Környezetvédők, ne kerülgessétek a vegán megoldást! – Gary L. Francione

Egyre nyilvánvalóbb, hogy klímakatasztrófa küszöbén állunk. Az ENSZ szerint¹ nagyjából 12 évünk van még az elkerülésére, és – ha valaki nem vette volna észre – már kidugta a föld alól rémséges fejét.

Ideje, hogy a Zöld Párt, az Extinction Rebellion mozgalom és mindenki más, aki felelősséget érez a katasztrófa elkerüléséért (s ki ne érezne felelősséget érte?) észrevegye az elefántot a porcelánboltban. A túlélésünk elengedhetetlen feltétele a vegán táplálkozásra való tömeges áttérés.

Előrebocsátom, hogy jómagam azért vagyok 36 éve vegán, mert hiszek abban, hogy az állatok kihasználása táplálkozási, öltözködési és egyéb céljainkra nem igazolható. Meggyőződésem, hogy vegán életmódra váltani morális okokból szükségszerű. Ebben az írásban amellett szeretnék érveket felsorakoztatni, hogy ezt a meggyőződésemet ökológiai okok is alátámasztják.

Már jó ideje tudjuk, hogy az állattenyésztés ökológiailag rendkívül ingatag alapokon áll. Az állati eredetű élelmiszer-ipari termékekben vitathatatlanul nagyon rossz hatásfokkal hasznosulnak a növényi fehérjék. Ahhoz, hogy 1 kilogramm húshoz jussunk, az állatoknak sok kilogramm szemes vagy szálas takarmányt kell elfogyasztaniuk. A Cornell Egyetem tanárai, David Pimentel és Marcia Pimentel 2003-ban azt találták,² hogy 1 kg marhahús előállításához 13 kg szemes, illetve 30 kg szálas takarmány; 1 kg bárányhús előállításához 21 kilogramm szemes, illetve 30 kg szálas takarmány; 1 kg sertéshús, pulykahús, illetve csirkehús előállításához 5,9 kg, 3,8 kg, illetve 2,3 kg szemes takarmány, és 1 kg tojás előállításához 11 kg szemes takarmány szükséges. Az Egyesült Államokban a mezőgazdasági állatállomány hétszer annyi szemes terményt fogyaszt, mint az ország teljes emberi lakossága, és az állatállomány etetésére fordított szemes termények 840 millió növényi étrenden élő ember élelmezéséhez lennének elegendők.

Nem mellékes, hogy az állattenyésztés rossz hatásfokú vízfelhasználást is jelent. A Pimentel-tanulmány szerint 1 kg állati fehérje előállításához mintegy százszor annyi vizet kell felhasználni, mint 1 kg növényi fehérje előállításához. Egy másik, újabb vizsgálatból pedig az derült ki,³ hogy 1 kg hús 15 415 liter vízbe (marhahús), 10 412 liter vízbe (bárány- és birkahús), 5988 liter vízbe (sertéshús), illetve 4325 liter vízbe (csirkehús) „kerül”. Összehasonlításul: az alma, a banán, a káposzta, a paradicsom, a burgonya és a rizs 1 kg-jának megtermeléséhez 822 liter, 790 liter, 237 liter, 214 liter, 287 liter, illetve 2497 liter vízre van szükség. A legtöbb becslés szerint 1 liter tej vízfogyasztásban kifejezett ára valahol 1000 és 2000 liter között lehet.

Az Oxfordi Egyetem nemrég megjelent kutatásának szerzői arra következtettek,⁴ hogy a húsok és tejtermékek kerülése a leghatékonyabb eszköz az emberiség által a Földnek okozott károk mérséklésére. A The Guardian így ír erről a kutatásról:⁵ „a vegán étrend lehet a legnagyobb dobásunk, ha csökkenteni akarjuk a Föld állapotára gyakorolt hatásunkat, és ezen belül nemcsak az üvegház hatású gázok kibocsátását, hanem a globális savasodást, az eutrofizálódást („vízvirágzást”), a földhasználatot és a vizek használatát – nyilatkozta az egyik szerző, Joseph Poore az Oxfordi Egyetemről. – Sokkal nagyobb dobás ez, mint ritkábban repülőre ülni vagy elektromos autóra cserélni a benzinest”, minthogy az utóbbiak csak az üvegházgáz-kibocsátást csökkentik. És mégis, ha annyi egypennysem lenne, ahány környezetvédőtől olyan megjegyzéseket hallottam, hogy „vegán sosem leszek, de leszoktam a repülésről”, vagy „…de elektromos autóval járok”, tonnákban mérhetném a súlyukat.

