Füstbe ment erdők, terjeszkedő legelők

Ha nem lépünk közbe, száz éven belül a szárazföldjeink 7%-át borító trópusi erdők utolsó hektárját is birtokba veszi a környezettudatos erdőgazdálkodásnál jövedelmezőbb mezőgazdaság, különösen a legeltetés és a takarmányszója-termesztés.

Az ember sok ezer évvel ezelőtt megvetette a lábát a trópusi erdőségekben, helyenként kis léptékű fakitermelésbe vagy mezőgazdálkodásba kezdett, falvakat épített. A 20. és 21. században azonban az erdők pusztítása ipari méreteket öltött, látványosan változtatta meg a trópusi életközösségek arculatát.¹Szója-, pálmaolaj- és gumiültetvények, fafeldolgozó telepek, de mindenekelőtt a lakosságot vagy az exportpiacokat marhahússal ellátó legelők követelik maguknak az erdők hektárjait.

A Global Forest Watch adatai szerint² 2014-ben majdnem két Magyarországnyival csökkent a fákkal borított terület a Földön. Az utóbbi 40 év alatt elveszett erdők összterületét Európa nagyságúra becsülik. Száz év alatt földgolyónk esőerdeinek fele ment veszendőbe, s a Marylandi Egyetem és a Google 2015-ös műholdas térképén az erdőirtás új forró pontjait fedezhetjük fel, pl. a Mekong folyó vidékén és Madagaszkár szigetén.³

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai⁴ azt mutatják, hogy 1990 és 2015 között az összes erdőterület 4128 millió hektárral csökkent, de lassult az erdőirtás üteme, az 1990-es évi 0,18%-ról a 2010 és 2015 között talált évi 0,08%-ra. Csak a trópusi erdők zsugorodtak jelentősen, ám az egy emberre jutó erdőterület a mérsékelt égöv kivételével minden éghajlati övben csökkent. Bár a környezetvédők erőfeszítései – főként Brazíliában – nem voltak hiábavalók, a néhány évtizede még érintetlen trópusi őserdők légi felvételein megdöbbentő veszteség tárul elénk: Dél-Amerikában (Amazonas-medence, Atlanti-parti esőerdők, Cerrado), Afrikában (Kongó-medence, Madagaszkár) és Délkelet-Ázsiában (Borneó, Szumátra, Mekong völgye) helyenként már nem is a letarolt területek tűnnek tájidegennek, hanem a megmaradt dzsungel foltjai.

Végleges-e a veszteség?

A Föld erdőségei 300 millió embernek adnak otthont és több mint másfél milliárdnak megélhetést, de nem csak ezért pótolhatatlanok. A növénytársulások közül az erdők asszimilálják a legnagyobb mértékben a klímaváltozással fenyegető szén-dioxidot, és közülük is a trópusi esőerdők a legnagyobb kapacitású széncsapdák. Ha egy esőerdő leég, vagy ha felégetik, a biomasszájában tárolt szénkészlet hatalmas mennyiségű üvegház hatású gázzal szennyezi a levegőt. A gyorsuló klímaváltozás visszahat az erdőkre, elősegíti a leromlásukat, ezzel bezárul az ördögi kör. A trópusi erdők megtizedelése miatt évente mintegy 1,5 milliárd tonna szén juthat a légkörbe.⁵ A Kongói Demokratikus Köztársaság 150 millió hektárnyi esőerdeje csaknem háromszor annyi szenet rejt, mint amennyi az emberi tevékenységből származó éves globális karbonemisszió.¹

Tíz ismert szárazföldi állat- és növényfaj közül nyolc az erdőkben, legtöbbjük a trópusi esőerdőkben él.⁶ Ha ezek a fajok elvesztik természetes élőhelyüket, nagy részük végleg kipusztul. Az erdei ökoszisztémák lerombolásával felmérhetetlen kár éri a biológiai sokféleséget és a génállományt, ismert és ismeretlen fajok sokasága veszhet el így. A közeli jövőben Délkelet-Ázsiát sújthatja leginkább ez a biodiverzitási krízis.⁷ Az erdőirtást a fákkal együtt az aljnövényzet is megsínyli, és megindul a talajerózió, a terület mezőgazdasági hasznosítását éppúgy megnehezítve, mint az újraerdősítést.

Egy 90 éve zajló malajziai terepkísérlet⁸ rávilágít az újraerdősítés korlátaira. Az 1920-as években az akkor még brit fennhatóság alatt álló Malájföld kormányzata Kuala Lumpur közelében újraerdősíttetett egy kb. 500 hektár nagyságú, az előző években bányászati és földművelési célra letarolt területet. A kísérlet 15 fafaj telepítésével indult, de ma már 70-féle fa népesíti be az első ránézésre ismét teljes pompájában tündöklő erdőt. Csak a szakemberek tudják, hogy ez a „mesterséges őserdő” még messze van az igazitól: jó, ha ötszáz vagy ezer év alatt visszanyeri majd természetes genetikai, rendszertani, ökológiai sokszínűségét.

A hús- és tejipar felelőssége

Amazóniában 1990 és 2005 között az erdőktől elhódított terület csaknem háromnegyedét legelőként hasznosították. A brazil kormány később 62%-ra becsülte az elvesztett erdőterületek állattartásra fordított részét. Jelenleg globálisan is a szarvasmarha-legeltetés az erdőirtás fő hajtóereje. Túl nagy árat fizettetünk a Földdel és az állatvilággal az öt lakott földrész embermilliárdjainak hamburgereiért, borjúszeleteiért, tejtermékeiért és marhabőr használati cikkeiért.

Brazíliában környezetvédő szervezetek és kormányzati szervek nyomást gyakoroltak a húsforgalmazókra, hogy bojkottálják a letarolt erdők helyén működő állattenyésztő telepekkel kapcsolatban álló vágóhidakat.⁹ A Greenpeace és a három brazil húsipari óriáscég által 2009-ben aláírt G4 megállapodás nyomán az állattenyésztők többsége kénytelen volt kötelezettséget vállalni arra, hogy csak erdővédelmi szempontból tisztán legeltetett állatokat ad el a vágóhidaknak. Ezzel mérséklődött, de nem szűnt meg a hús- és tejipar erdőirtást ösztönző hatása, mert igen nehéz kiszűrni, hogy a haszonból hosszabb értékesítési láncokon keresztül az erdőktől elhódított ranch-ek tulajdonosai is részesüljenek.

A Union of Concerned Scientists (Aggódó Tudósok Szövetsége) 2016-os jelentése¹⁰ 13 nagy húsforgalmazó céget értékelt az erdővédelmi elkötelezettségük szempontjából: 0-tól 100-ig pontozták, hogy a cégek működési elvei és gyakorlata gátolják-e az erdők károsításának ösztönzését. A Pizza Hut és a Burger King 0 pontot kapott, a Subway 5 pontot, de még az erdővédelem iránt legelkötelezettebb Walmart és McDonald’s is csak 52-t, illetve 48-at. Hatékony állat- és környezetvédelmi törvények hiányában a mi felelősségünk, vásárlóké és fogyasztóké, hogy bojkottal büntessük az állatok szenvedése és a leggazdagabb földi életközösségek sorsa iránt egyformán érzéketlen cégeket.

Hivatkozások:

Írta: Garai Attila

Share this:

Related