárfaj, amelynek megismertük a teljes génállományát: a Gallus gallus a világ leginkább kutatott faja. Minden biológiai tulajdonsága kísérletezés tárgya volt, azzal a céllal, hogy a csirkék még több hasznot hozzanak az embereknek.”
A Free from Harm[1] ellenzi az állattenyésztésnek és az állatok kizsákmányolásának minden formáját (beleértve az állatokon történő tesztelést), és elismerjük, hogy az állatok megfigyeléses tanulmányozása is erkölcsi problémákat vet fel, még ha az az állatok természetes viselkedésének elősegítése céljából a lehető legtermészetesebb környezetben történik is. Ezektől az erkölcsi aggályoktól eltekintve, a csirkék viselkedésének azok a megfigyeléses vizsgálatai, amelyek maguknak a csirkéknek a javát szolgálják, nem pedig azét az iparágét, amely kihasználja őket, komoly értéket képviselhetnek abban a törekvésünkben, hogy megváltozzon a társadalom csirkékkel kapcsolatos szemlélete. Az ilyen tanulmányokban részt vevő csirkék életét megkímélik, így nem válnak az állatipar termékeivé. Néhány kutató arra is ügyel, hogy új otthont találjon számukra állatmenhelyeken vagy magánszemélyeknél, akik mint társállatokról gondoskodnak róluk.
Fotó: Robert Grillo
A csirkék viselkedése a tudományon túl
Bár a tudomány fontos tapasztalati bizonyítékokkal szolgál a csirkék viselkedésével kapcsolatban, az érdeklődők rengeteget tanulhatnak róluk egyszerűen a megfigyelésükön és a velük való interakciókon keresztül. Rövid időn belül rengeteget megtudhatunk az egyéniségükről és gazdag élettapasztalataikról.
A Free from Harm csapata fotókkal, videókkal és történetekkel dokumentálja a csirkementő akcióit, hogy közeli képet fessen minden csirkéről, akivel szerencséje volt megismerkedni. Karen Davis a „The Social Lives of Chickens” (A csirkék társas élete) című esszéjében lenyűgözően örökíti meg a saját állatmenhelyén élő mentett csirkéivel évek alatt szerzett élményeit. Egy későbbi cikkünkben az állatmenhelyeken élő csirkék viselkedését fogjuk bemutatni.
Fordító: Mózes Pálma
Korrektúra: Garai Attila
Forrás:
A kiemelt kép forrása:
https://www.motherearthnews.com/podcast/chicken-behavior-zepz2003
| (1) Annie Potts, Chicken. London: Reaktion Books, 2012. p. 40 (2) Ibid, p.44 (3) Ibid, p. 48 (4) Ibid, p. 40 The Startling Intelligence of the Common Chicken, Scientific American, Volume 310, Issue 2 United Poultry Concerns Are Chickens Smarter Than Toddlers? A View of Cross-Species Comparisons Avian maternal response to chick distress’, J L Edgar, J C Lowe, E S Paul, C J Nicol, published online ahead of print Proceedings of the Royal Society B, 9 March 2011. Rugani, Rosa, Regolin , Lucia, Vallortigara, Giorgio, Imprinted numbers: newborn chicks’ sensitivity to number vs. continuous extent of objects they have been reared with, Developmental Science, September 2010, Volume 13, Issue 5, pages 790–797 Smith, Colin, Bird brain? Birds and humans have similar brain wiring, Science Daily, (Imperial College London), 2012 The Startling Intelligence of the Common Chicken, Scientific American, Volume 310, Issue 2 Smith, Carolynn L. and Johnson, Jane, The Chicken Challenge: What Contemporary Studies of Fowl Mean for Science and Ethics, Between the Species, Vol. 15 (2012) United Poultry Concerns Uncooped (The National Museum of Animals & Society) Sources for “Chicken Minds” infographic 1. Rogers, Lesley J., The Development of Brain and Behaviour in the Chicken. Wallingford, Oxfordshire, 1995. p. 231. 2. Smith, Colin, Bird brain? Birds and humans have similar brain wiring. Science Daily (Imperial College London), 2012 3. Marian Stamp Dawkins, What Are Birds Looking At? Head Movements and Eye Use in Chickens, Animal Behaviour, IXIII (2002) pp. 991–8. 4. Rugani, Rosa, Regolin , Lucia, Vallortigara, Giorgio, Imprinted numbers: newborn chicks’ sensitivity to number vs. continuous extent of objects they have been reared with, Developmental Science, September 2010, Volume 13, Issue 5, pages 790–797 5. Smith, Carolynn L. and Johnson, Jane, The Chicken Challenge – What Contemporary Studies Of Fowl Mean For Science And Ethics, Between the Species, Vol. 15 (2012) > Iss. 1, p. 84 6. G. McBride et al, ‘The Social Organization and Behavior of the Feral Domestic Fowl’, Animal Behavior Monographs, n (1969), p.25 7. Wood-Gush and Duncan, ‘Behavioral Observations in Domestic Fowl,’ p.255 8. Smith, Carolynn L. and Johnson, Jane, The Chicken Challenge – What Contemporary Studies Of Fowl Mean For Science And Ethics, Between the Species, Vol. 15 (2012) > Iss. 1, p. 89 9. Specter M, “The Extremist,” The New Yorker, April 14, 2003, p. 64. 10. Smith, Carolynn L. and Johnson, Jane, The Chicken Challenge – What Contemporary Studies Of Fowl Mean For Science And Ethics, Between the Species, Vol. 15 (2012) > Iss. 1, p. 82 11. Ibid, p. 86 12. Annie Potts, Chicken. London: Reaktion Books, 2012. p. 44 13. Rogers, Lesley J., The Development of Brain and Behaviour in the Chicken. Wallingford, Oxfordshire, 1995. p. 48 14. Smith, Colin, Bird brain? Birds and humans have similar brain wiring. Science Daily (Imperial College London), 2012, p.82 15. Ibid, p. 76 16. D.G. Griffin, Animal Minds: Beyond Cognition to Consciousness (Chicago, 2001), p. 173 17. Beaugrand, J. P., M. E. Hogue, and P. C. Lague. 1997. “Coherent Use of Information by Hens Assisting to the Victory or Defeat of Their Former Dominant by a Stranger: A Case of Transitive Inference?” In Processus cognitifs et ajustement écologique, edited by Société Francaise pour l’Étude du Comportement Animal, 131–137. Toulouse, France: Presses de l’Université Paul Sabatier. 18. Dunbar, R. I. M., and Susanne Shultz. 2007. “Evolution in the Social Brain.” Science 317: 1344-1347. 19. Nicol, Christine. 2006. “How Animals Learn from Each Other.” Applied Animal Behavior Science 100: 58-63. 20. ‘Avian maternal response to chick distress’, J L Edgar, J C Lowe, E S Paul, C J Nicol, published online ahead of print Proceedings of the Royal Society B, 9 March 2011. 21. Davis, Karen PhD, The Social Life of Chickens, Columbia University Press, 2012 22. Annie Potts, Chicken. London: Reaktion Books, 2012, p. 46–52 23. Ibid. |
