A mezőgazdaság és az élelmezés a földi légkörbe kerülő, a klímaváltozásért felelős üvegház hatású gázok fontos forrása. Egy 2014-ben publikált oxfordi kutatásból kiderült, hogy a tipikus brit vegán étrend ebből a szempontból két és félszer környezetkímélőbb, mint a sok húst fogyasztó brit felnőttek tipikus étrendje.
Üvegház hatású gázoknak vagy rövidebben üvegházgázoknak (ÜHG) azokat a földi légkörben megtalálható gázokat nevezzük, amelyek molekulái képesek infravörös hősugarakat elnyelni és kibocsátani. A napsugárzás hatására felmelegedő földfelszín infravörös sugárzással szabadul meg a hőfeleslegétől, ezek a hősugarak az űrbe távoznának, de legnagyobb részüket elnyelik a légköri ÜHG-molekulák. Az iparosodás előtti, sőt a történelem előtti korokban is voltak ilyen gázok a Föld légkörében, elsősorban vízgőz, szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid, ózon. Nélkülük a földi átlaghőmérséklet kb. –18 °C lenne a mai kb. +15 °C helyett.
Az 1750 körül kezdődött ipari forradalom óta a légkörben a szén-dioxid koncentrációja több mint 40%-kal, a metáné legalább 150%-kal, a dinitrogén-oxidé 20%-kal nőtt. Az utóbbi gázokból viszonylag kevés van a légkörben, de a metán üvegházhatása 25-ször, a dinitrogén-oxidé csaknem 300-szor erősebb, mint a szén-dioxidé.
A táplálékaink megtermelése, szállítása, sütése-főzése és a fel nem használt, kidobott élelmiszerek lebomlása mind ÜHG-kibocsátással jár. A mezőgazdasági gépek és szállítóeszközök üzemanyagából szén-dioxid keletkezik, a kérődző állatok beleiben a fermentációs folyamatok metánt termelnek, a megművelt és trágyázott földeken a talajból dinitrogén-oxid szabadul fel. A fogyasztás alapján számolva az élelmiszer-termelés felelős az összes ÜHG-kibocsátás egyötödéért, más adatok szerint akár az egynegyedéért. Peter Scarborough és munkatársai 2014-ben megjelent tanulmányukban azt vizsgálták, hogy az elfogyasztott állati és növényi eredetű élelmiszerek arányát érintő változásoknak milyen következményeik lennének az ÜHG-kibocsátás és így a globális klímaváltozás terén.
A vizsgálat módszerei
Az oxfordi kutatók 55 504, 20–80 éves brit férfi (n=12 666) és nő (n=42 838) adatait értékelték. A résztvevők – az EPIC-Oxford kohorsz tagjai – 1993 és 1999 között részletes, félkvantitatív ételgyakorisági kérdőívet töltöttek ki, amely a különböző étrendi összetevők 12 hónapon belüli bevitelére adott becslést.
A kutatók hat étrendi csoportot különböztettek meg: (1) naponta legalább 100 gramm húst és hústerméket fogyasztók (8286 fő), (2) naponta 50–99 gramm húst és hústerméket fogyasztók (11 971 fő), (3) naponta 50 grammnál kevesebb húst és hústerméket fogyasztók (9332 fő), (4) húst nem fogyasztó halevők (8123 fő), (5) vegetáriánusok (15 751 fő) és (6) vegánok (2041 fő).
A 130 tételes kérdőívre adott válaszok alapján megbecsülték, hogy a résztvevők 94 élelmiszer-kategóriából mennyit fogyasztottak a megelőző 12 hónapban. Az egyes kategóriákhoz tartozó ÜHG-kibocsátást korábban publikált adatok segítségével határozták meg a termelés kezdetétől a kiskereskedelmi értékesítésig terjedően, azt is figyelembe véve, hogy hazai (brit), EU-ból importált vagy az EU-n kívülről importált termékről van-e szó – lásd a táblázatot alább. Az összes táplálékbeviteli adatot 2000 kcal-nyi napi kalóriafelvételre standardizálták.
Az ÜHG-kibocsátás kiszámításában korrekciót alkalmaztak ott, ahol egységnyi tömegű elfogyasztott élelmiszer nagyobb vagy kisebb tömegű kiindulási termékből készül – a korrekciós faktor pl. a sajtra 10,1 volt (mert 1 kg sajt készítéséhez átlagosan 10,1 kg tejet használnak fel), a mazsolára 3,2, az ún. szójatejre pedig 0,1.
