
„Kezdő vegán” tippek futóknak
Ki ne hallotta volna már futó berkekben Fiona Oakes vagy Scott Jurek nevét? De nem is kell ennyire messzire mennünk, hiszen hazánkban is olyan kiváló, növényi étrenden élő futókat ismerhetünk, mint Beda Szabolcs többszörös országos bajnok, szenior Európa- és világbajnok maratonfutó, vagy Vajda Zoltán ultrafutó, a 2012-es Ultrabalaton második helyezettje, háromszoros Spartathlon és harminchatszoros Kinizsi Százas teljesítő, Ultra Milano–San Remo és Badwater ultramarton teljesítő. És ezen futók köre remélhetőleg csak bővül…
Egyre gyakrabban találkozunk mindennapjainkban a vegán szóval, és egyre több sportoló vált növényi étrendre. Ahhoz, hogy valakinek ezt a döntését könnyebben megértsük és elfogadjuk, először is érdemes tisztában lennünk azzal, hogy két külön dologról van szó. Míg a „növényi étrend” kifejezés magától értetődően a táplálkozás módját fedi le, a „vegán” jelző nem csupán a táplálkozásra vonatkozik. Vegánnak lenni azt jelenti, hogy természetesen nem fogyasztunk semmilyen állati eredetű élelmiszert (tehát húst, tejet, tojást, mézet), és emellett az élet minden területén kerüljük az olyan termékek és szolgáltatások megvásárlását, ami bármilyen tekintetben állathasználattal függ össze (pl.: tisztálkodási, kozmetikai szerek és eszközök, ruházat, szórakozás, stb.). Tehát nagyon röviden összefoglalva: ez alapvetően egy etikai megfontolásból született elhatározás. Ennek hátteréről és vonatkozásairól (állatvédelem, klímaváltozás, ipari mértékű állattartás környezetre gyakorolt káros hatásai, túlhalászat, stb.) rengeteg forrásból tájékozódhatunk az interneten (néhányat felsoroltam a bejegyzés végén), így a továbbiakban már valóban inkább csak a táplálkozással kapcsolatos, futást is érintő kérdésekre, személyes élményeimre, megfigyeléseimre, és ismerősök, barátok által megosztott tippekre, javaslatokra térek ki.
Választhatja valaki a növényi étrendet a sportteljesítménye javítása, vagy a gyorsabb regeneráció érdekében, választhatja az egészségügyi előnyei vagy környezettudatos megfontolások miatt. Vegánná válhat valaki az állatok védelme érdekében. Az a nagyszerű ebben, hogy bármilyen okból döntünk a tisztán növényi táplálkozás mellett, csak jót tehetünk vele saját magunknak, a környezetünknek és természetesen a többi élőlénynek ezen a bolygón. Megnyugtatásul: ez nem egy vallás, nem egy szekta, nem kell sehova belépni. Ez egy ugyanolyan észszerű döntés és ugyanolyan hétköznapi rutinnal jár, mint ahogy például kezet mos az ember.
Könnyen lehet – és ezt saját tapasztalatból mondom –, hogy a döntést kisebb mértékű elbizonytalanodás és akár enyhe kétségbeesés is kísérheti arra vonatkozóan, hogy „De hát akkor mit ehetek? Nem romlik-e majd a teljesítményem?” stb. Szerencsére ez a bizonytalanság csak rövid ideig tart. Mert akinek fontos a sportteljesítménye miatt a táplálkozás, azonnal beleássa magát a témába, és hamarosan megnyugodva láthatja-hallhatja, hogy minden életkorban minden szükséges tápanyag bevitele megoldható helyesen összeállított növényi étrenddel, ráadásul egyszerűbben, mint korábban esetleg gondolta volna. Egyedül B12-t ajánlott egyéb forrásból pótolni, de ezt mindenképp! Ennek miértje és hogyanja a lenti források között megtalálható, valamint az őszi-téli hónapokban – amúgy is – javasolt D-vitamin szedése. Az már csak bónusz, hogy milyen remek ízeket lehet kihozni a növényi alapanyagokból, édességek tekintetében is – mert attól, hogy valaki vegán, még egyáltalán nem kell lemondania a finom falatokról.
