Ötéves voltam. Egy nagyon meggondolatlan ember ajándékozott nekem két kiskacsát húsvétra. A harmadikon laktunk, nem volt nagyon hova tennünk őket, így nem sokkal később elvitték tőlem a kacsáimat vidéken élő rokonokhoz, mondván, „ott jobb lesz nekik”.
Majd, amikor hónapokkal később elmentem meglátogatni őket, közölték, hogy azokat a kacsákat már rég megették. Nekem ott és akkor esett le, hogy a hús az megölt állatokból lesz. Harminc éve történt, de tisztán emlékszem a pillanatra. Természetesen azonnal visszautasítottam, hogy a feltálalt állatokat megegyem. Természetesen azonnal lehülyéztek, és megmondták, hogy olyan nincs. Állatokat enni muszáj. Kell a hús a fejlődő szervezetnek. Kell az életben maradáshoz… És így telt el nagyon sok év. Nem volt még internet, mindenki be volt zárva a saját közvetlen környezetébe. Így talán inkább pech, mint a saját hibám, hogy huszonegy éves voltam, amikor először találkoztam vegetáriánus emberrel. Szép, nagy, erős, egészséges ember volt, de húst nem evett. Újabb fordulópont: ilyet lehet? Mégse halunk bele, ha nem eszünk állatokat? Tehát… a szüleim nem mondtak nekem igazat, amikor ötéves voltam?
Nem, nem volt igaz, amit mondtak. Mégsem állíthatom, hogy hazudtak. Ők tényleg így tudták. Sokan a mai napig így tudják. De hiába hiszi ezt nagyon sok ember, a tény ettől még tény marad: az emberi szervezet egészségesen és kellemesen élhet nemhogy hús nélkül, de tisztán növényi alapanyagokból készült ételeken. Innentől kezdve ez egy választási lehetőség számunkra. Magam döntöm el, hogyan akarok élni. Magam döntöm el, hogy a saját pénzemmel, a saját fogyasztásommal mihez szeretnék hozzájárulni.
Veszélyes ez? Tulajdonképpen minden az. Mindent lehet bután és rosszul csinálni. A növényi étrend is olyan, mint bármi más: bele kell jönni. Idő kell hozzá. Információ kell hozzá. Megkönnyíted a dolgodat, ha olvasol, megnézel-meghallgatsz a témáról, amit csak lehet. Pontosan úgy, mint ha korcsolyázni akarsz, nem árt, ha valaki tapasztaltabb elmond és megmutat neked pár dolgot. Könnyebb lesz és kevesebbet esel közben orra. Azért is írok erről ennyit, mert én bizony buta voltam, és orra estem az első próbálkozásnál.
Már jó pár éve vegetáriánus és lelkes állatvédő voltam, mikor először elhatároztam, hogy szintet lépek: vegán leszek! Január elseje volt. Milyen ideális kezdés! Illetőleg ideális kezdés lett volna, ha veszem a fáradtságot és gyűjtök pár receptet, utánanézek, milyen ételeknek magas a tápértéke és a kalóriatartalma. Ehhez lusta voltam, így kevesebb mint egy hét után visszamenekültem a tejtermékekhez. Egyszerűen fogalmam sem volt, mit egyek. (Ma, amikor tele van a közösségi média vegánokkal, és mindenki ontja magából a recepteket és egyéb segítő anyagokat, ez már elképzelhetetlen lenne.) De teltek az évek, nekifutottam újra, és megint, és végül, lassan tíz évvel ezelőtt, végleg elköszöntem minden állati eredetű terméktől…
…és ekkor nyílt ki igazán a világ! Amíg „az ajtó másik oldalán” voltam, azt gondoltam, hogy vegánnak lenni egy hősies lemondás, amit az állatokért meg akarok tenni. Ajtón innen viszont mintha egy meseországban néznél körül: sokkal változatosabbak az ételek, sokkal könnyebb elkészíteni, sokkal több energiám van, sokkal kevesebbet betegeskedem, és közben megismertem embereket, akik hasonlóan gondolkoznak. Kiderült, hogy nem is vagyok annyira „lökött”. Egy jövőbe mutató mozgalom korai képviselői közé tartozom. Most még nehéz, amíg kisebbségben vagyunk, és még mindig sokan kinevetnek, vagy elmondják, miért leszünk a végén mégis „fehérjehiányosak”, de ezzel nem éri meg foglalkozni. Annyi sok érdeklődő, ébredező ember van, akinek tovább tudod adni, amit már megtanultál, rájuk érdemes koncentrálni, nem az indulatos ellentáborra.