Táblázat. A tanulmányban felhasznált brit adatok néhány fontosabb élelmiszerre. A számértékek azt fejezik ki, hogy hány kg szén-dioxiddal egyenértékű üvegház hatású gáz kerül a légkörbe az adott élelmiszer 1 kg-jának megtermelése és szállítása során
| Élelmiszer-kategória | ÜHG-kibocsátás (kg CO2 egyenérték/kg élelmiszer) |
| Alma | 0,7 |
| Árpa | 3,8 |
| Bab | 0,8 |
| Banán | 1,4 |
| Baromfihús | 5,4 |
| Bor | 1,0 |
| Burgonya | 0,4 |
| Búza | 1,0 |
| Cukor | 0,1 |
| Hal (édesvízi, tengeri) | 5,4 |
| Kávé | 10,1 |
| Kukorica | 0,7 |
| Marhahús | 68,8 |
| Méz | 1,0 |
| Olívaolaj | 4,5 |
| Paradicsom | 1,5 |
| Rizs | 3,9 |
| Sertéshús | 79,0 |
| Sör | 3,8 |
| Szója | 2,0 |
| Tea | 1,9 |
| Tej | 1,8 |
| Tojás | 4,9 |
| Zsír (nyers állati) | 35,6 |
Eredmények és következtetések
A napi 2000 kcal kalóriafelvételre átszámított élelmiszer-termeléssel összefüggő ÜHG-kibocsátást a sok húst fogyasztó férfiak csoportjában találták a legnagyobbnak (7,26 kg CO2 egyenérték) és a vegán nők csoportjában a legkisebbnek (2,87 kg CO2 egyenérték). Az átlagos húsevők (sok, közepes vagy kevés hústerméket fogyasztók) napi 2000 kcal tápláléka mintegy másfélszer akkora ÜHG-kibocsátásnak felelt meg, mint a halevőké vagy a vegetáriánusoké, és mintegy kétszer akkorának, mint a vegánoké. A nemmel és életkorral végzett korrekció után statisztikailag nagymértékben szignifikánsak voltak a különbségek a hat étrendi csoport napi 2000 kcal táplálékához tartozó ÜHG-emissziós értékek között (p<0,0001).
Fordítsuk le ezeket az adatokat a hétköznapok nyelvére. Ha valaki naponta egy, közepesen nagy szelet húst vagy annak megfelelő más húsételt tartalmazó étrendről vegán étrendre tér át, máris 60%-kal kisebb lesz a táplálkozással kapcsolatos „karbonlábnyoma”, ami egy év alatt 1,5 tonnával kevesebb légköri szén-dioxid kibocsátásának felel meg. Ha ugyanez a húsevő személy csak csökkenti a napi húsadagját, méghozzá egyharmadára, akkor mintegy harmadával lesz kisebb a táplálkozásához kapcsolódó CO2-kibocsátás, és már ez is közel 1 tonnával kevesebb légkörbe került szén-dioxidot jelent évente. A húskerülő, de tejterméket és tojást fogyasztó brit vegetáriánusokkal összehasonlítva a peszkatariánusok (húst nem fogyasztó halevők) tipikus étrendje 2,5%-kal kevésbé ÜHG-takarékos, a tipikus brit vegán étrend viszont 25%-kal ÜHG-takarékosabb!
Az élelmiszer-termelés a légköri ÜHG-knek nem a legfőbb forrása, de ezen a területen csökkenthető az ÜHG-kibocsátás a legegyszerűbben és legköltséghatékonyabban. Az oxfordi kutatók számításainak tanulsága a gyakorlatba könnyen átültethető: bárki látványosan csökkentheti saját karbonlábnyomát azzal, ha kerüli az elhízáshoz vezető túlzott kalóriabevitelt; ha figyel arra, hogy minél kevesebb élelmiszert dobjon a kukába; és végül, de nem utolsósorban: ha kalória- és tápanyagszükségletét a lehető legtöbb növényi és a lehető legkevesebb állati eredetű élelmiszerrel elégíti ki.
A kép forrása: education.nationalgeographic.com.png
Garai Attila