Érdemes egyébként egyből egy vérvizsgálattal kezdeni és utánajárni, hogy van-e bármilyen ásványi-anyag- vagy vitaminhiány a szervezetünkben. Futóként különösen fontos erre figyelni. Érdekes, hogy sportegészségügyi vizsgálat során sem jellemző pl. a B12, a D-vitamin, kalcium, magnézium, jód, szelén és cink ellenőrzése, de még a legalapvetőbbet, a vasat sem mindig/mindenhol nézik meg, ha nem volt korábban ebből eredő panasza az embernek. Gyakori tévhit, hogy ezek a hiányok csak a vegetáriánusokat és vegánokat fenyegetik, pedig sokan már mindenevő előéletükből hozzák magukkal ezeket a problémákat, miközben pont a vegánok azok, akik általában komolyabban veszik a rendszeres (évente történő) ellenőrzést, és sokszor éppen a növényi étrendre váltás állítja helyre a kóros mértékben elmozdult értékeket.
Nézzük tehát, mi „marad”, ha elhagyjuk a fent felsorolt állati eredetű összetevőket: gyümölcsök, zöldségek, hüvelyesek, gabonafélék, dió- és mogyorófélék, magvak, valamint ezek végtelen kombinációja. Nem kell félni a liszttől, kenyértől, tésztaféléktől, de lehetőleg teljes kiőrlésűeket válasszunk (természetesen például gluténérzékenység vagy más betegség esetén körültekintést és a kezelőorvossal történő konzultációt igényel az étrend összeállítása), és törekedjünk a zsíros, olajos ételek mellőzésére (a zsírbevitelhez szerencsésebb a dióféléket, magvakat előnyben részesíteni, de ezeket is mértékkel). A leggyakrabban felmerülő kérdés a vegán táplálkozás kapcsán a fehérje bevitelre vonatkozik. Nem merülnék el itt és most ennek a témának a részleteiben, hiszen nálam sokkal tapasztaltabbak és jobban hozzáértők már alaposan utánajártak ennek a kérdéskörnek, és arra a következtetésre jutottak (amit számos sikeres vegán sportoló hosszú évek óta jól működő gyakorlata és eredménye is alátámaszt), hogy növényi étrenddel is elegendő mennyiségű és minőségű fehérjéhez juthatunk. Erről saját magunk is meggyőződhetünk például a Cronometer vagy a Daily Dozen alkalmazás használatával (linkek a bejegyzés végén). Ezen a webes felületen vagy az alkalmazásban részletesen megadhatjuk, hogy milyen élelmiszereket milyen formában és mennyiségben fogyasztottunk aznap, és azonnal láthatjuk, hogy azokban milyen tápanyagok (szénhidrátok, zsírok, fehérjék, vitaminok, ásványi anyagok) vannak. Nagyon leegyszerűsítve elmondható, hogy aki rendszeresen táplálkozik, szinte kizárt, hogy fehérjehiányból adódó problémája legyen.
Az étrend összeállításakor nagy jelentősége van az elfogyasztott kalórián belüli helyes szénhidrát/fehérje/zsír aránynak (kb. 80-10-10), érdemes ezzel kapcsolatban is kutakodni, vegán sporttáplálkozási tanácsadók publikációit átolvasni (szintén található néhány link a bejegyzés végén erre vonatkozóan, kiindulásnak).
Az alábbiak nincsenek kőbe vésve. 🙂 Csupán mankóként szolgálhatnak, ha valaki már tervezi, hogy növényi étrendre vált, de nem tudja, hogyan is kezdjen hozzá. Mindenkit arra bíztatok, hogy járjon utána az információknak, próbálgassa, hogy mi való neki, mit szeret, mi válik be számára leginkább.Vázlatosan az én étrendem a következőkből áll (attól is függően, hogy reggel megyek-e ki futni, vagy csak este, munka után):
Reggeli/tízórai:
- Ébredés után kezdésnek rögtön (legalább) 1-2 pohár víz, 1-2 bögre tea. Napközben is folyamatosan iszom vizet/teát, a minimum 3 liter folyadék per nap valóban indokolt.
- Napindítónak általában valamilyen lédús – vagy ha már nagyon éhes vagyok, akkor valami masszívabb – gyümölcsöt választok: alma, szőlő, banán, datolya; nyáron gyakran sárga- vagy görögdinnye, eper, stb. (természetesen az évszakok, szezonok is alakítják az aktuális listát). Nyári nagy kedvencem Ninuska posztjai alapján a banánfagyi, például áfonyával, erdei gyümölcsökkel, mandulával… Pofonegyszerű és mennyei finom. Persze készíthetünk egyszerűen egy gyümölcsturmixot is.
