A vegán gyereknevelés még megosztó téma országunkban, de a külföldi mintákat látva lassan itt is elfogadottabb lehet. Lapunknak három tapasztalt anyuka mesélt arról, hogyan éli meg saját vegánságát, és hogy hatnak nézetei a gyermeknevelésére.
„A gyerekem megerősített a vegánságomban”
Kiss Ágnes kontroller, egy 3 éves kisfiú, Balázs anyukája.
„6 éve vagyok vegán, és tudom, hogy ez a lehető legemberségesebb, legegészségesebb és legfenntarthatóbb életmód. Ugyanakkor én ezt egy törekvésnek tartom, ami nem fekete vagy fehér. Nem az a legfontosabb, hogy kopogó szemmel a városban járva az ember havi egyszer kihagyja-e a kis tejsavóval sütött pogácsát, vagy elengedi-e a gyerekét nem vegán programra az osztállyal. Fontosabb stabil értékrendet közvetíteni a családban, és a lehetőségeinkhez mérten ehhez tartani magunkat. Tudni kell a gyerekeknek, hogy mit miért kerülünk, beszéljünk róla, miért nem veszünk részt a nem vegán dolgokban. Fontos elmagyarázni nekik, hogy attól, hogy a vegánok igyekeznek jót tenni, a többi ember ennek nem feltétlenül az ellentéte.
Azonos vagyok magammal és a gyerek előtt abban, hogy nem bántjuk a körülöttünk élőket. Nem kell magyarázkodni neki, hogy ez a malacka „azért élt”, hogy a tányérodra kerüljön, és semmi köze ahhoz a malackához, akiről a kedvenc mesefigurádat mintázták. Szuper együtt főzni is. Bármit megfoghat, megkóstolhat, nem kell félteni attól, hogy pl. a nyerstől beteg lesz. Tartok-e tápanyaghiánytól? Csak annyira, amennyire szerintem bárki másnak is tartania kell. Kutatások bizonyítják, hogy a zöldségek-gyümölcsök vitamintartalma töredéke az akár 10-20 évvel ezelőttinek is. Mivel senki nem tud napi több kg paprikát vagy almát megenni, jól jön a multivitamin. Persze fontos a változatos étkezés is, a sok nyers, de szedünk táplálék-kiegészítőket, amiknek a fantasztikus hatását érezzük is.
A fiam megerősített a vegánságomban. Előtte gondolhattam, hogy csak egy divatos irányzat követője, vagy akár egy másképp gondolkodó fura kisebbség tagja vagyok, és vagy ez az út, vagy nem. De amióta látom, hogy egy ártatlan, tiszta kisember hogy viszonyul a világhoz, nincs kétségem, hogy innen indulunk mindannyian, és ide csak vissza kell térni. Látom, amint ugyanolyan boldoggá teszi, ha az asztalunkon nincsenek állatok, mint amikor egy megmentett kutyus történetét olvasom neki. Azt is látom, mennyire sajnálja az állatkerti állatokat, mert látja a szomorúságukat. De hiszen olyan egyértelmű, valóban szenvednek. A minap beszélgettünk róla, hogy sok ember állatokat eszik. Homlokát ráncolva sorolta, hogy miket. Malacot? Kiscsibét? Tehénkét? – Igen, feleltem. – És anya, kutyusokat is? – Egy pillanatra elakadt a lélegzetem. 3 éves, és soha nem hallott róla, hogy a bolygó másik felén ez a szokás. De mivel ő nem eszik semmilyen állatot, neki tényleg nincs különbség köztük. Neki ugyanolyan szörnyűség az összes. És valóban, ha belegondolunk, nincs különbség.”
„A vegán életforma jelenti a jövőt, és a jövőt a gyerekeink építik”
Az ex-televíziós szerkesztő Szalai Barbara párjával együtt 3 éve vegán. Egy 17 hónapos kislány anyukája, jelenleg dúlának és laktációs tanácsadónak tanul.
„Az én életemben a vegánná válás egy újjászületéssel ért fel. Búvárként és állatbarátként azelőtt is vonzott a természetközeliség, de hihetetlen volt a felismerés, hogy létezik egy életmód, amivel jelentős mértékben tehetek az egészségemért, az állatokért és a környezetért.
Amikor várandós lettem, egyértelmű volt, hogy a gyermekünknek is az általunk fontosnak tartott értékeket szeretnénk átadni. A vegánság mellett a válaszkész nevelés, a hordozás, illetve az igény szerinti szoptatás is mind ilyen volt. Hiszem, hogy egy kisgyerek számára az anyatejes táplálás az egyik legjobb „muníció”, a változatos növényi étrend mellett. Nincsenek félelmeink, hiszen sokat tájékozódunk, tisztában vagyunk vele, hogy ez az étkezési mód minden korosztály számára egészséges. Nem beszélve a csodás lelki hatásairól. A vegán életforma nemcsak testi, de szellemi „táplálék” is.