Azt hihetnénk tehát, hogy az elszánt környezetvédők a vegánság terjesztésében is elszántak, de valójában szó sincs erről. A környezetvédő mozgalom nem karolta fel a veganizmust, ehelyett kizárólag az állattenyésztő nagyüzemek károkozására fókuszált, és egy komplett új ágazatot segített életre a „fenntartható”, „helyi” és „szabad tartású” termékek előállításának jelszavaival.

Való igaz, hogy az állattenyésztő nagyüzemek környezeti hatása katasztrofális, több okból is. A „fenntarthatóság” azonban értelmetlen megközelítés. Még ha eltekintenénk is attól, hogy az emberek által élelmezési célból megölt állatoknak ez a „fenntarthatóság” sovány vigasz, ökológiai szempontból semmit sem oldunk meg vele. A „fenntarthatóan” legeltetett állatok talán kevesebb szemes terményt esznek, de több vizet isznak, mert többet mozognak; metángázt továbbra is termelnek, és a legeléshez nagyobb területre van szükségük. A helyben termelt állati eredetű termékeknek sokkal nagyobb a környezeti „lábnyomuk”, mint azoknak a növényi eredetűeknek, amelyek másutt termesztett növényekből készülnek. Az Environmental Science and Technology c. folyóiratban megjelent tanulmány szerint⁶ a szállítás csupán az élelem karbonlábnyomának 11%-áért felelős, az előállításra jut nem kevesebb mint 83%. Tévhit tehát, hogy többet tennénk a környezetünkért, ha a messziről szállított növényekkel szemben előnyben részesítjük a helyben tenyésztett állatokból készült termékeket.

Vagyis a „fenntartható” állattenyésztés nem fogja – mert nem tudja – megmenteni a Földet.

Sok környezetvédő az úgynevezett reduktariánus megközelítést kapta fel. A Greenpeace például arra szólítja fel az embereket,⁷ hogy a hús- és tejtermékfogyasztásukat 50%-kal csökkentsék 2050-ig. Sajnálom, de ez nagyon kevés lesz, és későn is jött a felhívás.

A brit Zöld Párt úgy foglalt állást,⁸ hogy „Az állati termékek fogyasztásának csökkentése jótékonyan hat a környezetre, az emberi egészségre és az állatok jóllétére. A Zöld Párt támogatni fogja a progresszív átállást a jobbára húsból és állati termékekből álló étrendről egészségesebb, növényi alapú étrendre a kutatások, az oktatás és gazdasági intézkedések segítségével, amelyek fenntarthatóbb termelési módszerekkel, például az organikus vagy a készletmentes gazdálkodással kapcsolódnak össze.”

A reduktariánus szemlélet nem elég az üdvösséghez. A „redukciónak” hatalmas mértékűnek⁹ kell lennie ahhoz, hogy környezeti szempontból elérje a célját – azaz meg kell közelítenie a teljes eliminációt. A „hústalan hétfő” vagy a „6 előtt vegán” típusú akciókkal, vagy az általános és homályos „reduktariánus” útmutatással nem érünk célt. Az a felfogás, hogy „a fogyasztás legkisebb csökkentése is jó dolog”, járható útnak tűnhetne, ha lenne még száz évünk nekigyürkőzni a globális felmelegedés megfékezésének. Nincs ennyi időnk.

Egyes vélemények szerint megúszhatjuk a vegán étrendre való átállást, ha új technológiákkal kapcsoljuk össze az állati termékek fogyasztásának csökkentését. Persze, összekapcsolhatjuk a fogyasztás jelentős csökkentését új technológiákkal, de ezzel is az a gond, hogy nincs rá idő, márpedig a szükséges technológiák kifejlesztéséhez idő kell. És még ha minden ilyen technológia már most a rendelkezésünkre állna is, nincs időnk a különféle stratégiák működőképes kombinációinak kidolgozására, és azt sincs időnk kikalkulálni, mely stratégiákba hány embert kellene bevonni ahhoz, hogy elérjük ugyanazt az eredményt, amit a vegán étrendre való tömeges áttérés ígér.

Gondoljunk arra is, hogy ha megelégedhetnénk a fogyasztás nagyfokú csökkentésével, ebben bizonyára nem venne részt mindenki. Így azok, akik teljesen kiiktatják az étrendjükből az állati termékeket, segíthetnek megbirkózni a nagyfokú csökkentéshez nem csatlakozók okozta deficittel.

