Mégis, kinek az élete?

Apró lábain elindul, majd néhány lépés után megáll. Kicsit körbenéz, szemléli a világot. Élvezi a fáradt őszi napfényt. Nem éhes, nem riadt. Bízik abban, hogy ez a furcsa világ szereti őt. Őt, a vándorsáskát.

Apró lábain elindul, majd néhány lépés után megáll. Kicsit körbenéz, szemléli a világot. Élvezi a fáradt őszi napfényt. Nem éhes, nem riadt. Bízik abban, hogy ez a furcsa világ szereti őt. Őt, a másfél éves kisfiút.

Apró lábain elindul, majd néhány lépés után megáll. Kicsit körbenéz, szemléli a világot. Élvezi a fáradt őszi napfényt. Nem éhes, nem riadt. Bízik abban, hogy ez a furcsa világ szereti őt. Őt, az egyhetes csirkét.

Bíznak benne, hogy az ő életük ugyanolyan értékes, mint bármely másik élőlényé. Azzal a hittel jöttek ide földlakónak, hogy mindenki így gondolja. Hogy nincs különbség. Hiszik, hogy a szeretet nem szelektál. A tisztelet mindenkinek jár. Legalább annyira, hogy meghagyja a létezést, nem töri ketté értelmetlen indokokkal.

  • Most miért léptél rá? Bántott talán?
  • Á, dehogy! Csak – olyan ronda izé. De miért akadsz fenn rajta? Csak egy sáska!

Csak. Volt. Most már mindegy, hiába bízna benne, hogy az ő élete is értékes.

  • Most miért eszed még mindig a csirkéset?
  • Már ezen is fennakadsz? Nem mindegy, mit tömök magamba? Csak egy nyamvadt burger volt.

Csak. Volt. Most már hiába is gondolná úgy, hogy az ő élete is értékes.

  • Most meg mi a baj, édesem? Fáj a fejed? Várj, Anya megméri a lázadat. Kicsit magas. Bújj gyorsan ágyba! Facsarok neked narancslét. Meséljek is? Jó, és te választhatod ki, melyiket. Csak gyorsan gyógyulj meg!

Csak. Ő még elhiheti, hogy az élete ugyanolyan értékes, mint minden más létezőé.

Ki dönti el, hogy cipőtalppal rátaposás, burgerré darálás, vagy aggódó szavak járnak nekik? Egy döntés. Csak. A döntések örök tulajdonsága, hogy szubjektívek. Belőled, belőlünk fakadnak. Senki nem mondja meg neked, mi a helyes. Vagy érzed magadtól, vagy…

Apró lábain elindul, majd néhány lépés után megáll. Kicsit körbenéz, szemléli a világot. Élvezi a fáradt őszi napfényt. Nem éhes, nem riadt. Bízik abban, hogy ez a furcsa világ szereti őt.

Te bízol benne? Tiéd a döntés, tiéd a válasz. Mégis, kinek az élete? Kinek az élete fontosabb, van-e különbség?

Galgóczi Dóra