Éppen ezért az óvodai, iskolai étkeztetés kapcsán sem szeretnénk kompromisszumot kötni. Szerencsére lassan-lassan itthon is érezhető a változás, és beszivárognak a külföldi pozitív minták. Ideje felismerni, hogy a vegánság nemhogy nem egészségtelen, de a legjobb, amit magunkért és a tágabb környezetünkért tehetünk. Számomra, és sok más hétköznapi és ismert ember számára is ez az életforma jelenti a Jövőt. Fontosnak tartom, hogy a gyerekeinket is vegán elvek szerint neveljük, mert ezt a jövőt ők építik. Ami csak jobb és szeretettelibb lehet egy ilyen értékrend birtokában.”
„Vegán szülőként az egyetlen önazonos út, hogy a gyermekeinket is így neveljük”
Nina Froemel családjával boldog, egészséges életet él Budapesttől 80 km-re található tanyájukon. Nina 3,5 éve vegán, másfél éves fiát a fogantatásától világnézetének megfelelően neveli.
– Hogy sikerül megoldani a vegán táplálkozást a rokonok, barátok között?
Szerencsére a rokonaink vagy vegánok, vagy nyitottak rá, vagy teljes mértékben tiszteletben tartják a döntésünket. Nagyon jóleső érzés, hogy a vidéki rokonaink a nagy ünnepi összejövetelekre külön vegán menüsorral készülnek, és nem is akármilyennel, annak ellenére, hogy nem feltétlenül értenek egyet az életmódunkkal.
– Miért fontos szerinted a vegán gyereknevelés, és egyáltalán mit jelent ez számodra?
Vegán szülőként az egyetlen önazonos út, hogy a gyermekeinket is így neveljük. Teljesen disszonáns lenne mind a gyereknek, mind a szülőnek, ha nem így tenne, és az értékrendjével, világnézetével ellentétesen nevelné a gyermekét. Számomra is azt jelenti a gyermeknevelés, amit másoknak: igyekszem átadni a gyerekemnek a szerintem fontos értékeket és boldog, kiegyensúlyozott környezetet teremteni neki, biztosítva a tanulás és a fejlődés lehetőségét. Nálunk a párom és az anyósom is vegán, a baráti kör nagy része is az, így könnyű dolgom van. Nincsenek itthon állati eredetű termékek, még műbőr dobot is sikerült beszereznem a közös éneklésekhez, zenélésekhez. Mivel a fiam még kicsi, ezért még nem merültek fel kérdései. Csak élvezi a környezetet, ami körülveszi. Utánoz, tanul, ismerkedik, a környezet pedig történetesen vegán. Ő így fog felnőni, ez lesz a „normális”, amit megkérdőjelezhet és megtalálhatja a saját válaszait. Mi a tudásunk és szeretetünk legjavát adjuk neki.
– A táplálkozáson kívül milyen gyereknevelési témákra hívnád fel a figyelmet, amik kapcsolódnak a veganizmushoz?
A gyermekünk ápolásánál is figyelünk, hogy vegán termékeket használjunk, ugyanúgy, ahogy a ruházkodásnál is. Ezen kívül szerintem nagyon fontos a szabadidő eltöltése is. Nem vinném olyan cirkuszba a fiamat, ahol állatokat használnak, nem vinném pónilovaglásra, delfináriumba, állatkertbe. Fontosnak tartom az állatok közelségét és szeretetét, így alternatívaként az állatmenhelyeket szoktam preferálni. Szerintem ez sokkal többet ad egy gyermeknek, mint ha tátott szájjal megbámul pár zsiráfot. Itt a gyerekek és a felnőttek közvetlen kapcsolatba kerülhetnek az állatokkal, akár kutyasétáltatás vagy más gondozás során. Felelősségre, együttérzésre tanítja a résztvevőket, és mind az állatoknak, mind az embereknek élmény.
– Igényel-e számodra plusz odafigyelést, hogy a gyerekedet növényi étrenden neveld? Tartasz-e tápanyaghiánytól?
Mivel kutatások és külföldi dietetikus szövetségek is igazolják, hogy egy körültekintően összeállított növényi étrend minden életkorban és életszakaszban megfelelő, ide értve a várandósságot, szoptatást és a gyermekkort is, nincs ok az ilyen jellegű félelmekre. Szükség esetén hazánkban is elérhető növényi étrendben jártas dietetikus, gyermekorvos vagy táplálkozási tanácsadó, akikhez a szülők tanácsért, támogatásért fordulhatnak. Az elején igényelt plusz odafigyelést, hiszen egy kisgyermeknek más arányban van szüksége a tápanyagokra a növekedéshez, mint egy felnőttnek, azonban rövid idő alatt rutinná vált. Ha az embert érdekli a saját egészsége, úgyis elmerül ebben a témában, és gyorsan gyarapszik a tudása. A gyermektáplálás ennek csak kiegészítése.
Írta: Gacsó Anikó, a bebispenot.hu blog szerzője