Nézzük, mi a helyzet az Extinction Rebellion mozgalom radikálisaival? Ők akár a letartóztatást is bevállalják a bolygó megmentéséért. Akkor hát nyilván élen járnak a vegán eszme terjesztésében is… vagy mégsem? Fölmentem a szervezet weboldalára,¹⁰ böngésztem fél órán át. Eléggé homályos elképzeléseket olvastam arról, hogy az embereknek mit kellene tenniük azon kívül, hogy részt vesznek az ER eseményein és felhívásokat intéznek a kormányokhoz: beszéljenek nyíltan a klímaváltozásról, állapodjanak meg a karbonemissziókról, biztosítsák az állampolgároknak az ellenőrzés lehetőségét. Bocsássák meg nekem, de van bennem egy csöppnyi kétely az iránt, hogy ezek a dicséretes politikai célok elfogadottá válhatnak-e, pláne sikerre vezethetnek-e a közeljövőben. Ha sikerre vezetnének is, biztosan nem olyan hamar, hogy a katasztrófát elkerülhetővé tegyék. Egy szót sem találtam az ER weboldalán a vegánság szükségességéről, mi több, a honlap a vegánságról egy árva szót sem szól.

Láttam viszont kommenteket az ER prominenseitől arról, hogy az ER nem akar pálcát törni senki fölött az életmódja miatt, és nem akarja senkinek sem előírni, hogy mit tegyen. Olyan ez, mintha az orvos nem mondaná meg a betegeinek, hogy abba kell hagyniuk a dohányzást, mert nem akar pálcát törni senki fölött az életmódja miatt, és nem akarja senkinek sem előírni, hogy mit tegyen. Nem mások megítéléséről vagy normatív utasításokról van itt szó, hanem csak arról, hogy mit kell tenned, ha maximalizálni akarod a túlélési esélyeidet.

A tanulság világos: itt van a nyakunkon a baj. A vegán táplálkozásra váltás az a lépés, amit most rögtön megtehetünk. Ehhez nincs szükség semmilyen technológiai újításra. Nem kell hozzá új törvényeket hozni, nem kell újfajta kormányzati szabályozásra várnunk. Aki tényleg félti a bolygónkat a klímakatasztrófától, annak fel kell karolnia ezt a világos irányelvet kitűző, alulról jövő erőfeszítést, vagyis fel kell hagynia az állati eredetű termékek fogyasztásával.

A vegán étrendre való áttérést szükséges feltételnek kell tekintenünk. Lehet, hogy nem lesz elégséges – lehet, hogy további lépéseket is meg kell tennünk a bolygónkra gyakorolt hatásunk mérséklésére, mindenesetre a vegánság „felvétele” mint gyakorlati lépés megkerülhetetlen a katasztrófa fenyegető közelsége miatt. Föltehetjük a kérdést: „csalnak-e” majd azok, akik ökológiai okokból váltanak vegánra? Igen, valószínűleg. De környezeti szempontból az állati eredetű termékek fogyasztását olyan dolognak kell tekintenünk, amit az ember, még ha meg is teszi, csalásnak könyvel el, ahelyett hogy büszkén vállon veregetné magát, ha a „hústalan hétfőkön” csak tejterméket, tojást és halat eszik.

Nem azt mondom, hogy az alulról szerveződő vegán mozgalom támogatásán túl felesleges minden politikai akció, de az idejében megszülető kormányzati megoldást illetően szkeptikus, vagyis inkább hitetlen vagyok. Kormányzati lépésekre nem számíthatunk, vagy csak akkor, amikor már túl késő. Úgy gondolom, a politikai cselekvésnek szimbolikus értéke van, és segíthet az emberek felvilágosításában, de látnunk kell, hogy minden olyan környezetvédő mozgalom, amely megkongatja a globális felmelegedés vészharangját és ugyanakkor nem foglal állást a leghatározottabban és legegyértelműbben a vegán étrend mellett, végül üres retorikába és nagyotmondásba fullad. Az állati eredetű élelem előállítása meghatározó szerepet játszik az éghajlatváltozásban és a fajok tömeges kihalásában. Az állati termékek jelentik a közös nevezőt. Egyszerűen értelmét veszti minden környezetvédő aktivizmus, amely nem hajlandó a vegán táplálkozást a középpontba állítani.

Sürget az idő. A következmények katasztrofálisak. Cselekednünk kell. Most.

Forrás: Gary L. Francione: Green Party, Extinction Rebellion And Others: Stop Ignoring The Vegan Solution, https://medium.com/@gary.francione/green-party-extinction-rebellion-and-others-stop-ignoring-the-vegan-solution-b174a98e6527

Hivatkozások:

Fordította: Garai Attila

Share this:

Related