- Ha futás előtt van még elég időm emészteni, akkor gyümölcs helyett egy-két szelet lekváros kenyeret vagy kevés müzlit, kekszet reggelizem. Én mindenevőként is gyakran megéheztem*, de általában nem tudok egyszerre nagyobb mennyiséget megenni. Ezért én a többször keveset „elvet követem”, és úgy vettem észre magamon, hogy kiegyensúlyozottabbá tesz, ha kicsit rugalmasabban tudom megoldani az étkezéseimet, persze bizonyos keretek között. Ettől függetlenül olyan is van, hogy egy bőséges vacsora után egy másnap reggeli 10 km-es futás éhgyomorra nem okoz gondot, de azért törekszem a rendszerességre. (*A húszas éveim közepén Gilbert-szindrómát diagnosztizáltak nálam. Ez tulajdonképpen nem betegség, hanem csupán egy örökletes, enzimhiányos állapot, aminél az egyik dolog, amire figyelnem kell, hogy lehetőleg ne éhezzek.)
- Ha csak délután/este futok, akkor egy kiadósabb müzlit állítok össze kora délelőttre a következőkből: natúr zabpehely, zabkorpa, búzacsíra (nem a frissen csíráztatott, hanem a liszt-szerű, zacskós kiszerelésű), lenmag pehely (nem lenmagliszt, de ha épp nincs kéznél őrölt lenmag, akkor az is megteszi) vagy chia mag, szezámmag, tökmag, napraforgó mag, fahéj, kakaópor (nem szükséges, de én szeretem), 4-5 szem datolya kicsit feldarabolva. 2-3 kiskanálnyi kukoricakását, hajdinakását is teszek hozzá. A zabpelyhet előző este beáztatom, reggel ehhez keverem hozzá a többi összetevőt. Lehet főzni is, ennek érdemes egyénileg utánajárni, próbálgatni, hogy kinek melyik megoldás válik be jobban. Ez így együtt térfogatban kb. egy nagyobb bögrényi mennyiség. Ezt öntöm fel vízzel (néha rizs-, zab- vagy mandula itallal, nagyon ritkán szója itallal, ha éppen van otthon és fel van bontva, de vízzel is épp elég finom). Plusz egy nagyobb teáskanálnyi melasz, jól elkeverve. Ízlés szerint lehet tovább dúsítani diákcsemegével, aszalványokkal. A mennyiséget személyre szabottan mindenki magának belőheti. Amikor ezt reggelizem kb. 8-9 óra között, ebédig már nem szoktam megéhezni.
- A legegyszerűbb megoldás a durumtészta, valamilyen feltéttel. Ez lehet sűrített paradicsom, vagy bármilyen vegán-kompatibilis szósz, ízlés szerinti fűszerezéssel; lehet dió, mák, lenmag, az utóbbi kettőt leggyakrabban együtt használom, lekvárral, datolya- vagy tápióka sziruppal édesítve (aki nem idegenkedik a cukortól, édesítheti szőlőcukorral vagy finomítatlan nádcukorral is). Furcsának tűnhet, de nagyon bevált a tészta mellé megfőzött lencse, csicseriborsó vagy bab, például paradicsompürével összekeverve. Használhatunk ugyan konzerv termékeket, úgy valamivel egyszerűbb és gyorsabb az elkészítés, de érdemes lehetőség szerint minél kevésbé feldolgozott/előkezelt élelmiszereket vásárolni, és inkább saját magunk megfőzni. De a fentieken kívül még millió variáció létezik tésztás ételekre, gombával, párolt zöldségekkel, lasagne-ként megsütve, stb. A lényeg, hogy a tészta tojásmentes, és a feltéthez nem használunk sajtot, tejfölt… Gluténmentes opció lehet a kukorica-, köles-, hajdina- vagy rizstészta, üvegtészta, stb.
- Fűszeres burgonya: héjában megfőzve, és/vagy felszeletelve tepsiben megsütve. A krumplit kicsit előfőzöm sütés előtt, így még finomabb és hamarabb is átsül. Az édesburgonya annyira finom önmagában is, hogy azt nem szoktam túlvariálni, még fűszerezni sem igazán kell, és ha kész, lehet hozzá BBQ szószt vagy ketchup-öt önteni. Lehet főzni, sütni (az édesburit sütés előtt nem szükséges előfőzni). Létezik tojásmentes majonéz, ha valakinek azzal jobban ízlik…
- Rizs, bulgur, hajdina, köles, quinoa: egyszerűen sós vízben megfőzöm, plusz valamilyen zöldséget párolok/pirítok hozzá (kukorica, borsó, zöldbab, brokkoli, karfiol, répa, hagyma, cukkini, padlizsán, zeller, stb.). Még egyszerűbb megoldás a teljes kiőrlésű kuszkusz: ezt csak forró vízzel fel kell önteni, megsózni, és pár percig lefedve hagyni. Lehet ezekre is valamilyen öntetet választani, de én gyakran csak céklát eszem hozzájuk. Meg persze színesítem a tányért pl. friss zöld bazsalikomlevéllel, felszeletelt sárga vagy piros színű paprikával, lilakáposztával, földimogyoróval, magokkal…, bármivel, ami feldobja a látványt. Olvastam valahol valakitől, hogy először a szemével eszik az ember. Korábban is igyekeztem minél szebben tálalni, de azóta, hogy ez a szösszenet megragadta a figyelmemet, tudatosan is próbálok mindig valami kompozíciót vinni a hétköznapokba, mintegy a saját szórakoztatásomra, nem utolsósorban pedig kollégáim, barátaim elkápráztatására… 😉
- Puliszka / polenta / ugali kukoricadarából, kukoricalisztből: a futók eledele. 🙂
- Levesek, főzelékek: mindennek van vegán alternatívája, tényleg csak a képzeletünk szabhat határt az ötleteknek. Én egyszerűen kihagyom a tejet, tejfölt, tejszínt, ha egyébként ezt írná elő a recept, anélkül is épp elég ízletesek és az állaguk is rendben van. Spenót, sóska és más leveles zöldek: szintén ajánlottak és sokféle módon felhasználhatóak.