Ahogy egyre több információ birtokába kerülsz, meglátod, hogy a környezetpusztítás, a világszintű éhezés, az állatkínzás, számos elterjedt betegség és egészségügyi probléma megoldásának fontos része a növényi étrend. Önmagában nem megoldás, de tényleg fontos és szükségszerű része a megoldásnak.
Jó érzés összhangban lenni az elveimmel. Majdnem mindenki egyetért abban, hogy visszaélni az erőfölénnyel, kihasználni mások gyengeségét, erőszakosan elvenni valaki életét vagy kicsinyét, nem helyes. Ám amíg egy ember le nem teszi az állati eredetű termékeket, addig hiába gondolkodik és érez etikusan, mégis nap mint nap fizet azért, hogy mások megöljenek, bezárjanak, elválasszanak, megcsonkítsanak állatokat, s így termeljenek számára élelmiszert. Vegánként ezzel szemben azt mondom, nem fizetek olyasmiért, amit nem tartok helyesnek. Nem veszek részt állatkínzásban, környezetszennyezésben azzal, hogy ezeket a fogyasztói döntésemmel támogatom. Így a saját elveim szerint tudok élni.
Ma ezt bárki megteheti. Téves elképzelés, hogy drágább. Mint minden más étrendnél, itt is attól függ a ráfordított összeg, hogy milyen arányban veszel készételeket és alapanyagokat. Rendkívül egyszerű és olcsó alapanyagokból összeállítható az egészséges vegán étrend. Nyilván, ha mindennap más készíti el neked, akkor meg kell fizetned a beletett munkát is. Ebben az esetben tény, hogy a vegán cégek egyelőre kisebb vállalkozások, és nem tudnak olyan alacsony árréssel dolgozni, másrészt nem kapnak állami támogatást sem, mint mondjuk a tejipar. Ebből fakad, hogy ma még olcsóbb a tehéntej, mint a rizstej, ha boltban veszed. Idővel ezek a cégek is megnőnek majd, és ez utóbbi olcsóbb lesz.
Azt tapasztaltam, hogy a legnagyobb nehézséget az okozza, amit alulinformált rokonaink, barátaink, orvosaink, tanáraink mondanak nekünk. Elítélnek, lehülyéznek, féltenek, kinevetnek – embere válogatja. Néha nehéz árral szemben úszni. Az én családom sem osztozott az örömömben, amikor vegán lettem. Aggódtak, hogy valami bajom lesz és bár igyekeztem hiteles irodalommal ellátni őket, máig nincsenek igazán meggyőződve róla, hogy nem vagyok veszélyben. Persze elolvasni nem tudom helyettük a könyveket. Aki nem akarja ismerni a tényeket, azzal nem tudunk mit kezdeni. Évekbe telt, de végül is már nem vitázunk ezen. Talán majd másra hallgatnak, ha rám nem.
Ha már rájuk nem tudtam hatni, elkezdtem mások felé nyitni. Először blogot kezdtem írni Vegán állatvédelem címen, ehhez jött később a Facebook-oldal ugyanezzel a névvel, majd az egyesület. Filmeket feliratoztam, előadásokat tartottam, könyveket írtam, infóasztalokat, vegán piknikeket, ételkóstolókat szerveztem. Annyi lehetőség van tenni, hogy fel sem tudnám sorolni! A lényeg, hogy mindannyian próbálkozzunk továbbadni a tudást és hatni másokra. A hatás alatt sosem az agresszív, ítélkező kommunikációt értem, hanem az információt, a társas támogatást és a példamutatást.
Az ötéves koromban kapott két kiskacsát nem tudtam megmenteni. Vegán felnőttként azonban több tyúkot és nyuszit is befogadtam, és végül boldoggá tesz, hogy van hatalmam biztonságos életfeltételeket teremteni nekik, és egyszerűen csak élhetnek szabadon a kertben. Soha senki nem fogja őket megenni, bezárni vagy elvenni tőlük bármit. Az állatoknak igazán nincsenek nagy igényeik. Pusztán annyi, hogy hagyjuk őket békében élni.
Jancsó-Bonifert Anna
Részlet a VEGÁN ÉLETEK – 76 vegán élettörténet című könyvből
