„Állatbarát” szabadidős programok
A kisgyerekek szülei gyakran találkoznak állatokat tárgyként használó gyerekprogramokkal. Cirkuszi számokban egyensúlyozó elefántok, tüzes karikán átugró tigrisek, üvegfalak mögött reményvesztetten üldögélő majmok az állatkertekben. Búcsúkban, mulatságokban pónikon lovaglás körbe-körbe, vagy állatsimogató, ahol a kecskék, szamarak, de akár lámák is 10 cm-es kötélre kötve, a tűző napon állnak egész nap, és sokszor még a fejüket sem tudják mozdítani, annyira rövid pórázon, láncon tartják őket. Az, hogy a gyermekünk mennyire fogja ezt a látványt és az állatok feletti uralkodásunkat természetesnek venni, rajtunk is múlik. Azon, hogy mire tanítjuk. Annyi jó családi program létezik! Minimális utánajárással tudatosabban választhatunk, békén hagyva az állatokat, és erre tanítva csemetéinket is. A gyerek ennek nem fogja kárát látni, rengeteg izgalmas rendezvényre lehet elvinni az állatok használata nélkül is. Lehet, hogy kevesebb lehetősége lesz „megfigyelni” állatokat, de valljuk be, ezeken a helyeken csak szorongó és depressziós állatokat látna. Ha mi, tudatos felnőttként, nem ilyen programokat választunk, az állatok iránti együttérzésre és tiszteletükre neveljük gyermekeinket.
Kirándulás, ismerkedés az állatokkal
A természetjárás az egyik legjobb családi program. Remek móka megfigyelni az állatokat, megismerkedni az újabb és újabb madárfajtákkal, látni a fák között eltűnő őzek fenekét, észrevenni egy hatalmas békát a nádasban, vagy meglesni, ahogy a macska tekergő mozdulatokkal ki-be bújik a kerítésen. Ami nem jó móka, de sok felnőtt mégis erre ösztönzi gyermekét, az a bottal megpiszkálás, lapáttal vízből kimerés, kővel megdobás, macskák elkergetése, rovarok eltaposása. Megfigyelni és békén hagyni nem ugyanaz, mint beavatkozni, megzavarni, megpiszkálni. Tartsuk tiszteletben az állatok életterét és tanítsuk erre gyerekeinket is! Vigyünk magunkkal a kirándulásra távcsövet, fényképezőgépet, figyeljük meg az állatokat tisztes távolból, anélkül, hogy megzavarnánk őket.
Állatot szeretne a gyerek
Húsvét közeledtével központi téma: vegyünk-e nyuszit a gyereknek? Sok szülő jó szándéktól vezérelve veszi meg az állatot és viszi haza, nem gondolva rá, hogy milyen érzés ez a nyúlnak, és mi lesz a sorsa az ünnep elteltével. Általános vélekedés, hogy egy háziállat felelősségre tanítja a gyerekeket. Ez tulajdonképpen még igaz is, hiszen egy állatot etetni, gondozni, ápolni kell, de kevesen gondolnak rá, mennyivel nagyobb felelősségünk van abban, nekünk, embereknek, hogy az állatok ne legyenek a tulajdonunk, ne váljanak ajándékká, szórakozási eszközzé, és főleg bébiszitterré. A társállatok tartásáról még vegán körökben is megoszlanak a vélemények, sokan úgy vannak vele, hogy egyáltalán ne tartson az ember állatot. Mások úgy gondolják, hogy a háziállatok és az ember együtt élése vegán szemmel is elfogadható, ha egyenrangú személyként, családtagként tekintünk az állatokra. Ha szeretnénk olyan családtagot, aki nem az emberi faj tagja, keresgéljünk állatmentő szervezetek gazdikereső állatai között. Rengeteg kutya, nyuszi, cica és tengeri malac vár új otthonra az állatmentő szervezetek gondozásában.
Segítség, nem akarja megenni a húst!
A legtöbb gyerekben ösztönös együttérzés van az állatok iránt. Egyre többet találkozunk az interneten olyan videókkal, amelyekben kisgyerekek sírnak, amikor megtudják, hogy a hamburgerben levő húsért igazából egy állatnak kellett meghalnia. A gyerekek összetörnek, zokognak, és nem értik, mi történik ebben a világban, miért nem tesznek a felnőttek semmit. Rengeteg gyereket foglalkoztat ez a téma, és elutasítja a húsevést.
A húsevő szülők gyakran kétségbe esnek ilyenkor, „nem eszik semmit a gyerek! mi lesz vele?”– mondják. Erőltetni nem érdemes a húsevést. Fogadjuk el és támogassuk gyermekünket a döntésében. Egészségesen fejlődni növényi alapanyagú ételekkel is lehet, sőt. Némi odafigyelést igényel ugyan, de hamar hozzá lehet szokni. Érdemes tájékozódni, belépni vegán szülők közösségébe, beszerezni erről szóló szakkönyveket, követni vegán gyerekeket nevelő szülők blogjait. Szerencsére már magyar nyelven is léteznek ilyenek! Hiszem, hogy fontos dolog átadni az állatok tiszteletét és a „nem ártás” szemléletét gyermekeinknek. Hátha ők már egy jobb világban lehetnek felnőttek!
Gacsó Anikó a bebispenot.hu blog szerzője