- Kisüthetünk zöldség- vagy hüvelyes alapú fasírtokat serpenyőben vagy tepsiben (akár muffin formában, ha attól tartanánk, hogy szétesik).
- Pizza!
- Rizslepény, zab- és hajdinakenyér, stb.: csak kísérletezz, süss, főzz, fűszerezz kedvedre!
- Fogyasszunk gyakran különböző csíráztatott magokat. Látványossá teszik az ebédet/vacsorát tálaláskor és persze nem utolsó sorban nagyon egészségesek.
- Törekszem rá, de nem állítom, hogy mindig mindenből kizárólag a legtökéletesebb, legegészségesebb megoldást választom, főleg nem a legdrágábbat. Van, hogy pont hétvégén döntünk a mirelit szilvás gombóc mellett, vagy eszünk néhány tekercs zöldséges (készen vett) tortillát. Ha elolvassuk a csomagoláson az összetevőket és nem tartalmaz semmilyen állati eredetű alapanyagot (kicsit továbbmegyek: sem pálmaolajat), időnként nyugodtan lazíthatunk a konyhában.
- Müzli szelet (szinte minden áruházlánc kínálatában akad egy-két – véletlenül – vegán verzió, de házilag is lehet ám készíteni)
- Gyümölcs
- Diákcsemege, földimogyoró, diófélék (mértékkel)
- A hangsúly a bőséges nyers zöldségen van: paradicsom, paprika, újhagyma, retekfélék, karalábé, uborka, sárgarépa, szárzeller, cékla, stb. Nagyon szeretem az olívabogyót, így időnként az is kerül a tálba a zöldségek mellé.
- Friss – lehetőleg teljes kiőrlésű búzalisztből, alkalmanként rozslisztből sütött – kenyér, pirítós, melegszendvics, vagy akár házi tortilla, stb. Én a kenyeret magam sütöm otthon, de nagyobb boltok pékáru részlegén szinte mindenhol van tejmentes kenyér. Jelölten gluténmentes zablisztből, hajdinalisztből, kukoricalisztből és magokból gm kenyeret is készíthetünk házilag.
- Érdemes saját készítésű „mártogatósokat” kutyulni, pl. padlizsánból, cukkiniből, kígyóuborkából, stb. Babból és lencséből (mindkettőből rengeteg féle van) remek kenhető pástétomot, csicseriborsóból pillanatok alatt ízletes és tápláló humuszt készíthetünk.
- A vegánok számára igazi gyöngyszem a sörélesztő pehely. Tele van többféle B-vitaminnal, és a felhasználási formái megszámlálhatatlanok. Önmagában (por, pehely formájában) zöldségekhez eszegetve is finom. Sokan egyfajta sajtpótlóként alkalmazzák, mi pedig krémet keverünk belőle: kicsi vízzel felöntve bármilyen állagú (persze a legjobb a kenhető) krémet készíthetünk, ezerféle fűszerezéssel, így aztán tényleg megunhatatlan. Néha csak simán BBQ vagy szójaszósszal ízesítjük, de nagyon szeretem a különböző fűszereket variálni hozzá, pl. római kömény, kurkuma, curry, gyömbér, garam masala, édes fűszerpaprika vagy füstölt pirospaprika, fokhagymapor, bors, oregánó, kakukkfű, bazsalikom, felsorolni sem lehet igazán… Van gluténmentes változat is.
- Ha tehetjük, fogyasszunk fokhagymát, pirítósra kenve, pástétomba keverve, vagy megsütve…
